2012. március 11., vasárnap

Példásan


Mit tanultunk a felnőttektől annak idején? Hogyan utánoztuk őket és sokszor mennyire nehéz volt más utat járni. Gyerekkoromban nagyon sok minden nem tetszett és persze megfogadtam, hogy én ezt nem így fogom csinálni. Aztán, amikor felnőttem és önálló életet kezdtem, rájöttem hogy mennyi minden belém ivódott és bizony nem lesz könnyű egy másik utat keresni és azon végig is menni.

Azonban egyet tudtam, az az út járhatatlan, hiszen nem túl boldog szülők vettek körül, hanem meggyötört és szomorú sorsú emberek, akik nem mertek változtatni. Féltek és nem hittek abban, hogy van erejük hozzá. Lemondtak magukról és egyszersmind rólam is. Persze tudom én, hogy a félelem és az önsorsrontás milyen nagy csapda és segítség nélkül nehéz belőle kiszabadulni, de nekem mégis csak az jött le, hogy ez bizony nekem sem lesz könnyű.


Nem könnyű egy rossz minta után felépíteni egy jót és megváltoztatni mindent, ami szinte belénk kódoltak. Azonban nincs sok választásunk, ha nem akarjuk azt az utat végig járni, mint a szüleink. Sok jó példát is láttam és örültem, hogy vannak azért könnyebb helyzetben lévők, de én nem az voltam és ma már ennek is örülök. Volt hitem és erőm és kaptam jó szándékú embereket is mellé, hogy egy járhatóbb és fényesebb utam legyen. És ami a lényeg: meg tudtam bocsátani a szüleimnek! Nem haragszom és bár nekik is lett volna hitük önmagukban és Istenben!

Szeretek utazni és az életem állomásai örökre nyomot hagytak bennem. Ma már tudom, hogy amit kaptam azt megérdemeltem, de kötelességem javítani és nem rossz példával járni elöl. Felelősek vagyunk a sorsunkért és tetteinket, amit a gyermekek tisztán látnak és következményeit pedig elszenvedik. 


Segítsünk magunkon és ezáltal a gyereknek is, akik szinte istenként látnak minket, amíg picik és nem értik mi történik: - Miért sír a mama és miért szomorú apa? Miért bántják egymást és miért nem ölelkeznek többet? Miért vernek meg és miért nem vagyok biztonságban? Miért....?

Az életünk útjai és állomásai a mi tervünk alapján születik meg, ami lehet egy álomút és egy rémálom. Melyiket választod? Hova vezet az út és hol lesz a végállomás és vajon élvezed-e az utat vagy csak túl akarod élni?



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése