2011. november 30., szerda

Tévedéseink megbocsátása



Nem vagyunk tökéletesek! 

Észrevettétek már magatokon, hogy másokkal milyen szigorúak vagytok, de önmagatokkal nem annyira? 

Sajnos én tapasztaltam ezt magamon és nagyon elszégyelltem magam. Sokszor megítélünk másokat, könnyen pálcát törünk a feje fölött és nem vagyunk túl elnézőek, pedig mi sem vagyunk épp hibátlanok.

"Más szemében a szálkát, magadéban a gerendát sem veszed észre"

Mielőtt bárkit is kritizálunk és elítélünk, érdemes megnézni az embert, a környezetét és a lehetőségeit és természetesen önvizsgálatot is jó tartani. Vajon tényleg mi másképp tudtuk volna csinálni, vajon mi nem követtünk el hibákat? Biztos, hogy mindig a helyzet magaslatán állunk?

" Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" és tudnék még hasonló kitűnő idézeteket erre a sajnos tipikus magyar mentalitásra.

Mielőtt bárkit is szigorú szemmel nézel és érthetetlen a viselkedése a probléma megoldása, nézd meg, vajon Te biztosan mindig tudtad-e mi a helyes?

Hány válást látni és hány félresiklott életet, mennyi megalkuvást és kompromisszumot. Mindez csak akkor szomorú, ha nem tanulunk belőle. Én is,Te is és Ők is hibáznak és fognak is még, de nem a hiba a lényeg, hanem a lélek, Te magad! Segítesz-e magadon, hogy jobb életed legyen, hogy elégedettebb lehess?
Ha felismerjük és merünk segítséget kérni, ha egyedül nem megy. Ha teszünk magunkért és másokért, hogy jobb legyen, akkor minden rendben lesz. Nem létezik bűntelen és hibátlan ebben a világban, ez a világ úgy van - nem véletlenül - megalkotva, hogy lássuk mik a javításra szoruló dolgok. 

A legnagyobb hiba, a múltban való ténfergés. Sajnálkozni és belemerevedni a problémába. Nem segít, nem visz előre, felesleges időtöltés. - Jaj mi lett volna ha?! Bárcsak okosabb lettem volna! - nem voltál, de az már a múlt.

Még lehetsz Te a legokosabb és rendbe lehet hozni mindent. Amíg szereted magad és megbocsájtasz magadnak és másoknak, addig van remény. Ha szereted magad, akkor segíteni is fogsz önmagadon. Ne mást kritizáljuk, hanem inkább magunkkal kezdjük az analízist.

Észrevetted már, hogy mennyivel könnyebb másokért tenni olykor, mint magadért? Magadnak nem terítenél meg szépen, magadnak nem főznél minden nap, magadnak nem sminkeled ki otthon az arcod...

Miért? Miért nem tiszteled meg magad azzal, hogy teszel "érte" is valamit? Hogy lehet az, hogy nem  érzed  fontosságát önmagad lelki békéjének kiegyensúlyozását? 


Egy biztos, ha nem figyelsz magadra, akkor más sem fog észrevenni. 
Adjunk sokat másoknak, de ne feledkezzünk meg önmagunkról sem. 
Lehet néha kritikusan megnyilvánulni, de kezdd előbb magaddal.
Miért ne főzhetnél magadra, miért ne lennél csinos akkor is, ha egyedül élsz? Miért kéne szomorkodni és rágódni a hibákon? Van még új nap és remény és lehetőség... 
Van egy sorsod, amit bejársz. Érdemes előre haladni, még ha lassan is. 
Ha hátra nézel mindig és félsz, akkor nem lesz katarzis élményed. Nem lesz meg az AHA érzés! - Erről beszéltek? Igen, már én is érzem milyen az, amikor kirántom magam a szakadékból.




2011. november 29., kedd

Engedjük el a lufit...


Éreztétek már azt, amikor a gyerekkorban kapott lufit soha sem akarjuk elengedni.?
Szerettem a léggömböket és nagyon vigyáztam rájuk mindig, de sajnos nem sikerült megóvnom őket. Vagy óriási durranás vetett véget az "életüknek" vagy egyszerűen csak szép lassan leengedtek és "meghaltak". Emlékszem, annyira szorítottam a lufira kötött kis madzagot, hogy szinte görcsbe rándult a tenyerem. Nem engedtem el...

Ez a hasonlat jutott eszembe a vágyainkkal, álmainkkal kapcsolatban. Amikor eltervezzük, hogy mit szeretnénk, hogyan és kivel akarunk élni, akkor már már elfelejtünk lazítani. Annyira "akarjuk", hogy nem is tudunk másra koncentrálni és talán épp itt rontjuk el.

Először is semmi sem a miénk! Ezt jó, ha tudjuk. A pici, színes lufi sem. Átmenetileg kaptuk, de tudnunk kell, hogy az bizony el fog egyszer szállni tőlünk. Épp ezért jobb, ha könnyedén szeretjük és nem akarjuk annyira magunkhoz láncolni. Ezt már gyerekként meg kellett tanulnom: - Ha kapsz örülj, de ha nem, annak is!

Ne ragaszkodjunk semmihez sem annyira. A vágyódás és a kérés elküldése Istenhez rendben van, de engedd el, had kelljen szárnyra és ha szükséged van rá, megtalálhasson. 

Mi lányok leginkább egy férfire vágyunk és arról álmodozunk, hogy megtalál az Igazi és milyen boldogok is leszünk. Ezt dédelgetjük és ápolgatjuk szinte mindig. Nincs is ezzel semmi baj csak közben ne felejtsük el, hogy másra is kell időt, figyelmet és energiát szánni. Ha görcsösen szorítjuk magunkhoz ezt az érzést, akkor nehéz lesz önfeledten élni és élvezni az életet addig, amíg nincs mellettünk. Sőt, tovább megyek, ha már megkaptuk akkor sem tudjuk élvezni, mert annyira elfáradtunk az idők során a szorítástól.

Lazuljunk el és egyszerűen csak bízzuk magunkat Istenre és higgyünk neki, mindaz ami történik annak van helye és nem többnek. Ha többet akarsz, tégy érte. Egy lépés felé, 100 lépés feléd...

Én is jártam úgy, hogy amikor megkaptam, amit kértem alig tudtam neki örülni, mert rögtön elkezdtem félni. - Jaj, mi lesz ha elveszítem?! Nem szabad elveszítenem, hiszen annyira vágytam rá!
Ne félj! Na akard annyira és ne légy uralkodó! 

Ha végig nézek az életeken, akkor azt látom, hogy van amit megkapunk és van amit soha. Nem ismerjük magunkat és nem tudhatjuk, hogy a fejlődésünkhöz épp mi a legmegfelelőbb  történés, lépés. Épp ezért kell figyelni befelé és elhinni, hogy mindannyian értékesek vagyunk, különlegesek és egyediek. Nincs két egyforma élet, sors és karma. Amit én élek, az neked talán élhetetlen és a te sorsod nekem nehéz lenne. 

Van, aki gazdag és van aki soha sem lesz az. Nincs rá karmája, bármit megtehet nem tudja elérni. Felvehet kölcsönöket, eljátszhatja, hogy neki is jár és élvezni akarja, de ha nem jár, akkor el fogja veszíteni. Annyival kell megelégedni, amit kapunk.

Van, aki 15 évesen tudja, hogy milyen az erényesség és hűség és kétségtelenül érzi, hogy megtalálta a párját. Azonban van, aki nem kapja ezt meg. Még tanulnia kell, nincs azon a szinten. 

Van olyan nő, aki annyira szeretne gyereket, hogy ezért már-már betegesen minden követ megmozgat. Azonban nem sikerül neki. Elhiszem, hogy fáj és elfogadhatatlan, de csak magadnak ártasz vele. El kell fogadnunk, hogy nekünk ez az utunk. És miért ne lenne jó ez is?


Ki mondja meg, hogy ha nincs pont az nekünk, ami a szomszédnak, akkor az nem jó, nem kerek egész az ÉLETED?

Nem vagyunk egyformák és nem is kell rá törekednünk. Amire törekedni kéne az a saját természetünk megismerése és formálása a legjobb tudásunk szerint. Elhiszem, hogy szomorú vagy, mert még nincs párod vagy épp elhagyott és csalódott vagy. 
Elhiszem, hogy türelmetlen vagy, mert még nem vagy gazdag, hiszen annyi energiát fektettél bele. De Neked viszont el kell hinned, hogy a görcsösség, merevség csak megtör, de nem tesz  hajlékonnyá és befogadóvá.

Lazulj és éld az ÉLETED! Ne a másét, hanem a sajátodat. A korlátjaidat lehet feszegetni és a kitartó munka meghozza az eredményt, de a saját karmádon belüli eredményt és nem valami sablon szerintit.
Az álmaid és vágyaid írd le, mondd ki és felejtsd el! "Csak" élj és meglátod, hogy milyen kerek, egész lesz minden. :)




2011. november 28., hétfő

...csak az számít, hogyan fogod befejezni.


   Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek! Engem minden szava lelkesít.



        "Sírj, hogy megtisztuljon lelked ablaka" aztán pedig Boldogoskodj!    




2011. november 25., péntek

Szerelem, ahogy ők érzik




Békés együttélés önmagunkkal


Amikor azt mondják nekünk vagy azt olvassuk, hogy szeresd magad, akkor nem biztos, hogy mindenki tudja mit is jelent ez.

Hogyan szerethetné magát valaki, akit esetleg a szülei sem szerettek feltétel nélkül? Hogyan szeressük magunkat, ha nem vagyunk olyan okosak, mint Madame Curie és nem vagyunk olyan szépek, mint egy királykisasszony? Hogyan szeressük magunkat, ha nem szeretett még egy férfi sem?
Úgy, hogy nem függsz senkitől és semmitől. Megnézed magad a tükörben és tudod, hogy ez a test átmeneti. Viszont a lelked örök.
Ha megpróbálsz az örök természetedre koncentrálni, az állítólagos nagy problémák rögtön összezsugorodnak. Persze tudom, hogy a testünktől sem tudjuk magunkat teljesen elvonatkoztatni és törődnünk kell vele. Vedd szemügyre a testedet is és ha valami nem tetszik próbáld meg elfogadni! Meg kell szeretned a hibáit is, hiszen ezt kaptad és nem véletlenül. Mi az üzenete, mit jelenthet?

Akkor tudod szeretni magad, ha elfogadod az esendőségeidet és megbocsátod azt magadnak. Hibáztál és fogsz is, de nem baj, mert legközelebb már nem követed el. Tanulunk mindannyian, követünk el ballépéseket. Nem baj, hogy nem megy minden azonnal, de ne add fel!
 

Válj jobbá, egésszé és egészségesebbé!

Nem tud senki sem meggyógyítani minket, ha mi nem akarjuk. A lelkünk hordoz sebeket és bár láthatatlan, el is rejthetjük mások elöl, de amikor egyedül vagy, kiderül milyen vagy.

Merj egyedül lenni és darabokra szedni magad. Merj szembenézni a hibáiddal és a korlátaiddal és próbáld meg áttörni azokat. Csak próbáld meg! Egy lépés és még egy... Egyszer csak azt látod, hogy nem is olyan nehéz. Nem láttam még olyan nőt, akinek nincs valamilyen baja magával. Önsanyargatás és állandó megfelelési kényszer rabságában nem lehet felhőtlenül élni.
Egy igazi férfi nem a külsődért fog szeretni. A lelkedre koncentrálj és a tested csak utána következzen. Aki csak a testedért szeret, az nagyon csalódott lesz, hiszen a test állapota nem fenntartható. Öregszik, változik és nem lesz mindig olyan vonzó, ez biztos.
Az az ember, akinek ez a fókusz nem érti sajnos a lényeget. Illúzióban él és csalódás fogja érni. Törődj a külsőddel és ápold, vigyázz rá, de a lelkeddel még többet!

Ami a lelkedben zajlik, amit ott fejlődsz meg az lényeg, a többi átmeneti. Minden más elpusztul. Így aztán mi mással kéne foglalkoznunk, mint azzal ami Örök?!

Olyan emberekkel vedd magad körül, akik lelkesítenek és elfogadnak. Akiket te is szeretsz és tanulhatsz tőlük. Akiknek szívesen adsz és elfogadsz tőlük.

Ne csak másokat szeress, hanem önmagadat is, hiszen magaddal vagy a legtöbbet :)




2011. november 23., szerda

Létezik, hidd el!


Csak az a férfi tud irányítani, aki képes hagyni is, hogy alkalomadtán irányítsák. Azt a férfit lehet szeretni, aki tud szeretni. Az a férfi ismeri a női lelket, aki magát is ismeri. Az tud kérni, aki adni is képes.

Kiről mondjuk azt, hogy ért a nőkhöz?

Nem arról, aki lekezeli és öntelten zsarnokoskodik felettük, kihasználja őket, mert azt hiszi, hogy a nők másodrendűek. Nem is arról, aki nem látja be, hogy mindkét nemben ott lapul a nő és a férfi principium egyaránt.

Arról, aki érzékeny és érdeklődő irántad. Figyel és törődik, mert magát látja benned. Ugyanis amilyen egy nő a férfi mellett, olyan az a férfi. Az irányítás azt jelenti: - Gyere utánam, mert én tudom az utat és segítek Neked. Vezetlek és ha elfáradsz támaszod leszek. Nem zsarnokoskodást és gőgös parancsolgatást jelent és nem is kihasználását a nőnek. A férfi ereje a lelkében van, nem pedig az izmaiban. 

Akkor lesz jó egy párkapcsolat, ha olyan férfi van mellettünk, aki tisztában van a kötelességeivel és képességeivel. Aki nem fél, azonban képes érzékenyen viselkedni, mert ha egy nővel él együtt, akkor tudja, hogy milyen a megfelelő hozzáállás. Ismeri a nőket, mert érdekli és figyeli a lelküket. 


Egyetlen nőt sem hallottam még, aki a szélhámos és megbízhatatlan, erőszakos és önző embert álmodott volna meg magának. Nem lehet szeretni olyan embert, akiben nincs tisztelet és igényesség önmagával szemben. Aki csak elvárásokkal él, de ha tenni, adni kell, akkor kihátrál. Kényelmes csak kapni, de milyen jellemre vall az? Ne arra törekedjenek a férfiak, hogy 15percig, fél évig szeressék őket, hanem egy életen át. Ehhez kell az erő és nem az erőszak, ehhez kell a tartás és nem a gőg, ehhez kell a nyitottság és nem pedig a sunyiság. Ne karikatúrája legyél a férfinak, hanem a tiszta rajzolata.


Szerencsére vannak még olyan férfiak, akik nem lenéznek egy nőre, hanem fel. Akiknek a pillantásában a szeretet van és tisztelet. Annak ellenére tud így nézni Rád, hogy látja a hibáidat, gyengeségeidet. Esetleg a démonaidat, akikkel küzdesz olykor. Elfogad a hibáiddal együtt és szeret!

Keresd meg a méltó párod, olyan férfi személyében, aki büszke Rád és akire Te is büszke lehetsz.






2011. november 22., kedd

Játszd el ...

"Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól."
Regina Brett

Néha a felnőttek elrontják...

Megfosztanak sok gyereket a felhőtlen és gondtalan évektől, de valószínű nekik sem lehetett túl fényes. Amikor félelemmel telik a gyermekkor vagy nagyon zaklatott, akkor nincs élmény, amire gondolhatnánk. Nincs olyan kapaszkodó, amibe lehet fogódzkodni, amikor szükségét érzed. A családi gyökerek nagyon meghatározóak és nyomot hagynak a lelkünkben egy életre. Akkorát, amekkorát Te akarod, hogy hagyjon.

Nem szabad sokáig hurcolni a sérüléseket, még ha néha azt is gondoljuk, hogy soha sem gyógyul. Meggyógyul, de ehhez kell önuralom és hit. El kell hinni, hogy átmeneti és tanító szándékú volt az az időszak. Hogy meddig tart, azt Te döntöd el!
Ha elkezdjük sokáig sajnálni magunkat és nem teszünk valamit, akkor nem tudunk egészséges emberré válni, márpedig nem maradhatunk sebzett és gyengécske emberkék. Pláne, ha egy csodálatos férfit szeretnénk magunk mellé. Csak két egészséges, stabil ember alkothat meg egy kerek és harmonikus párkapcsolatot. Egy egészet.

Természetesen soha nem tudunk maradéktalanul megszabadulni a gyerekkori sérelmektől, mindig lesz valami apró heg, ami még bezavar egy adott szituációban, de a törekvés legyen meg. Ha Isten azt adta, akkor annak ott helye volt és érdemes a legjobbat kihozni a helyzetből, még akkor is ha igazságtalannak érezzük. Nyilván nem az, csak mi nem látjuk át az egészet, mert túl elfogultak vagyunk. Nincs rálátásunk magunkra. 


Megszoktuk, hogy kifelé nézünk, kint keressük a problémát, de ez nem helyes. A probléma és a megoldás belül van csak nehéz meglátni. Nehéz, mert saját magunkat nem tudjuk olyan könnyen szemügyre venni. 

" Nem az vagy, aki belenéz a tükörbe, hanem az, aki visszanéz Rád"

A módszer pedig nagyon egyszerű: Szeresd meg magad és ne hibáztasd mindenért. Nem vagy sikeres még, nincs gyereked és párod sem, nincs önbizalmad és gátlásos vagy? Nem tudsz társaságban feloldódni, mert úgy érzed kevesebb vagy mindenkinél? A külsőddel van bajod és gátlásossá tesz? Értem és tudom, hogy nehéz, de...


Meg kell próbálni mindent, hogy oldódj és egésszé válj! Ha a gyerekkorod nem volt jó, akkor csinálj magadnak egy újat! Játssz és nevess, olvass mesét és vedd magad körül vidám és melegséget adó dolgokkal. Töltsd meg az életedet mindazzal, amire vágytál és nem kaptad meg. Vegyél nyalókát és menj el a vidámparkba. Mindegy csak élvezd az életet  és készülj arra, hogy ha egyszer neked lesz babád, akkor mi mindent fogsz vele játszani és hogyan fogod szeretni.

Szeresd meg magad és fogadd el a szüleid tévedéseit is. Megtörtént, túl vagy rajta és van lehetőséged a jobbra és másra. Vedd akkor a kezedbe az irányítást és vezesd az életedet arra, amerre Te akarod, de vigyázz, hogy ne kelljen csalódnod magadban!

Nincs annál rosszabb, amikor önmagában kell csalódnia az embernek, hiszen akkor már nincs kit hibáztatni. Azonban rendbe lehet hozni mindent, van esély van erőd is. Tedd meg játszva és maradj gyerek örökké. Olyan gyerek, aki azért tudja, hogy mikor van ideje a játéknak és mikor a felelősségteljes viselkedésnek.

Nem lehet akármit megtenni csak mert épp megteheted. Mindennek van következménye. Légy boldog és tegyél másokat is azzá!



2011. november 18., péntek

Energiavámpír

Ma oly divatosak a vámpíros filmek, valamiért sokan szeretik. Én most inkább az energiavámpírokról írnék.

Azokról az emberekről, akik mások energia szintjét megcsapolva "boldogan" élnek, körülötte meg hullanak az emberek. Természetesen képletesen mondom ezt, de gyakorlatilag legyengítik a környezetüket.

Honnan tudjuk, hogy ezzel van dolgunk? Az első benyomás is árulkodó, de az még félrevezető lehet. Az első benyomásod, hogy furcsa a viselkedése. Nyájas, de inkább nyájaskodó. Olyan, mintha figyelmes és kedves lenne veled, de ha alaposan megnézed, akkor inkább ravasz. Kizárólag önmagával törődik és nem igazán tesz semmit sem önzetlenül. Sokat panaszkodik és támogatást vár tőled.

Később, amikor már becsalogatott a kedvességével a hálójába, nem hagy teret neked és állandóan foglalkoztat. Kikéri a véleményed, de nem azért hogy megfogadja, hanem azért, hogy elmondhassa a sajátját. Szinte állandóan a társaságodban akar lenni, nem hagy teret neked, szinte megfojt.  
Amikor először volt dolgom ilyen emberrel, akkor talán még kedveltem is, de nagyon rövid idő alatt kezdtem rosszul érezni magam a társaságában, pedig okos volt és kedves. Mégis olyan rezgéseket adott le felém, ami gyengített és később lebetegített.

Több olyan esetet hallottam már, hogy - legyen az társ vagy csak lakótárs, haver vagy rokon - egyre rosszabbul érzi magát mellette és nem tudja mitől. Nem megy semmi, kedvtelen és sikertelen. Minden olyan, mintha nem tudná irányítani az életét.

Ez a lényeg! Az energia vámpírok a te energiádból táplálkoznak és nem törődnek veled. Ahelyett, hogy magukon dolgoznának és változtatnának a viselkedésükön, a kényelmesebb módszerrel élnek, lopják az életenergiádat. 

A megoldás egyszerű: ha érzed, hogy nem vagy jól valaki mellett, ha kényszeredett a beszélgetés és erőszakosak veled, akkor menni kell. Nem szabad olyan ember mellett élni vagy beszélgetni, aki nincs tekintettel rád. Nehéz, amikor mondjuk a kollégád az vagy épp a főnököd. Nem tudod elhatárolni magad tőle teljesen, de valamennyire igen. Zárd a lehető legrövidebbre a beszélgetést és légy kicsit önző. Nem kell olyan ember melléd, aki negatív és visszahúzó.  Törődj magaddal és figyeld a belső hangod, a lelked jelzi, hogy mi jó neked. Feleslegesen nem kell beszédbe elegyedni és főleg nem barátkozni vagy együtt élni olyan emberrel, aki nem ad csak elvesz tőled.

Mindannyiunknak vannak nehezebb periódusai az életének, amikor gyengébbek vagyunk és kiszolgáltatottabbak. Ilyenkor főként vigyázni kell, hogy kit engedünk magunk mellé, mert a hiány pótlása figyelmetlenné tehet. Könnyen becsaphatóak lehetünk, amikor nem vagyunk stabilak. Ilyenkor olyan férfit is magunk mellé engedünk, aki nem fog segíteni inkább hátráltat majd. Ha gyenge vagy és sebezhető, akkor légy a legóvatosabb, mert kihasználhatóvá válsz.

Az energia nagy kincs. Mindenhez kell ebben az életben, nem is kevés. Vigyázzunk rá és ha lehet annak adjunk, aki megérdemli és nem él vissza vele, hanem visszacsatolja feléd.



2011. november 17., csütörtök

Honnan érkezik az üzenet?

Tanulni bárkitől lehet. Persze elég dölyfösek vagyunk olykor és azt hisszük, hogy mi mindent tudunk, nekünk ne mondja meg senki. Aztán amikor beláttuk, hogy nem hogy mindent nem tudunk, de inkább olyan keveset, hogy az szégyen, akkor kezdjük elfogadni a tanácsot. Igen ám, de még akkor is válogatunk. 

Nekem ő ne mondja meg, mert nem elég hiteles. Majd én kiválasztom, hogy kitől hallgatok meg jó tanácsot.

Ez részeben helyes, azonban az a jó hírem, hogy bárki segíthet és mutathat utat a változásodhoz. Az utcán lévő hajléktalan ember is, egy gyerek is és egy csirkefogó is :) Lehet, hogy palackpostán várjuk az üzenetet, de nem valószínű, hogy megérkezik abban a formában tuti életvezetési tanács.

 Mindenkin keresztül tud üzenni Isten nekünk, épp amikor szükségünk van rá. Érdemes nyitott füllel, szemmel és szívvel élnünk ugyanis a pillanatok nagyon sok információt és tudást adhatnak és adnak is. Ha figyelmesek vagyunk, akkor gyakorlatilag minden hordoz üzenetet és nem szabad gőgösen azt hinnünk, hogy mi már ott tartunk, hogy akárkire nem hallgatunk.
Nagyon sokat tudsz és lehet, hogy sok az élettapasztalatod, de nem tudsz mindent és nem fogsz hiba nélkül élni. A hibákat pedig néha nagyon nehéz javítani, mert ahhoz figyelmesnek kell lenni és belátónak egyben.

Amikor az alázatról írtam régebben, akkor nem a megalázkodásra gondoltam, hanem embertársainkhoz és az élethez való viszonyunkra. Alázattal hallgatni egy jó tanácsot, kapjuk azt bárkitől és tudni, hogy az nekünk szól.

Ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünkön, belátónak kell lennünk. El kell fogadni, hogy nem jól vezettük az életünket és erről mi tehetünk. 

Nem más, csakis mi! Épp ezért mi is tudjuk rendbe hozni, de ehhez fel kell ismerni a hibánkat. Aztán pedig tenni, amit kell még akkor is, ha nagyon nehéz és sok lemondással és esetleg zűrzavarral jár egy ideig.

A reform, a változtatás felfordulással jár az elején, ahogy a tatarozása egy lakásnak is. Tudod, hogy selejtezni kell, szét kell pakolni és mindent át kell takarítani, festeni és csiszolni ahhoz, hogy szebb legyen az otthonod. Az elavultat kidobni és az újat behozni. Persze időt kell hagynunk magunknak ahhoz, hogy megszokjuk az újat és néha nem könnyű, de a végeredmény miatt megéri.


A lelkünk erős és sokat kibír. Bízzunk magunkban és vegyük magunkat körül olyan emberekkel, akikre felnézünk és adunk a véleményére, de ne felejtsük el, hogy Isten bárkin keresztül üzenhet! 

Hallgassuk meg az embereket magunk körül és kérjünk tanácsot, ha elakadtunk, mert nem tudunk mindent egyedül elvégezni. Nem vagy egyedül és nem kell benne ragadnod a problémában.



Akarj segíteni magadon és akkor megkapsz minden eszközt ahhoz, hogy sikeresebb és boldogabb légy.



2011. november 15., kedd

Gondviselés

Nálunk, nőknél - az anyai ösztön miatt - nagyobb a gondoskodásra és féltésre való hajlam.


Ez a férfiaknak sokszor elég terhes lehet, hiszen ők nem nyugtalankodnak annyit, ha késel vagy a gyerek nem telefonál. Nem képzelegnek, hogy most épp baj lett veled vagy jaj mi történt, már itt kéne lennie!

Elég sok feszültség keletkezhet abból egy párkapcsolatban, ha mi nők elkezdünk túlzottan anyáskodni a férfi felett. Ettől nyilvánvalóan nem fogja magát erős férfinek érezni, hiszen te folyamatosan úgy állítod be, mint egy gyereket, kisbabát. Persze a törődés fontos nekik is, de az nem azonos a túl kényeztetéssel, majom szeretettel. Legyen kontrollod és ne felejtsd el, hogy a párja vagy nem pedig az anyja.

Természetesen a féltés és aggódás nagy teher annak is, aki átérzi mindezt és ezen lazítani kell, nem pedig átadni még a másiknak is.
A féltékenység, aggodalmaskodás, túlzott féltés nagyon nehéz szorítás egy emberen és ha nem szabadulunk meg tőle, akkor gúzsba fog kötni minket.

Lazuljunk és éljünk meg minden napot teljesnek és amennyire lehet maradéktalanul, de ne tegyük tönkre a másik és a magunk boldogságát.

A félelem és a negatív képzelgések nagyon rossz energiákat vonzanak be, ezt muszáj kontrollálni, különben megbénít.

Higgyük el, hogy nem történhet más, mint amit Isten akar és mi ezt nem irányíthatjuk. A mi dolgunk annyi, hogy a meglévő helyzeteket kezeljük és megpróbálunk viszonyulni hozzá a legjobb tudásunk szerint. 

Látom anyámon is az örök aggódást, állandó féltést és képzelgést: Mi lesz ha baj lesz?
Ezt persze mindannyian érezzük olykor, de nem szabad tovább görgetni ezt a gondolatot, hanem minél előbb letenni és helyette átadni magunkat az Isteni gondviselés érzésének. Ez a legtöbb és legjobb, amit tehetünk. A mi dolgunk az, hogy minden napnak minden percét szépen megélni és amennyire lehet bearanyozni, nem pedig a félelmeink táplálása.

Nehéz ez és nem is mindig sikerül, de ha nem azonosulunk a testünkkel és az anyagi világgal, hanem lélekként gondolunk mindenkire, akkor tudjuk, hogy nem lehet baj. A lelkünk szabad és sérthetetlen, örök így aztán nem is érheti baj.

Ha zavart az anyukád örök aggodalmaskodása, akkor te már ne legyél ilyen és ne őrjítsd meg se a párod se a gyereked életét ezzel. 

Változtass rajta és lazulj el, hiszen úgysem tudsz mit tenni. Nem védheted meg a világ elöl, nem zárhatod burokba és nem babusgathatod örökké.
Tegyél meg mindent, hogy boldog legyen mindenki körülötted és élvezzék az életüket melletted, veled!  




2011. november 14., hétfő

Ajándék




Hozzuk magunkat hangulatba!

Ezen azt értem,hogy a Karácsony közeledtével mintha az emberek kezdenének átlényegülni.
Kicsit szentimentálisabbak, talán még figyelmesebbek is lesznek és több gondosság jut mindenkinek. Az üzletek hamarosan megtelnek rohangáló emberekkel, akik ajándékot válogatnak szeretteiknek. Minden csillog és csábítóan mesés,vonzó a sok csecsebecse.

Szeretem az ünnepeket, de az az igazság, hogy nekem már régóta nincs különbség egy hétköznap és egy Karácsony között. Talán csak annyiban, hogy több az arany dísz a lakásban és kis rénszarvas figura ül a komódon.

