2013. április 18., csütörtök

Ébredj fel!



Talán sokunknak ismerős lehet az a kijelentés, hogy - Én nem tehetek róla! Befolyásolt és mióta ő van, azóta nem tudom irányítani az életemet. Rossz hatással van rám, én nem ilyen vagyok! elnyomva érzem magam, de képtelen vagyok szembeszállni vele, mert...

Ilyen és hasonló mondatokat talán már mi is mondtunk vagy hallottunk. Nem könnyű stabilnak és kívülállónak lenni akkor, amikor családtag, szerető társ...rossz hatása alá kerülünk. Nehéz racionálisan gondolkodni és elhatárolódni az ostobaságtól vagy épp a számunkra nem megfelelő viselkedéstől. Nehéz egy magasabb szintről újra lemenni arra szintre, amit elvárnak tőlünk, de mi tudjuk, hogy ez már nem elfogadható. Azonban még ekkor sem könnyű lépni, de szükséges.

Hogy kinek a hatása alá kerülünk, kitől függünk azt felnőttként eldönthetjük. Egy gyereknek nem sok választása van, de felelősségteljes felnőttként már érett döntéseket tudunk hozni és meg is kell tennünk még ha olyan nehéz is olykor. Nehéz, mert aki lép és változtatni szeretne az azt jelenti, hogy fejlődik és a többiek talán ezt a tempót nem tudják tartani és nem is akarják. Ezért húznak vissza az ő szintjükre.



Ha a párod nem a legjobb hatással van rád, ha a szüleid nyilvánvalóan bele akarnak kényszeríteni egy tőled távol álló helyzetbe, ha a testvéredről kiderül, hogy nem őszinte és csak kihasznál mint szeretetből nyilvánul meg, akkor el kell döntened, hogy benne maradsz vagy lépsz.


Ha maradsz azok a szabályok érvényesek, amiket ők hoznak, ha lépsz akkor viszont van lehetősége mindenkinek fejlődni.

Látunk szülőket, aki a felnőtt gyerekük utasításai szerint élnek, azonban ezek nem épp az önzetlenség és a szeretet jegyében születtek. Látunk a szülőktől érzelmileg és anyagilag is függő gyerekeket, akik bár már felnőttek még mindig nem tudnak leválni és önálló életet élve kikerülni egy esetleg nem megfelelő hatás alól. Látunk párokat, akik szenvednek egymás zsarnoki természetétől, de nem tudnak lépni, mert nincs elég erejük hozzá. 



Fel kell rá készülni, erőt kell gyűjteni, hinni kell magunkban és tudni, hogy képesek vagyunk önálló életre, ami a fejlődés és a szeretet erejével fog hatni ránk. Magunkat kell fejleszteni, önmagunkat kell erősíteni és figyelni a jelekre, amik ott vannak minden eseményben elrejtve vagy nem is annyira elrejtve. Talán nagyon is erős a jel csak elbagatellizáljuk, mert azt hisszük alkalmazkodni még mindig könnyebb, mint tenni valami magunkért.

Tévedés! Benne maradni azt jelenti, hogy elfogadod az elvet, mert nem tudsz jobbat. De te tudsz jobbat és meg is tudod lépni azt.






2013. április 12., péntek

Álmaid férfijának álma


Mindenkinek más a vonzó és csábító, de mégis azt gondolom van egyfajta abszolút vonzás. A női vonzerő titka miben áll? Én is tanulom és folyamatosan figyelek, hogy mi az ami a legideálisabb.

A nőiesség nem feltétlenül külső jegyekben nyilvánul meg, ahogy a báj és a stílus sem feltétlenül az elegáns ruhában rejlik. Belül van és kifelé sugárzik. Nem lehet mindenki szép és szabályos adottságú, de nem is feltétlenül attól leszünk vonzóak. Inkább a harmónikus viselkedés lehet a titok, ami az önbizalomban és a nyugalomban rejlik.

Persze ezt is tanulni lehet, mint minden mást, de türelem és idő kell hozzá. Ha ismered magad, ha tudod a hibáid és az erényeid, ha mered magad kritizálni és tudsz, képes vagy változtatni, akkor olyan társat fogsz találni, aki hasonló képességekkel bír.



