2012. október 31., szerda

Legyen szép a te világod


Sokat lehet hallani azt a bölcsességet, hogy ha azt szeretnéd, hogy megváltozzon a körülötted lévő világ, előbb te magad változz meg. Hogyan kell ezt érteni és vajon tényleg így van-e? Miért kéne nekem megváltoznom, amikor nem velem van a baj, hanem vele, vele meg vele....? Én panaszkodom nem rám van panasz, akkor hogyan kell ezt értenem?

A világ olyan amilyen, van benne sok jó és persze félelmetes dologok. Van benne kuszaság, sok csalás és hamis illúzió. Azonban van benne lehetőség is a jó és az érték felfedezésére. Lehet minden nap panaszkodni és van is miért. Kereshetjük a hibákat és garantáltan találunk is. Sírhatunk és görbülhet a szánk mindig, ha úgy akarunk a dolgokhoz állni, de lehet másképp is.

Lehet először önvizsgálatot tartani: - Miért vonzottam ezt be? Mit csináltam helytelenül, hogy ilyen helyzetbe kerültem és hogyan tudnám megváltoztatni magam, ami által a helyzetem is változna? Miben vagyok én a felelős? Mert ugye azt nem gondoljuk, hogy ártatlanok vagyunk és nem tehetünk semmiről?



Talán csupán a naivságod és túlzott jó szándékod vezetett bajba, de ez is hiba. Talán nem vagy elég jó emberismerő, de akkor hallgass arra, aki az és tud segíteni. Talán csak nincs elég tapasztalatod és most kell ezt az iskolát kijárnod, persze ennek ez a lecke az ára. Talán mindent rosszul csináltál, de semmiképp be nem látnád, mert elég öntelt vagy ahhoz, hogy másban keresd a hibát és te szeretnéd megúszni a felelősséget.

Ahány nehéz helyzet, ahány panasz annyiféle élethelyzet, de egy mindegyikre igaz. Amilyen a lelkünk, ahol tartunk és amit megvalósítottunk olyan cselekmények és hangulatok fognak érni minket. Nem számít mit hibáztál, hisz mindenki hibázik. Én is és mások is, csak az számít, hogy hogyan oldod meg és mennyi időt akarsz ezzel eltölteni.

Bele kell ásni magunkat a személyiségünk legmélyére és onnan, a sötétből és reménytelenségből kell újra fényes és napos életet varázsolni. Kezd magaddal és meglátod minden változni fog. Ha te nem vagy elég nyitott a jóra és nem tudsz eléggé szeretni, ha nem vagy jó szándékú és segítő, akkor feléd sem fog eljutni a segítő és oldó energia.

Adjunk alkalmat és esélyt, adjunk szeretetet és odaadást, türelmet és kedvességet, hogy mi is visszakapjuk mindazt vagy legalábbis valamennyit belőle. A körülötted lévő világ változni fog, de csak akkor, ha te már befogadó vagy és elég tiszta lelkű ahhoz, hogy értékelni tudd a legapróbb szépséget és változást is.





2012. október 28., vasárnap

Megígérted



Ígérni könnyű és sokan szeretnek is ígérgetni, de a megvalósítás hol marad? Hol van a tartalom és az energia, a megvalósítás, lemondás olykor, ami a beváltáshoz kell? Az ígéretet illik beváltani, mert a hiába való várakozás nagyon nagy csalódást okoz.

Emlékszem milyen sok mindent ígértek nekem is a szüleim, ha jól tanulok és bizony a kitűnő bizonyítvány ellenére sem mentünk el a Vidámparkba. Nem felejtem el és sajnos a mai napig komolyan veszem, ha valamit megígérnek nekem, de már nem esem szomorúságba, ha nem teljesül. Tudom, hogy nem mindenkitől várható el a szavahihetőség.