Az én életem motorja a szeretet, így aztán minden nap egy lehetőség a szeretet kimutatására. Minden percben arra gondolok, hogy ez is egy pillanat, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni,hiszen miért ne épp most tegyek valamit a páromért,a körülöttem lévő emberekért? Miért kéne ezzel várnom 1 évet? Miért hagynám elszaladni a napokat, csak mert most nem "Ünnep" van és nem kötelező?

Minden nap számít! Ez a pillanat is! Nincs hétköznap és ünnepnap csak a munkahelyen :),mert akkor pihenni lehet, azonban a szeretet és figyelmesség kimutatásában nincs szabadság.

Nem hinném,hogy hiteles az az "Ünnep"-i hangulat, amit veszekedés vagy  épp sivárság előzött meg, Mit ér 2-3 nap, ha előtte nem volt meg a harmónia és a bensőségesség?
Azonban, ha merjük vállalni az érzéseinket és merünk odaadóak lenni akkor, amikor épp  látszólag semmi okunk rá, akkor leszünk boldogok. A szeretet és a lélek tiszta megnyilvánulása nem ismer különbséget hétköznap, hétvége között, ünnep és nem ünnep között.

A Karácsony egy gyönyörű ünnep és én nagyon szeretem az azzal járó készülődést,mert még nagyobb elánnal vethetem bele magam az adás örömébe.
Ne elcsépelt mondat legyen csupán, hanem lélekkel teli érzés, hogy "Minden nap egy ajándék" és ha ez így van, akkor köszönjük meg és legyünk hálásak érte.








2011. november 13., vasárnap

Következetesen

A következetességet azt hiszem elég  nehéz megvalósítani, mert nagy önuralom és elhatározás kell hozzá. Tudni kell azt is, hogy mit akarunk elérni és az addig vezető utat is jó alaposan végig kell gondolni, hiszen csak akkor vagyunk hatékonyak, ha elszántak vagyunk és kitartóak. De ha nem ismered teljesen az utat és kockáztatnod kell, akkor is megéri, hiszen változni fog a helyzet egy jobb irányba.



Kell ezt gyakorolni a gyerek nevelésben, a párkapcsolatban, munkahelyen, egy háziállat nevelésénél és rengeteg helyen az életben. Ha nem vagyunk következetesek, akkor nem tudjuk elérni, amit szeretnénk vagy csak sokkal hosszabb idő alatt.
Amikor a gyerek rosszalkodik vagy hisztizik -bármilyen édesen is csinálja - az helytelen és nevelgetni, terelgetni kell. Ezt bizony néha nehéz, hiszen szigorúan és határozottan kell fellépni mindaddig, amíg nem érti meg, hogy mit hibázott. Hasonlóképpen kell egy  párkapcsolatban is viselkedni, mert ha valamit szeretnénk elérni és véghez vinni, akkor nem lehet következetlenül viselkedni. Ha tudjuk, hogy helyes az elvárásunk és biztosak vagyunk magunkban, akkor nem szabad engedni abból és bármilyen küzdelmes és nehéz olykor, végig kell csinálni. 
 
A nőknek természetesen ez nehezebben megy, hiszen szentimentálisabbak vagyunk, hamarabb megesik a szívünk valakin és engedékenyebbek leszünk. Az első apró jelre, változásra már engedünk is a szigorból és csak később látjuk, hogy korai volt még örülni. Az életünk minden területén fontos az önbizalom és tartás, mert különben könnyen el lehet téríteni a jó útról. Meg kell erősödni és szeretni magunkat annyira, hogy nem hagyjuk befolyásolni magunkat, pláne ha az nem a legmegfelelőbb számunkra. Nem válhatunk mások áldozatává gyengeségből és félelemből, mert ezt megérzik és sajnos ki is használják.

Vigyázzunk magunkra egy párkapcsolatban is, mert a hiszékenységet és gyengeséget könnyen meglovagolhatják és nehéz visszafordítani. 
 
Nem lehet minden ígérgetésnek bedőlni, hanem utána kell járni, hogy valóban megtörtént-e, amit el szerettünk volna érni. Azonban azt tudni kell, hogy csak az tud következetes lenni, aki a saját életét is megfelelően vezeti.  Aki kontrollált önmagán is és megpróbál alkalmazkodni, figyelve a körülötte lévők igényeit. Csak akkor várhatunk el másoktól változtatást, ha magunk is képesek vagyunk erre. Amikor szigoróságot gyakorlunk mások felett, akkor bizony önmagunkat is figyelni kell. Vajon mi mindent megteszünk, hogy jó legyen? Mi abban korrektek vagyunk, amik másoktól kérünk? Nagyon figyelnünk kell arra, hogy ne legyünk igazságtalanok és önzőek, mert hitelünket vesztjük. Csak olyat illik kérni, amit mi is gond nélkül meg tudunk adni vagy legalábbis hasonlót. 
 
A gyerek nevelésében is azt gondolom az a lényeg, ahogyan mi viselkedünk, hiszen az a minta. A szavak és kérések mit sem érnek példamutatás nélkül. Egy párkapcsolatban is így van ez. Ha nem vagy elégedett, először nézd meg, te mit tettél rosszul Talán túl sokáig tűrtél és nem voltál elég erélyes? Talán nem álltál ki magadért az első perctől és elmérgesedett a helyzet? Soha sem késő, soha!  Nincs olyan, hogy már mindegy! Semmi sem menthetetlen csak tehetetlen. Szóval, ha elkezded a változtatást és kitartasz a véleményed mellett és következetes vagy- bármilyen kockázatos is-, akkor lesz eredmény. Igen, néha kockázatos, hiszen drasztikus a váltás. Az eddig csak tűrő nőből egyszer csak egy magáért kiálló, erős nő lesz, aki nem hagyja magát

Nem hagyhatjuk magunkat az élet különböző területein. Legyen az gyerek-szülő kapcsolat, vagy főnök-beosztott bármi, nem szabad az áldozat szerepébe bújni és sajnálni magunkat, tehetetlenül. 
 
Ha adunk, akkor kérhetünk is, de csak akkor!




2011. november 9., szerda

Pontról - pontra

Nézd meg mennyire stabil a párkapcsolatod, házasságod. Mennyire erősek az alapok vagy épp egy kártyavár, ami bármelyik percben összeomolhat. Ha egyik pillére csupán a pénz és számítás, akkor mi lesz később, ha épp nem lesz pénz? Akkor is szeretni fogod? Ne áltasd magad, légy őszinte, hiszen az életed múlik rajta. Ha kell merj egyedül lenni, de egy rossz kapcsolatban semmiképp.



Felsorolok pár, szerintem fontos alap pillért, amin állnia kell egy kapcsolatnak ahhoz, hogy ne omoljon össze.

1. Önismeret
Amennyire ismerjük önmagunkat, annyira fogjuk megismerni a társunkat is. Ha igényes vagy magadra, akkor arra is figyelni fogsz, hogy milyen a jellemed és mik a hibáid. Ha nem csapod be önmagadat és mered vizsgálni a hibáidat, akkor van esély a javításra is. A párodnak is lesznek hibái, de azt nem felnagyítani, hanem tompítani kell segítve őt annak legyőzésében, nagy szeretettel és empátiával. Nyíltan beszéljetek a hibákról és segítsétek egymást a megoldásukban.

2. Értékrend
Ha azonos az értékrendetek, nem lehet gond. Nem árt, ha hasonló neveltetésben volt részetek, hiszen a túl nagy társadalmi különbség problémás lehet később. Az azonos vallás gyakorlása is fontos. Ha hasonló véleményen vagytok a hitről, szeretetről és az élet valódi értelméről, akkor ez már stabilitást ad. Nagyon különböző ars poetica hol tud kapcsolódni?

3. Lelki hasonlóság
Ha szinte első perctől kezdve - aztán később még inkább - egymás helyett mondjátok ki a szavakat. Amikor az egyik elkezdi a másik pedig befejezi a mondatot. Ha képesek vagytok mindketten tenni a kapcsolat harmóniájáért és azon dolgoztok - sokszor háttérbe szorítva önmagadat - hogy a kapcsolat jobb legyen, akkor stabil alapokon álltok.

4. Minden körülmények között.
Ha jóban-rosszban is kitartasz és nem csak akkor, amikor minden rendben megy. Vannak nem várt nehézségek és olyan időszakok, amikor esetleg próbára tesz Isten. Mennyire vagy állhatatos és kitartó, önzetlen és segítő adott helyzetben.

5. Testi harmónia
Ez is egy sarkalatos pontja egy kapcsolatnak. Fontos az őszinteség természetesen, mert anélkül nagyon félrevezeted a párodat és magadat is. Az azonos vérmérséklet és igény harmóniája, hogy minkét fél számára öröm és boldogság legyen az együtt töltött idő.  Képesek legyetek olykor megújulni és fenntartani a vonzerőt évek múltán is. Azonban tudni kell, hogy nem összetartó erő és nem csupán erre épül egy kapcsolat. Tudjátok-e szeretni egymást majd akkor is, ha öregek vagytok és ráncosak, kevésbé kívánatosak?

6. Energia áramlás
Lehet, hogy a párod kevésbe energikus egy pillanatban, de ha te segíted őt a saját energiáddal, akkor újra harmónia lesz. Ne elszívjuk és lehúzzuk a másikat, hanem azon legyünk, hogy többet kapjon, mint amennyi épp van neki.

Segítsük egymást és legyünk nagyon türelmesek. Egy párkapcsolatnak csak akkor van értelme, ha minden pillanatban jól érzed magad benne és a társadon is ezt látod, maradéktalanul. Még akkor is, ha épp veszekedtetek. Akkor is kell szeretni a másikat és tudni kell megbocsátani, mérlegelve  a pozitív tulajdonságokat és megvizsgálva önmagunkat.

Közös játék egy párkapcsolat, a szabályait ti alakítjátok ki, de azokat be kell tartani. Közös és szép életet csak stabil alapokon lehet élni. 



2011. november 8., kedd

Az önmagán uralkodó elme


Az elménk sok felesleges dolgot tárol és nagyon sokszor meg is téveszt minket. Nagy önuralom és kontroll kell ahhoz, hogy az elkószált gondolatainkat kordában tudjuk tartani.

Biztosan mindannyiunkkal előfordul, hogy ide-oda cikázik az elménk és rengeteg "őrültség" kavarog benne, amik néha teljesen értelmetlen és felesleges időt vesznek el. A rágódás és az önmarcangolás, félelmek teljes skáláját képes elénk tárni olykor és ha nem figyelünk, akkor elhisszük, hogy ez a helyes.

Nagyon nem mindegy, hogy mi a meditációnk! Mikre gondolunk és hagyjuk-e teljesen eluralkodni az elménket. Az elménk helyett viszont az intelligenciánkra érdemes hallgatni, a lelkünk szavára. A jó gondolatok, akármilyen apróak is szép lassan összeadódnak és csodákat tesznek, erősítenek minket. 

Ha vívódok és már alig tudok aludni, akkor én mantrázom magamban. Ez ellazít és megnyugtat teljesen, nem látom olyan nagynak a problémát kis idő múlva megszűnik a gond súlya. Már nem is gondolok rá. 


Terelgetni kell a gondolatokat, szépen és türelmesen nagy gonddal, mert ezek határozzák meg a lényünket. Nekünk kell irányítanunk az elménket nem pedig hagyni, hogy átvegye a vezetést. Sokszor alig tudunk elfelejteni valami szörnyűséget és állandóan felzaklat minket a gondolata is. Emlékezni csak jó dolgokra érdemes, amit nagy szeretettel kell ápolni, de a negatív élményeket nem kell babusgatni és ragaszkodni hozzá. Kártékonyak és haszontalanok.

Amikor feszültek vagyunk több a rossz gondolat, nehezebb terelgetni őket. Persze, hiszen görcsös állapotban nem lehet felszabadultnak lenni. Lazuljunk el, összpontosítsunk és engedjük el a görcsöt, helyette válasszuk az oldott és könnyed létet. Ilyen állapotban lehet csak pozitív, "értelmes", építő dolgokra gondolni.

 
Az elme állhatatlan és csapongó, kedve szerint bárhová elillan a káprázatot követve. Valóban nehéz visszafogni. De mégis jó irányítani. Az önmagán uralkodó elme nagy örömök forrása.” (Buddha)



2011. november 7., hétfő

Szeretet rezgések

Félelmeink életünk gátjai. Sok mindentől lehet félni. Pl. attól, hogy csalódunk és az ebben való félelem miatt nem merjük kimutatni szeretetünket.

Ha félünk, akkor nem bízunk Istenben, de magunkban sem.

Lehetsz óvatos és körültekintő, alapos és elővigyázatos, de ne félj, mert ha félsz az lebénít és nem tudod önmagad adni. Sok férfi azt hiszi, hogy ha egy nő csúnyán elbánt vele, akkor nyilván minden nő elfog és emiatt nem meri kimutatni újra a szeretetet. Az az igazság, hogy a csalódások előnyt jelentenek nem pedig hátrányt, hiszen több tapasztalatot szerzel. Kár büntetni magunkat vagy épp egy arra érdemtelent csupán azért, mert már megjártuk párszor.


Vond le a következtetést és ha túl vagy rajta, akkor újra nyisd ki a lelked. Nagyon sok nőt látok, aki arra panaszkodik, hogy a párja nem nyílik meg, nem tudja a gyöngédséget kimutatni és bár tudja, hogy szereti, de nem érezteti vele. Mindent megad, megtesz érte bármit, de nincs meleg ölelés, bensőséges beszélgetés és lélek simogatás.

Ez egy nőnek nagyon fájdalmas, hiszen mindennél többet ér a harmonikus, odaadó szeretet érzése. Türelemmel és nagy szeretettel azonban ezen lehet változtatni és kell is, mert különben nem lesz tartós a kapcsolat. Egy férfinek mindig nehezebb az érzéseiről beszélni, pláne ha még óvatos is a csalódások miatt, de meg kell vele értetni, hogy mennyire fontos lenne. Ha boldognak akarja látni a társát, akkor fel kell tárnia a lelkét és nem szabad félni. Mitől is félnénk? Hiszen nem történhet baj, ha helyén van az eszed és a szíved, ha tudod mit akarsz és milyen vagy. 

A csalódás nem más, mint hogy rájöttél, hogy tévedtél és másnak láttál valakit, mint amilyen volt. Talán nem is ő tehet róla. Lehet, hogy ezer jele volt már csak te nem voltál nyitott rá és nem vetted észre. 

A lényeg, hogy nekünk nőknek olyan társ kell, aki figyel ránk és tud lelkizni is, ha mást nem a kedvünkért :) A férfiaknak pedig meg kell próbálni mindent, hogy el tudják engedni magukat és kedvesen, odaadóan, érzékenyen bánjanak a kedvesükkel.


Mindannyiunknak szüksége van a szeretetre és a gyöngédségre, ne fukarkodjunk hát vele. Az energiák áramlása, a szeretet rezgése nagyon fontos és ha akadályba ütközik, nem tudja kifejteni a hatását.
A hatás pedig a harmonikus és kiteljesedett párkapcsolat



2011. november 5., szombat

A változás virágai

Semmi sem biztos, csak a változás. Változik a természet körülöttünk, a testünk és a jellemünk.


A változás izgalmas és egyben nehéz is. Legtöbben nehezen változtatnak, mert félnek az új és ismeretlen területtől. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi van, ha kiderül, hogy nem is olyan, mint amilyennek gondoltam? stb...

Sokszor jobb ha megtesszük önszántunkból az első lépéseket a változáshoz, mielőtt nehezebb lesz. Van, aki kalandor és mindig keresi az új kihívásokat. Ők nem félnek, mert van önbizalmuk és hitük. Tudják, hogy ha nem sikerül, akkor is elmondhatják, hogy legalább megpróbálták. Aztán vannak olyanok is, akik akkor sem változtatnak, amikor már nincs más lehetőség. Ezek az emberek makacsok és rettenetesen félnek, hogy csúfos kudarcot vallanak és akkor jaj mi lesz?!

Néha mennünk kell magunktól, néha löknek, de ami biztos: nem lehet egy helyben állni sokáig.


Változni szükséges, amikor a helyzet megkívánja. Lehet, hogy nincs kedvünk és félünk is, de el kell hinnünk, hogy sok jó dolgot tartogat az ismeretlen, épp ezért a nehézségeket érdemes legyőzni.

A jellemünk változtatása talán a legnehezebb, hiszen ezt nem foghatjuk senkire, nincs kibúvó, vétkes. Csak kizárólag magunk tehetünk róla és nekünk is kell megoldani. Ebben az egyben senki sem tud segíteni. Inspirálni lehet, de a tényleges változás rajtunk áll. Minden másban lehet támaszkodni valakire vagy valamire, ebben azonban a saját erőnkre van szükségünk és önismeretre. Őszinteségre!

Ha eljön az ideje, hogy az elavult dolgokon változtassunk, akkor tegyük meg. Kezdjük el és ne halogassuk sokáig, mert jobb túlesni rajta. Egyébként is, Isten - ha akarjuk ha nem-, úgyis belekényszerít minket az új helyzetbe, amikor itt az ideje. Épp ezért talán tehetünk magunkért valamit mi is, önként.

Ha nem jó a munkahelyed és elégedetlen vagy, akkor keress valami mást, ami megfelelőbb.  Ha a társad nem értékel és boldogtalan vagy, akkor lépj egy nagyot és változtass, mert magától a helyzet nem fog jobbra fordulni. Semmi sem lesz jobb csak úgy magától, mindenért nekünk kell tennünk. Nem is keveset, de az eredmény nyilvánvalóan olyan lesz, amennyi energiát beleteszel. 

Ha gondozol egy kertet, virágot, magadat meglátod kinyílsz és illatozol önmagad és mások örömére :)