2014. május 30., péntek

Szenvedély


Sokan hiányolják az életükből a szenvedélyt, a tüzet és a pezsgést. De valójában mit jelent ez és tényleg annyira fontosak ezek a dolgok vagy nem értjük a lényegét és épp ezért okozunk magunknak szenvedést?

Amikor elkezdünk főzni akkor mindig a megfelelő hőfokra kell ügyelni. Kicsit erősebb fokkal kezdhetünk, amíg fel nem forr az étel, de utána csökkenteni kell a hőfokot különben csúnyán odaég az. Nem lehet túl alacsony fokon sem kezdeni, mert akkor nagyon lassan fog felforrni, elkészülni. Felesleges idő megy el eredménytelenül. 


Miért is hozom ezt a példát föl?


Mindennek megvan az ideje és a módja. Ne gondoljuk, hogy valamit lehet csak egy hőfokon csinálni és az úgy megfelelő lesz.  Ha mindig forró, szenvedélyes, magas hőfokon akarunk élni, akkor félő, hogy kiégünk, megégünk, elfáradunk és nem leszünk képesek tartani azt a szintet, hiszen lehetetlen és felesleges is. 


Nem lehet hidegen, épp hogy valamicskét melegítve tartani egy kapcsolatot, mert az sem vezet a vágyott eredményhez. Viszont váltogatva, fokozatosan és megfontoltan adagolni a szenvedéyt már sokkal eredményesebb. 

Úgy érdemes elkezdeni egy kapcsolatot, annyit ajánlatos beletenni, amit évekig, évtizedekig is tartani vagyunk képesek. Persze tudom, hogy a kapcsolatok eleje mennyire heves tud lenni és sok esetben sajnos az első 2 évben ki is ég, de ez nem tanácsos. Fokozatosan, kiegyensúlyozottan és olyan tempóban, ami tartható. Ami mindkét fél számára élhető és nem csupán az őrületes szenvedély megéléséről szól, hanem a szeretet szép gyakorlásáról a másik természete szerint, figyelve persze a magunkéra is.


Nekem a kiegyensúlyozottság az ami a legfontosabb. Ami nem összekeverhető az unalommal, hanem egyszerűen élhető és tartalmas, szeretetteljes és biztonságos. Minden, ami túlzás az magában hordozza a csalódást, kiégést, hiányt...és sorolhatnám.




Legyünk természetesek és egyszerűek javaslatom szerint. Ne akarjunk olyan álmokat, vágyakat kergetni, amit nem tudunk elérni és a másik sem tud teljesíteni.  Ne kergessük a boldogságot, hanem ragadjuk meg és tartsuk magunk mellet életünk végéig.




2014. május 13., kedd

Megújulás


Általában várjuk a változást. Többnyire persze inkább mástól, mint hogy magunktól. Észrevetted, hogy sokkal többet várunk el másoktól, mint magunktól? Valahogy magunkkal mintha elnézőbbek lennénk, míg mástól evidensnek vesszük, hogy változtasson, még ha nehéz is.

Azonban ez fordítva működik és nem másként. Neked kell változnod, neked kell önkritikát gyakorolva lépéseket tenned. Belülről jön a változás, hogy aztán kívül is megtörténjen, amire vágysz. Nem lehet fordítva!


Változtassunk, tegyünk rendet, szellőztessük ki az elménket, csináljunk egy teljes önvizsgálatot és akkor a környezetünk is változni fog.  Csak azt várhatjuk el a másiktól, amit mi magunk is képesek vagyunk megtenni. Így leszünk hitelesek és így lehet komolyan venni minket. 


A változást nem lehet megúszni, pedig ezt próbáljuk olykor. Tudom, hogy a komfortzónából kikerülni félelmetes és nehéz, de ami elavult és amitől az életünk megrekedt, azt nem lehet mozdítás nélkül tovább élni. Ahhoz, hogy szebb és boldogabb életet éljünk tennünk kell érte. Felismerve az akadályokat azokat a természetük szerint kell kezelni és megoldani és ha már minden akadály elhárult törekedni arra, hogy azok már ne jelentsenek többé problémát.

Probléma mindig adódik és kár lenne azt hinni, hogy azok maguktól megoldódnak majd. Néha nehéz és szenvedünk miattuk és nehéz mosolyogni, mikor épp sírnál. Nem is kell mindig. Hagyjuk szabadjára a fájdalmat, sírjuk ki magunkat, de kell legyen egy pont, amikor tovább kell menni.


Előre tekintve, kifelé nézve a belső fájdalomból kell döntéseket hozni és megmenteni magunkat.