Én azonban olyan társat szerettem volna magam mellé, akinek a szava hiteles, aki tudja mit beszél és nem csupán hatásvadász módjára szórja szét a szebbnél szebb ígéreteket. Olyan társat keress és válassz magad mellé, aki felelősségteljes és a tőle telhető legtöbbet szeretné neked megadni, mert boldoggá akar tenni. Tudja és érzi, hogy várod, mint egy gyerek a beváltott ígéretet. Ismeri és érzést, ami a várakozással telik el és nem akar csalódást okozni: - Hiába vártam ennyi ideig? 

A pillanat varázsa néha olyan bókokat és ígéreteket hoz ki emberekből, ami másnapra már el is száll. Hűséget ígértél és odaadást, szeretetet és figyelmességet, elkötelezettséget és támaszt? Akkor erre kell koncentrálnod és nem pedig egy másik elragadó és csábító pillanatnyi varázsra. Az illúzió és a szenvedély elsodorhat és ha nem vagyunk állhatatosak és tisztességesek, akkor magunkat is becsapjuk nem csak a másikat.

Ígérj olyat, amit meg is tudsz tartani és szeress annyira, amennyire csak a szíved engedni.





2012. október 22., hétfő

Bocsánatos bűnök


Sokan kérdezik tőlem: - Hogyan tudnék megbocsátani? Elhagyni nem tudom, talán nem is akarom, de megbocsátani nem tudok.
Igen, nem könnyű és bizony sok álmatlan éjszaka lehet az ára, de mégis azt hiszem nem lehetetlen. 

Mindannyian küszködünk valamilyen hibával, sokszor nem is eggyel. Vannak korlátaink és nehezen lehet azokat átugranunk még akkor is, ha látjuk, hogy másnak az mennyire könnyű. Mindannyian szenvedünk önmagunktól néha, attól, hogy sehogyan sem sikerül elérnünk azt a szintet, amire vágyunk.

Tudjuk, hogy kicsit lusták vagyunk, de erőt venni magunkon...Tudjuk, hogy olykor füllentünk vagy hazudozunk olyan dolgokban is, aminek nincs is tétje, mégis....Azt is tudjuk, hogy hűséget fogadtunk, mégis olyan sok a csábítás és a kíváncsiságom is hajt...

Nem egy cipőben járunk, de mindannyiunknak vannak nehézségei valamivel, amin dolgoznunk kell. Ha hibázik a társunk és nekünk ez nagyon fáj, akkor gondoljuk végig először, hogy vajon mi  mindent megtettünk-e azért, hogy ez ne történjen meg? Biztosan nem vagyunk-e hibásak abban, hogy így elfajultak a dolgok? És ha a válasz igen, akkor nehezebb megbocsátani, mert a társunk visszaélt a jóindulattal, de ha a válaszunk nem, akkor bizony alapos önvizsgálat kell nekünk is.



Követünk el hibákat, olykor bezárjuk a füleinket és a szemünket is homály fedi, ezért kell egy nagyobb és fajsúlyosabb figyelmeztető jel: - Ébresztő! Ez így már nem lesz jó, tenned kell valamit!

Meg tudok bocsátani, mert én is hibázom. Megértem, ha nem tudott minden helyzetben helyesen viselkedni, mert talán és sem tudtam jól megítélni minden pillanatot. Megbocsátok és el is felejtem, mert csak így tudok tovább lépni és boldogságban élni. Legyünk másokkal is olyan elnézőek, mint amennyire önmagunkkal vagyunk. 

Természetesen, hogy hányszor bocsátunk meg és mit, azt nekünk kell eldöntenünk, de se túl szigorúak, se túl elnézőek ne legyünk, mert a középút az, ami a józanság útja.





2012. október 15., hétfő

Legyen veled jobb, mint nélküled


Vannak emberek, akik hallomásból tanulnak, vannak akik más kárán és vannak olyanok, akik saját bőrükön tapasztalják meg a  dolgokat. Sajnos megesik olyan is, aki semmiből sem tanul. Eldönthetjük, hogy mi milyenek vagyunk vagy hova fejlődtünk az évek alatt.

Én is voltam úgy, hogy senkire sem hallgattam csak a saját megérzéseim és vágyaim után mentem és bizony nem volt mindig szerencsés. Később pedig, amikor már elég seb keletkezett rajtam, akkor már jobban figyeltem az intő jeleket és a halk, de annál fontosabb tanításokat.

Nem szégyen az egónkat félre tenni és meghallgatni olyan ember véleményét esetleg tanácsát, aki jobban átlátja a számomra kusza életemet. Lehet, hogy nem is annyira kusza az, csak én gabalyodtam bele és a vergődés miatt még nagyobbá vált a káosz. Nem kell mindannyiunknak megélnünk olyan helyzeteket, amikről tudjuk, hogy ártalmas lesz és hátráltató. Elég, ha látod, hogy a drog vagy az alkohol rossz és elfogadod, hogy ezt te jobb, ha nem próbálod ki. Elhiszed, hogy nem jó és nem kell tapasztalás hozzá, elég amit látsz a világban erről.



Azt szoktam mondani, hogy az a vágyam, hogy olyan emberek is jöjjenek hozzám, akiknek nincs semmi problémájuk, de hogy ne is legyen eljönnek megelőzés reményében. Sokkal több boldog embert látnék. Mindig lehet hova fejlődni és finomodni. Lesz, amit tudunk jól és lesz, amit kevésbé vagy egyáltalán viszont fontos, hogy elsajátítsuk.

Mennyivel nehezebb a problémát helyrehozni, mint megelőzni azt. Azt gondolom, hogy könnyebb volt nekem is fiatal koromban azt mondani, hogy én ilyen vagyok és kész, mint változnom és tenni ellene. Mindegy milyen típusba sorolod magad az biztos, hogy tudsz változni és fejlődni.


 A bölcs ember sem születik bölcsnek és a türelem sem olyan magától értetődő tulajdonság, de elérni mégis lehetséges. Tanuljuk meg látni magunkat a kívülálló szemével is , hogy ne teher és megoldandó probléma legyünk, hanem a legszebb ajándék. Legyen a célunk az, hogy olyan emberré váljunk, akikkel élvezetes az élet, aki mellett jobb, mint nélküle és akivel szívesen lennél te is.






2012. október 12., péntek

Egy kérdés


Mindig vannak és lesznek is az életünkben tesztek, buktatók és új, ismeretlen helyzetek. Kár lenne azt hinnünk, hogy mindenre mindig fel vagyunk készülve és minket már nem érhet meglepetés.

Nem tudunk felkészülni az ismeretlen kihívásokra csak arra képezhetjük magunkat, hogy a probléma súlya ne nyomjon minket agyon. Arra tudunk készülni, hogy a helyzetet a legméltóbban oldjuk meg és a lehető legintelligensebben. Mindegy mi is történik velünk, a lényeg mindig az, hogy mit kezdünk vele és mennyire tudunk alázatosan szembenézni a hibáinkkal.

Mert vannak hibáink és tévedéseink. Vannak rossz berögződéseink és tévesen ítéljük meg néha önmagunkat is. Egy bölcs egyszer azt mondta: "A hétköznapi ember a párját keresi a különleges pedig önmagát"



Minden apróság számít és ha a párunk elégedetlen, akkor annak megvan az oka. A férfiak olykor szeretnek úgy hozzáállni a helyzetekhez, hogy nyilván ez egy hisztiroham, majd elmúlik és nem kezelik a problémát. Nem figyelik a jeleket és másra helyezik a fókuszt. A fókusz sajnos nagyon sok esetben az anyagiak és a pozíció. A pénz nagyon jó ha van, de nem helyettesíti az embert és nem okoz jó hangulatot, meghitt légkört sem ad.

Nem szabad azt hinnünk, hogy a megfelelő balansz nélkül sikerül talpon maradnunk. Bizony elszédülünk és elesünk, ha nem tudunk alázatosan visszafogni a mohóságunkból olykor. Talán kicsit nehéz és sok odafigyelést igényel egy párkapcsolat, lemondással jár és néha másért többet kell tennünk mint önmagunkért, de ha az a kérdés, hogy megéri-e, akkor a válaszom : IGEN

Ha két ember összekötötte az életét és azt nem kényszer hatása alatt tette, ha vannak még esetleg gyermekeik is, akkor az kötelességekkel és lemondásokkal jár, amiért cserébe elégedett és boldog családi légkör a jutalom. Ellenkező esetben viszont széthúzás, hatalmi harcok és boldogtalanság leselkedhet mindenkire.



Ki akar reményvesztetten és kellő figyelem nélkül élni? Ki szeretne félmegoldásokat és látszat boldogságot? Miért kéne megelégednünk olyan kompromisszumokkal, amik a személyiségünket nem a fejlődés felé viszi, hanem épp ellenkezőleg?

Ezek a kérdések mindannyiunk fejében megszületnek, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk megfelelően kezelve. A stílus tanulható, az arrogancia elhagyható, a cinizmus és az érdektelenség szintén csupán önodafigyelés kérdése. Nincs olyan jellembeli tulajdonság, amin ne lehetne dolgoznunk és az eredmény ne születne meg, ha van igyekezet.

Ehhez azonban be kell ismernünk, hogy hibáztunk és a tanácsokat megfogadva tudunk  lassanként elégedettséget érezni. A feladat egyszerű: adj sokat. Adj annyit, hogy elégedettek legyenek veled és akkor joggal kérhetsz te is. Akkor van alapod az esetleges túlkapásokat megfékezni. De előbb adnunk kell, hogy kérhessünk is. 

Amit adunk azt kapjuk. Ha nem elégedettek velünk, akkor annak oka van és a kérdés az: - Mit hibáztam? Miben tudok segíteni neked drágám? Hogy tudnálak boldogabbá tenni? Könnyek helyett mosolyt szeretnék látni a szemeidben.

Tegyük fel ezt a kérdést akár most is.  





2012. október 9., kedd

Nőiesen


Az ideális és a vágyott párkapcsolat nem véletlenül kopogtat be az életedbe. Az, hogy kit kapunk magunk mellé az kizárólag rajtunk múlik. Épp ezért ez a legjobb hír, mert ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk magunkat olyan szintre hozni tudatos döntéseinkkel, hogy elégedettség legyen a végeredmény.

Vannak lányok, akiknek ez olyan könnyen megy, szinte csak válogatniuk kell az udvarlók között, de vannak akiknek nagyon nehéz hasonló helyzetbe kerülniük. Min múlik ez és vajon bárki el tudja-e érni, hogy vonzó legyen?

Igen! Tanulható a nőiesség és kell is tanulni, amíg csak lehet, mert ez sem olyan magától értetődő és természetes mindenkinek. Ahhoz, hogy igazi férfi legyen melletted, olyan aki minden szempontból megfelel számodra, ahhoz neked is ideális nővé kell érned. A nőiesség egy adomány némelyek számára, de vannak olyan lányok, akiknek meg kell tanulni, hogy milyen a vonzó viselkedés. A kisugárzás a lelked mélyéből ered, a finomság és az igényesség pedig csiszolható és alakítható.



Én régen azt játszottam, hogy leírtam milyen férfira vágyom. Mindent részletesen és alaposan, igyekezve semmi számomra fontosat kihagyni. Majd mellé írtam, hogy ha találnék ilyet, akkor én megfelelnék-e neki. Mellé írtam az én tulajdonságaimat is. Elégedett lenne-e velem Ő? Meg tudnám-e tartani és vonzó lennék-e számára? A lelkem nyitott-e már vajon egy komoly kapcsolatra, ami felelősség és elkötelezettség is egyben?

Bizony sokszor kellett ezt a listát megírnom és finomítanom, de azt gondolom nagyon megérte. Dolgozni magunkon a legfontosabb és nem is lehet megúszni, még akkor sem, ha annyira nehéz néha beismernünk, hogy vannak bizony bőven hibáink még.

