2012. március 19., hétfő

A közös élet


Amíg egyedül élünk többnyire arra vágyunk, hogy legyen mellettünk valaki. Egy társ, aki mindenben támogat és akivel lelki társak lehetünk. Igen, de ez csak akkor lehetséges, ha képes vagy alárendelni kettőtökért önmagad. Már nem csak te létezel és ő, hanem ti ketten. 

Egy férfi ne azért kelljen és egy nő sem a férfi mellé, mert egyedül olyan nehéz vagy mert az igényeidet majd valaki kielégíti. Ha csupán logikai érvek alapján keresel társat, akkor nehéz lesz abban helyt is állni. Ha csupán a társadalmi konvekcióknak akarsz megfelelni, de alapvetően még nem vagy rá érett, akkor nem kéne erőltetni a közös életet.


Egy kapcsolatban kicsit fel kell adnod magad, de helyette kapsz sok más kiteljesedésre való lehetőséget. Már nem lehetünk önző módon a saját igényeink rabjai, hanem fontos a másik érzése és véleménye is. Már nem lehet egyedül dönteni és mindent kedvünk szerint csinálni, de nem is akarjuk már.

Amikor a párod véleményét kikéred, azt azért teszed, mert érdekel és ha nem is tetszik annyira, akkor is illik meghallhatni és kompromisszumos megoldást találni a vitatott dolgokban. Én azt látom, hogy sok ember erre nem képes és bár várja a tökéletes társat, de igazán mégsem nem tudja elképzelni, hogy hova helyezze magát ebben a társulásban.

Ha két ember összeköti az életét, társulnak egymással, akkor felelősek egymásért és önmagukért is. Ez az, amit komolyan kell venni és akkor csodálatos közös életetek lehet. 

Figyelmesen és nagy érzékenységgel fordulni a másikhoz és olykor alárendelve magunkat a jobb közös élet érdekében. Ha erre képes vagy, akkor fogsz tudni méltó párja lenni az álomtársadnak.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése