2017. február 17., péntek

Akivel a csönd is beszédes...


Mitől jó egy kapcsolat? Van titok vagy inkább másban rejlik az erő? A napokban hallottam egy csokorra való véleményt erről férfiaktól nőktől egyaránt és sok igazság volt bennük, de az egyik nagyon felkeltette a figyelmemet.

Azt mondta a lány, hogy a legfontosabb a beszélgetés. Beszélgess mindig, mindenről, legyen az a legapróbb dolog, de beszéljetek. Mindig kapcsolódjatok egymáshoz, mert téma annyi van, ez nem lehet probléma.

Na itt éreztem azt, hogy ebből még baj lesz. Ugyanis, ha egy férfit arra kárhoztatunk, hogy mindig beszéljen vagy állandóan minket hallgasson, akkor annak bizony cudar vége lesz. Persze  a beszélgetés  fontos és enélkül nyilván nem lehet működtetni egy kapcsolatot megfelelően, de...

Egy férfi nem képes és nem is alkalmas arra, hogy mindig mindent minden körülmények között megbeszéljen, kivesézzen, elemezzen, vázoljon nekünk. Nem tudom elképzelni, hogy ezt szeretné egy férfi, mert azt nyaggatásnak veszi. 

Egy kapcsolatban kell némi csöndes lét is, egy kis eltávolodás a másiktól elmében, magunkkal, magunkba való fordulás. Főleg egy férfinak, akinek ha állandó jelleggel csacsogunk a fülébe valamit, akkor nem tud magára figyelni, gondolkodni, jutni valamira hiszen mindig velünk kell foglalkoznia.

Egy jó kapcsolat véleményem szerint ott mutatkozik meg, ha figyelünk a másikra és megérezzük azt, hogy épp ebben a pillanatban mi a legmegfelelőbb. Hallgatni, beszélgetni, viccelni, viháncolni, ölelkezni...és igen, ezt leginkább a nőnek jobb éreznie, hiszen mi képesek vagyunk elkülönülés nélkül is létezni egy kapcsolatban, de egy férfi nem. Ha jót akarunk magunknak, akkor ezeket az apró szabályokat is betartjuk, mert különben hiába is beszéltünk süket fülekre fog találni a mondandónk.

Néha csak azért hozunk fel egy témát, mert kapcsolódni szeretnénk a társunkhoz valamivel és talán észre sem vesszünk, hogy mennyire zavaró a folyamatos közölni vágyásunk. Egy ölelés, egy kis nyugton hagyás, egy mosoly sokszor sokkal többet ér minden szónál.





2017. január 18., szerda

Ahol a szeretet az úr



Ahol van szeretet, ott megoldás is van a felmerülő párkapcsolati problémákra. Ha már nincs szeretet, nincs remény sem, hogy újra jóban tudtok lenni. Vagy legalábbis nem lesz könnyű.

Mindenhol van olykor vita, ellentét, eltávolodás és feszültség. A levegőben olyan energiák cikáznak, amik pillanatok alatt robbantani képesek a harmóniát. Minden darabjaira hullik pár perc alatt. Mit lehet ilyenkor tenni?

A legfontosabb, hogy megértsük: csak magunkon tudunk változtatni! Épp ezért a hibát mindig magunkban kell keresni és azon változtatni. Biztosan tudom, hogy találni fogunk hibát magunkban, hogy idáig jutott a kapcsolat és ha így van, akkor tudunk rajta fordítani is.

Persze könnyebb lenne vádaskodni és a másikra mutogatni, de vajon érdemes-e és meghozza-e a várt változást? 

Csak magamban kell keresnem a hibát és a megoldást is. Nincs más alternatíva és utána - ha elég őszinte vagyok - jöhet a szeretet erejével való mindennapos munka. Figyelni a párunkra, megtenni érte mindazt, amit eddig meg sem hallottunk tőle. Kedvébe járni, gondoskodni figyelmesebben és odaadóbban. Megtenni mindent, amit a kapcsolat elején, a szerelem kellős közepén is megtettem érte, neki.

Természetesen tudom, hogy vannak olyan, helyzetek, amikor nyilvánvaló, hogy nem én vagyok a hibás. Tudom pontosan, mikor van igazam és mikor nincs. Érzem, ha igazságtalan a párom és lázadok ellene, de...

Vagy hozunk egy döntést, hogy vége és nincs tovább, mert annyira lehetetlen és reménytelen a helyzet vagy tovább csináljuk, mert tudjuk, hogy ezen lehet változtatni. Lehet, mert szeretem és ő is szeret engem. 

Mindig van hova felnőni, változni és tanulni. Nem szégyen belátni, ha hibázunk és ha nem is mondjuk mindig ki, de legalább magunknak valljuk be és tegyünk egy gesztust vagy több gesztust a társunk felé, hogy igen értem már és csinálom. 

A gőg és az egó nagy úr, de legyünk mi mindezek felett az uralkodók és ne hagyjuk magunkat eltéríteni és befolyásolni.




2017. január 10., kedd

Ha szeretni tudsz, boldog vagy




Szeretni tudni kell..., de sajnos nem mindenki tud. 

Az, hogy milyen családban nőttünk fel nagyon meghatározó. Szeretet lengte be a családi hangulatot,  nevetésben és a vidámságban volt részünk a nehézségek ellenére is vagy nem ez volt a jellemző? Volt ölelés és figyelmesség, bizalom és bohóckodás vagy mindebben nem volt részünk?

Ha úgy gondolunk vissza a gyerekkorunkra, mint egy mesére egy csodás kalandra és ha összegeznünk kéne azt mondanánk, hogy bárcsak én is ilyen gyerekkor tudnék a gyerekemnek adni, akkor elégedettek lehetünk és nagy valószínűséggel könnyebben tudunk szeretni. Hiszen szeretve voltunk, szeretjük magunkat, így nem probléma ezt tovább vinnünk. Hiszünk magunkban és vagy önbizalmunk, mert olyan háttér áll mögöttünk, ami ebben segít.

Ha nem és inkább felejteni szeretnénk a gyerekkorunkat, akkor meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat, figyelni és tisztelni magunkra, kényeztetni és óvni a kis lelkünket. És ha ez sikerült meg kell tanulnunk másokat is szeretni sőt azt kimutatni is.

Számomra szeretni valakit azt jelenti, hogy nem vagyok féltékeny rá. Örülök a sikereinek, szívesen támogatom és lelkesítem őt abban, ami számára fontos. Megölelem, megérintem őt, adom számára azt, ami neki jó és mindezt úgy, hogy figyelek rá. Fontos, mert szeretem.

Ha szeretek valakit, akkor azt szeretném, hogy jól érezze magát velem és minden lehetséges eszközzel kimutatom neki, hogy része az életemnek és ez így lesz mindig. Talán már nem leszünk egymás mellett, de a szeretet nem múlik el, ha az valódi volt.

Itt most nem a szerelemről beszélek, mert az elmúlik. Volt nincs. De a szeretet az örök és soha sem hazudtolja meg önmagát. Talán nem tudod már tudtára adni, már nincs a közeledben, elsodort az élet, de ha rágondolsz szereted őt és pont ott folytatnád vele a beszélgetést, abban a hangulatban, ahol abbahagytátok.

Szeretni tudni kell... Érdemes magtanulni...