Minden seb és buktató a legnagyobb áldás (utólag könnyebb értékelni), mert közelebb visz önmagukhoz, egyfajta belső utazásra hív és újabb lehetőséget ad jobbá tenni magunkat. Akadályok mindig lesznek, ha egy cél lebeg előttünk. Nem adnak semmit ingyen és néha nehezebb, mint hittük, de van erőnk és hitünk. Van energiánk, hogy végig csináljuk, amit szeretnénk.

Nem számít hány éves vagy és az sem, hogy milyen sok sérülés ért. Ne keseregj, hanem helyette ezt az energiát fordítsd át szeretetté és olyan erővé, ami átlendít a gödör átugrásán és meglátod ott, a túlsó parton milyen sok ajándék vár rád. 





2012. október 5., péntek

Fényesség


Kicsit mindig meglepődök, amikor azt hallom, hogy minden olyan jól kezdődött és szép volt, de aztán jöttek a szürke hétköznapok. Ez meg hogy lehet? Hogy lehet színessé tenni úgy az ünnepnapokat, ha a "hétköznapok" pedig unalmasak és szürkék? Persze értem, hogy a taposómalom csak akkor jár, ha tapossuk, de ha másképp próbálunk hozzáállni, akkor minden megváltozik.

Rajtam múlik, hogy a napjaimat mennyire színezem ki, mennyire hagyom, hogy a boldogság fénye átjárja a lelkemet. A fény, ami ott van bennünk és nem kívülről kell várni a szikrát. Ott lapul mindannyiunkban csak meg kell találni a kapcsolót.




Lehet szomorkásan és unottan indítani a napot. Lehet panaszkodni és hibákat keresni a párunkban, magunkban és a világban. Azonban lehet ezt másképp is csinálni. Ébredés után egy mosoly, egy kedves szó és hála, hogy ilyen sok jóban van részed. A napunk épp olyan lesz, amilyenné tesszük. Lehet rosszabb bolygóállás és nehéz konstelláció, lehet borongós idő és rengeteg munka, de a hozzáállásunk a miénk és azon változtathatunk.

Miért is kéne nekünk szürke életet élnünk és csak arra a pár pihenőnapra vagy ünnepnapra várnunk? Ma, most, ez a pillanat is lehet varázsos és fényes, pezsgő és üdítő, ígéretes és káprázatos. Tedd a saját, a párod, a gyermeked és a barátaid, kollégáid és idegenek életét kellemessé és harmonikussá és meglátod mennyivel jobban fogod magad érezni te is.


Járja át a fénysugár minden percben a lelkedet és ezzel a fénnyel világítsd meg a szürke színeket.






2012. október 3., szerda

Pár-Álom Álom-Pár


Sajnos elég sokszor hallom panaszként, hogy a párom nem hallgat meg, nem elég figyelmes és természetesnek veszi, amit adok. Ellenben ő minden apróságért dicséretet, figyelmet vár el tőlem. Ez elég nagy probléma és mindenképp meg kell oldani valamilyen formában, mert ez elégedetlenségre ad okot.

Először is, amikor párt választunk magunknak meg kell ismerni az illetőt. Mennyire komoly és felnőtt férfi ő. Milyen figyelmes és az elvárásai nem túl elrugaszkodottak-e. Mennyire szeret adni vagy csupán elvárni szeret, némi mosolyért cserébe vagy később még azt sem kapod meg.


Egy férfi mellett az élet lehet nagyon boldog és nyugodt és egy rémálom is. Rémes, ha figyelmetlen és trehány, rémes ha önző és öntelt. Legyen önbizalma, de érzékenysége is a finomságokra, a lélek rezdüléseire. A mai világban a legtöbb nő is dolgozik és nem is keveset épp ezért még ha a háztartás is rá hárul, joggal vár némi törődést és kényeztetést cserébe. 