Tükör, ami mutatja, visszajelzi milyen vagy. Amit kapunk, azok vagyunk. Valamilyen szinten persze ezt nehéz megérteni, mert nem könnyű szigorúan és reálisan látni a helyzetet, amiben vagyunk. Ezt sokszor egy kívülálló látja csak. Azonban nem véletlenül történik mindaz, ami történik veled. Abban te is részes vagy. Bevonzottad, akartad, hívtad, kell a fejlődésedhez.

Ha tudjuk, hogy mit kell tanulnunk és merünk szembenézni a legrosszabbal is, akkor esélyünk van változni és olyan nővé válni, amilyen álmaid férfijának az álma.





2013. április 4., csütörtök

Hála nekünk


Bármilyen tökéletesnek is tűnhet a párkapcsolatod lehetnek olyan apróságok, amin el lehet csúszni. Pláne, ha esetleg nem a legideálisabb. Mik azok a sarkalatos pontok, amire figyelni jó, ha harmóniát és boldogságot szeretnénk érezni az életünk mindennapjaiban?

Véleményem szerint három dolog van, ami nagyon fontos.

Az első a szeretet és az abból fakadó tolerancia. Tolerancia, a másikra való ráhangolódás és tiszteletben tartása elengedhetetlen. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nekünk van minden helyzetben igazunk, hogy a mi álláspontunk az egyetlen és járható út. Szeretjük azt gondolni, hogy a sérelem ami ér, az semmihez sem fogható, de amit mi teszünk az bocsánatos bűn.Mielőtt bármit is mondanánk, tennénk és kritizálnánk nézzük meg kissé messzebbről is, hogy tényleg csak az az egy alternatíva létezik-e, amit mi kitaláltunk. Vizsgálódjunk és merjük beismerni, ha tévedtünk, hibáztunk.

Nagyobb erény a beismerés, mint a harc akkor is, amikor már rég nincs esetleg igazunk.



A második dolog a kellő időráfordítás és a megfelelő törődés. Sajnos nagyon sok esetben látom, hogy a párok szinte alig tudnak időt szánni egymásra. Sokat dolgoznak, nagy a stressz és ha van is apró szabadidő azt a sport, szépítkezés vagy a barátok veszik el... Meg kell találnunk az egyensúlyt, a mértéket és a megfelelő sorrend felállítását, ami a párkapcsolatunkat segíti, építi. Ha valamit elhanyagolunk az nem fog magától fejlődni és nem lesz kielégítő. Ha nem ápolod, ha nem gondoskodsz, ha nem szánsz elég figyelmet arra, ami fontos, akkor az nem is hálálja meg.

Szánjunk kellő időt és adjunk annyi törődést, ami szükséges és amire valóban igény van ahhoz, hogy mindenki elégedett lehessen. Tegyük elégedetté a másikat, aminek a visszahatása önmagunk elégedettsége lesz.



A harmadik dolog a kommunikáció. Merjünk beszélgetni, akarjunk megnyílni, akarjuk hallgatni a másik véleményét. Beszélgetés nélkül, vélemények ütköztetése nélkül nem tudunk fejlődni és nem fogjuk megismerni a másik igényeit, sérelmeit, fájdalmát, örömét. Vagyunk úgy páran, hogy fontosabb a nyugalom és nem szeretünk konfrontálódni, ezért nem mondjuk el, ami bánt. Inkább gyűjtögetjük, ami viszont valahol mégis csak elraktározódik és egy adott pillanatban előtör. Akkor viszont a másik fél nem érti, mi történhetett. Eddig nem szóltál, akkor most mi a baj?

Néha lehet vitázni, ellenkezni és szembeszállni. Lehet belemenni a harcba, hogy aztán ismerve a másik véleményét is tudjunk változtatni, fejlődni. Éljünk ezzel a képességünkkel és ne dugjuk a kis fejünket a homokba, mert az nem a megoldás kulcsa. 
Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy meghallgatjuk és próbáljuk megérteni az ő álláspontját is. Próbáljuk meg átérezni az ő viselkedését is és szeressük akkor is, ha hibázott hiszen mindenki hibázik és egyikünk sem vétlen.

A kulcs a kezünkben van. Szeretettel, toleranciával, időt és erőt nem sajnálva építeni a kapcsolatunkat azzal az emberrel, akivel az életedet kötötted össze. Ha ez volt a terved, akkor ragaszkodj hozzá és tegyél minden nap valamit azért, hogy szebbé tedd a napjait és elégedettebbé az életét. Ezáltal a tied is sokkal szebb és kerekebb lesz.


Légy hálás, legyen hálás neked.