2015. április 30., csütörtök

Miért szerettél bele?


Volt már olyan érzésed, hogy nem érted miért épp belé lettél szerelmes? Hogyan fordulhatott elő ez veled, hiszen annyira képtelenség?

Pontosan lehet néha tudni a dolog végkimenetelét, mégis annyira nagy a kísértés, a vonzalom, hogy szinte lehetetlen ellenállni neki. Egyszerűen a józan ész nem tud felülemelkedni az érzéseken és csak sodródunk, mint egy levélke a szélben.

Tudjuk, hogy a végzetünk lesz, de nem abban az értelemben, hogy boldoggá tesz, inkább kinyír, megöl minket...mégis azt választjuk, mert izgalmas és tartogat valami olyan élményt, amiről nem szeretnénk lemondani. Persze a következmény már nem biztos, hogy kellemes lesz, de kit érdekel?

Igen, ezzel talán sokan voltatok már így és tényleg nem mindig lett belőle happy end sőt még az is előfordulhat, hogy szörnyű fájdalmas tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ki lehet-e védeni és hogyan?

Azt gondolom, hogy vannak olyan esetek, amikor csak nagyon nagy önfegyelemmel és nagy lemondásra való képességgel tudunk tudatosan uralkodni az érzéseinken abban az esetben, amikor előre lehet boritékolni, hogy ebben több lesz a sírás, mint a boldogság.

Nem képes erre mindenki, de tanulni mindannyian képesek vagyunk, ha nem szeretnénk mindig az áldozat szerepében járni.



Sok nő kifejezetten a "rossz fiúkat" szereti, azokat akikről látszik, hogy csalfák, ravaszak, sármosak ugyan, de kellően nagyképűek is egyben. Vonzó a gondolat, hogy én majd elérem nála a hűséget, majd mellettem megváltozik...

Mi esély van azonban erre? Nem mondom, hogy semmi, de az esetek nagy többségében nem pont így alakul. Miért gondoljuk azt, hogy egy rendes fiú unalmas? Miért akarjuk és vágyunk arra, hogy játszanak velünk és soha nem tudjuk mit hihetünk el és mit nem? 

Sokan azt mondják nekem, hogy szeretnek szenvedni, mégis azt látom, hogy szándékosan választanak olyan partnert, aki mellett pedig nyilvánvaló lesz az állandó bizalmatlanság, kétely és változékonyság. Aki mellett mindig nagy az érzelmi vihar és persze van benne sok izgalom és szenvedély, de mennyi sírás és dühöngés, csapongás és szakítás.

Vannak kapcsolatok, ahol rendszeres a szakítás, szinte minden hónapban előfordul, aztán mégis folytatják tovább, mert olyan izgi. Annyira szeretem!

Azt gondolom mérlegelni kell tudnunk, hogy mennyit bír el a lelkünk. Mi az, ami hosszú távon fenntartható és az életünk egy élhető, harmónikus mederben folyhat vagy a káosz és a szenvedély viharában soha nem tudunk megnyugodni egy percre sem.

Tudnunk kell a határainkat és meg kell tanulni kontrollálni önmagunkat, mert ha mindent csak szabadjára engedünk, akkor nem mi irányítunk, hanem az elménk, az ösztöneink. Mi emberek viszont ennél többre is képesek vagyunk és használhatjuk az intelligenciánkat, ha már bírtokában vagyunk.








2015. április 28., kedd

Ragyogjunk együtt


Hogyan tudjuk megerősíteni, életben tartani a kapcsolatunkat évek múltán is?  Mi kell ahhoz, hogy ne laposodjon el és ne érezzük tehernek a másik jelenlétét?

Elmélyíteni és fenntartani az érzést, élményt adni a hétköznapoknak is nagy kihívás egy házasságban, de szép és nagyon kifizetődő feladat. Hiszen mi van annál jobb, mint boldognak látni a társadat? 

Nem vagyunk képesek mindig a másikra gondolni, és csak az ő érdekeit nézni, de mégis azt mondom, hogy próbáljuk meg. Legyen ő fontosabb, mint én. Kapjon ő többet, mint én. Legyek önzetlenebb vele, mint amilyen vagyok most. Szeressem jobban ma, mint ahogy tegnap szerettem.

A mosoly és az ölelés mindig melegséget ad és feltölti a szívet bármilyen kemény is tud lenni néha. Olyan monoton életet élünk és el is feledkezünk arról, hogy hogyan kell ebből kizökkenni. 



Álljunk meg egy percre és gondoljuk végig mi az, ami igazán fontos. Az az ember, aki mellett naponta ébredek és aki társam minden bajomban, bánatomban, örömömben megérdemel több figyelmet és kedvességet tőlem, mert milyen rossz lenne, ha nem lenne kinek adnom. Milyen kár lenne kihagyni a jelen pillanatait, mert utólag keseregni már hiábavaló.

Talán nehéz néha alkalmazkodni és figyelmesnek lenni, de milyen nehéz lenne, ha nem lenne melletted az az ember, akit választottál. Márpedig, ha hoztunk egy döntést és elköteleztük magunkat valaki mellett, akkor azzal az emberrel törődni is kell életünk végéig.

Ne féljünk kimutatni az érzéseinket, ne féljünk adni a másiknak. Bízzunk magunkban és abban a kötelékben, ami köztünk van és erősítsük meg azt, amikor csak lehetőségünk van rá. 

Nem véletlenül boldog egy pár a másik pedig boldogtalan. Kellő odafigyeléssel, szeretettel és gyöngédséggel fenntartható a harmónia csak gondozni és ápolni kell azt. Megfelelő gondoskodás, szeretet és odaadás nélkül semmi és senki nem képes megőrizni a kezdeti állapotát, megtartani a fényét és ragyogni.

Ragyogtass, hogy ragyoghass.









2015. április 17., péntek

Élet-Terv


Amikor a lányok összejönnek a barátnőikkel megfigyeltétek már mi a legfőbb téma? Természetesen a divat és a férfiak-párkapcsolat.

Szinte a nap 24 órájában képesek vagyunk a párkapcsolatunkon vagy annak hiányán kattogni. Ha van akkor azt elemezzük, ha nincs akkor azt vesézzük ki. Ez a fő téma és ezt képesek vagyunk minden nap elemezgetni.


A férfiak ezzel szemben nem fordítanak ennek akkora jelentőséget, mert nem a férj vagy a társ szereppel azonosítják magukat. Egyszerűen csak teszik a napi dolgukat. Dolgoznak, buliznak, alszanak, játszanak, sportolnak, bambulnak...de semmiképp sem agyalnak naphosszat a szerelmen vagy annak hiányán.


Ez az elsődleges különbség a két nem között és amikor találkozunk egymással, akkor mi nők nem értjük illetve a férfiak szintén nem értik, hogy mi van a másik fejében és miért. Azért ne ijedjünk meg, néha találkozik a két gondolatmenet és az az igazi harmónia.




Mi már az első randin esküvőt tervezünk, a férfi pedig még azt sem tudja akar-e valamit tőlünk. Ábrándozunk és olvadozunk, ha valaki kedves és figyelmes, odaadóbb az átlagnál ők pedig csak figyelnek, tesztelnek minket. 

Egy férfi általában mindenre figyel és a jelek, tények szerint dönt, hogy milyen kategóriába sorol minket. Figyel, hogy mennyire lennénk jó feleségek, társak vagy csak szórakozásra talál épp alkalmasnak.


Épp ezért hangsúlyozom mindig, hogy mindennek jelentősége van a randikon. A ruhának, a sminknek, a témakörnek amiről beszélgetünk, a non verbális jeleknek és a szavaknak egyaránt.


Minden számít és ebből von le következtetéseket mindenki.  A nők is és a férfiak is figyelnek csak épp többnyire másra. Azt tapasztalom, hogy a férfiak elemzőbbek a nők pedig érzelmesek, szentimentálisak, naivabbak általában. Épp ezért olyan sok a félreértés, mert a nő az érzelmet hiányolja a férfi pedig a realitást, tényszerű dolgokat.




A párválasztás fontos és komoly dolog épp ezért vegyük is komolyan na persze csak akkor, ha társat szeretnénk találni egy életre. Mert, ha csak játszani és kapcsolatról kapcsolatra menni a vágyunk, akkor mindezek nem számítanak.

Állítsunk össze fejben egy listát, hogy mi az, ami fontos számunkra és aszerint irányítsuk a beszélgetést, hogy lehetőség szerint választ kapjunk azokra a kérdésekre, amiből aztán később kialakul egy valós kép az illetőről és arról, hogy hozzánk illő-e valójában.


Ehhez őszintének kell lenni magunkhoz, ismerni kell magunkat és a naivságot félretenni, ami csak hátráltat. Kevesebb lesz a becsapás, csalódás és méltatlan kapcsolat, ha türelmesek vagyunk és figyelmesek, nem kapkodunk és tiszteljük magunkat annyira, hogy akárki nem megfelelő. Nem kell mindenkiben a lehetőséget látni csak az arra valóban érdemest.


Nem az a cél, hogy ne legyünk egyedül hanem az, hogy olyan társunk legyen, akivel az élet örömteli és harmónikus. Olyan társ a cél, aki mellett boldogan és mosolyogva ébredsz életed minden napján.







2015. április 14., kedd

Kéz a kézben


Minden, amihez fogunk és minden, amit érdemes csinálni, az a szereteten alapszik. Szeretet nélkül élni nem lehet, képtelenség. Mindenki ezt keresi, áhitozik utána és csak  úgy képes működni.

Ha egy kapcsolatban elmúlik a szeretet, akkor hogyan képes tovább működni? Mi az, ami egyben tartja és hogyan lehet megélni a napokat annyak hiányában? Ölelés, gondoskodás, figyelem, udvarlás, törődés, cirógatás, mosoly, nagy kacagás nélkül hogyan tudhatnánk leélni az életünket valaki mellett?


A pénz vagy a félelem, a megszokás tudja kárpótolni a melegséget adó szeretettel teli életet? Nem hinném.




Azonban a szeretetet is meg kell tanulni áramoltatni, adni úgy, ahogy az a másiknak is jó Szeretni gyengéden és nem tolakodóan, biztonságot nyújtóan és őszintén. Nincs is annál jobb, mint amikor két ember őszintén néz egymás szemébe és a karjaik összefonódnak egymáson tudva azt, hogy ennek fenntartása csak rajtuk múlik. 

Nem szabad elhanyagolni egymást, nem szabad kihűlni hagyni a tüzet hanem mindig ébren kell tartani azt egy életen át.


Nincs kor, nincs öregség a szeretet áramoltatásában. Éreztessük a másikkal, amikor csak alkalmunk van rá, hogy mennyire fontos és milyen jó mellette, vele élni az életünket. Mutassuk ki a hálánkat felé és örüljünk együtt ennek az áldásnak, hogy képesek vagyunk szeretetet adni.


Mindegy hány év telt el egymás mellett, a szeretet nem múlhat el, mert a szeretet örök és mindent egyben tartó fonal két ember között.






2015. április 7., kedd

Szerető vagy szeretni való nő?


Mitől olyan izgalmas a szeretői státusz és miért olyan fájdalmas mindhárom félnek?

A nagymamám azt mondta nekem, hogy a házasságokat a szerető tartja össze. Ezen sokat gondolkodtam, de sehogy sem akartam magamévá tenni a gondolatot. Persze értem, hogy ha az egyik fél, aki szenved a házasságában ki szeretne törni, de mivel nem akar mindent borítani, így marad a szeretősdi.




Ez a megoldás látszik a legkézenfekvőbbnek, hiszen minden kerek lesz egyszerre. Van boldogság, van biztonság és talán még otthon is könnyebb így teljesíteni. Minden szép és jó?

Persze kell hazudni és álságoskodni, sunyítani és képmutónak lenni, de mégis egyben marad a család. Fix pontok vannak és ez megnyugtató. Aztán mégis valahogy minden a feje tetejére áll. Lebukás, szerelem - ami nem volt benne a pakliban -, zsarolás, és gyötrődés...


Valaki, valakik egyszerre csak sérülni kezdenek és a sebek egyre fájóbbak és mélyebbek. A harmadik becsapva érzi magát és többet szeretne, de tudja, hogy ez nem lehetséges vagy akár még lehetséges is lehet, de biztosan tönkre akarok tenni egy családot három gyerekkel együtt? Nagyon fájdalmas és nehéz időszak következik mindenki számára, hiszen az izgalom egy idő után már teherré válik és egy nő nem szerető hanem szeretni való nő akar lenni. A házastárs pedig társ szeretne lenni nem pedig egy hazugságban tartott fél.




Hibázunk, hisz emberek vagyunk. Meggondolatlanok és néha önzőek vagyunk. Becsapjuk magunkat és másokat, fájdalmat okozunk magunknak és persze másoknak is. Hibázunk, de képesek vagyunk tanulni is a megbotlásainkból. Képesek vagyunk tiszta helyzetet teremteni, ahol az életünk nem egy kusza, átláthatatlan szintér lesz hanem egy harmónikus és boldog élettér.


Oldjuk meg a problémáinkat, tegyünk ellene, hogy ne legyenek zavaró tényezők, mert csak úgy leszünk képesek méltóságteljes életet élni. A hazugságok tengere előbb vagy utóbb úgyis elnyel bennünket viszont helyette lehetünk szeretettel teljes emberek, akik felelősségteljes döntéseket hoznak.