Ha azt érzed, hogy nem kapsz elég figyelmet, akkor kérj és szólj még időben. Ne halogasd és ne gyűjtögesd magadban a sérelmeket, hanem rögtön szólj türelmesen és kedvesen, hogy ez bizony neked igényed. Egy férfi, ha szeret és törődik veled, ha figyel rád és fontos vagy neki megteszi, amit kérsz tőle.


De mi van, ha nem történik semmi? Nincs változás csak ígéret és ígéret örökösen. Nos, akkor azt gondolom el kell döntened, hogy az örök hiányosság árnyékában akarsz élni vagy kilépsz a méltatlan kapcsolatból. Nem tudunk mindent és vétkezünk mindannyian, de ha a párunk kér valamit és látjuk rajta, hogy bántja a viselkedésünk, akkor változtatnunk illik azon. Ha ez nem történik meg, akkor nem vagyunk fontosak.



Tudom, hogy ez leírva egyszerű a lépés viszont nehéz, de mennyivel nehezebb lesz évekig abban élni, ami megalázó és sivár. Nem szabad megelégedünk félmegoldásokkal és olyan kompromisszumokat kötnünk, ami kényszerűségből jött létre.

Az életed olyan, amilyenné teszed. Szomorúság vagy öröm, sírás és kétségek vagy a nyugalom szigete lesz az otthonod. Én azt kívánom, hogy legyen békés és boldog, szeretettel teljes és vidám a párkapcsolatod. 


Mindannyian boldogságra vágyunk, ez a cél. Legyen hozzá az eszköz, a szeretet.



 

2012. október 1., hétfő

A készülődés öröme


Még nincs kapcsolatod? Lehet, hogy egy válás közepén vagy épp, de az is lehet, hogy soha sem volt igazán párkapcsolatod. Előfordulhat, hogy sok férfi mellett megfordultál vagy sok nő oldalán kerested a boldogságot. Szeretnél végre te is magadnak egy harmonikus és nagyon megnyugtató kapcsolatot? Gondolom igen, de hogyan? Mi a leendőm, hogy én is elégedett lehessek életem ezen területével?

Először is mindenképp fel kell dolgozni és le kell zárni a múltat. A sebeket be kell gyógyítani, hogy erősen és egészségesen tudjunk a szeretett fél elé állni és tudjunk olyan odaadó és önzetlen szeretetet adni, amit mi is várunk tőle.


Talán azt hiszed, hogy nincs mit feldolgoznod és lezárnod, hiszen olyan rég nincs már párod? Azonban a gyerekkor és a szüleink mintája is olykor elég fajsúlyos és bizony van mit rendbe tenni ott is. A gátak nagyon sokszor ott keletkeznek és nehéz őket átugrani. Vagy épp egy válás fájdalmas tortúrája sebzett meg és nehéz bíznod újra. Nehéz elfelejtened a kudarcot és túltenni magad a saját hibáidon is.

Bármi is legyen az ok, foglalkoznunk kell vele és nem csupán lázasan keresni, már már hajszolni a vágyott társat, hanem magunkon dolgozni inkább. Hiszen annak van a legnagyobb eredménye és az ajándék is megérkezik, ha Isten azt jónak találja. 


Keresünk és kutatunk folyton és közben nem vesszük észre mennyire nem figyelünk saját magunkra. Finomítani és csiszolgatni jó és szükséges magunkat, mert ahhoz mérten tudunk majd jó döntéseket is hozni. Ha érzed magadban az erőt és a felkészültséget, ha rendbe tudtad tenni a lelket minden fájdalmát és érzed, hogy képes vagy adni és befogadni, akkor megérkezik az a személy is, akiért mindezt végig csináltad.

Akit szerethetsz szíved minden melegével és ölelheted olyan lelkesedéssel, amire mindig vágytál. Aki őszinte lesz hozzád és bizalmába fogad. Megosztja veled minden gondolatát, mert része vagy az életének és mert részese akar lenni a te életednek.