2015. augusztus 19., szerda

Most van az a pillanat...


Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ráérünk. Majd holnap, ma még nem...Van még időm...Van, ami valóban ráér és van, amivel már el is vagyunk késve.

Minnél tovább odázzuk a kínos és kellemetlen probléma megoldását az annál súlyosabb, terhesebb és merevebb lesz. Ha meggátoljuk a fejlődésünket és lustán hátra dőlünk, hogy nekem már mindegy, akkor azt nagyon fogjuk sajnálni később. Akkor, amikor már valóban nem lehet mit tenni. 

Ha ma lehetünk következetesebbek, kedvesebbek, odaadóbbak, türelmesebbek, megértőbbek és érzékenyebbek a másikra, magunkra, a világra, akkor miért várunk? Kinek ártunk vele? Kit gátolunk és nehezítjük az életét? 

Magunknak!

Senki, soha nem tud helyettünk lépni és cselekedni. Nincs változás csak belül. Lehetetlen boldogságot kívülről várni, anyagi dolgokból vagy elvárásokból, mert azok soha nem adják azt az ízt, mint amikor magunk fedezzük fel az lényünk apró csodáit. Hiába kapjuk meg ezt vagy azt, mindig több kell. Soha semmi nem elég.

Tudunk figyelni a másikra? Át tudjuk érezni az ő érzéseit is? Magunkat tudjuk fegyelmezni és vagyunk annyira öngondoskodók, hogy mindent megteszünk, hogy jobbá és jobbá váljunk?

Képesek vagyunk most elkezdeni a változás nagy utazását és jegyet váltani a nagy kalandra? Persze, hogy igen. Mindenki képes rá csak el kell hinnie és ki kell tartania.

A pillanatemberek, a látszat élet, az illúzió nem vezet sehova csak az önbecsapáshoz. Legyünk őszinték és erős hitűek, hogy lehet jobban és alkalmasak vagyunk mi is megoldani és átlépni saját gátjainkat. Legyőzni a korlátainkat és fejlődni. Hisz vagyunk valamilyenek, de lehetünk jobbak. Vannak rossz beidegződéseink, nem kellemes szokásaink, kellemetlen természetünk, de ha megnézzük az életünket és annak a pillanatait, akkor látjuk hol a hiba. Csak bele kell nézni az életünk tükrébe és látjuk, hogy mi az, ami már nem megengedhető, mert problémát okozott. 

Soha sem más a hibás! Magunkon kell dolgozni és nem máson, hiszen az lehetetlen. Magadon tudsz  javítani, máson nem vagy képes, mert nincs felette uralmad. Ez nagyon fontos pont. 

Fejlődés nélkül nincs élet csak túlélés. Nincs remény csak reménytelenség és káosz az elménkben. Tudunk tenni magunkért, képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon és felül tudunk kerekedni önmagunkon. Ne máson kezdjük a számonkérést, ahogy a boldogságunk sem máson függ.

Csak rajtad áll kizárólag, hogy mit kezdesz az életeddel és ha az utadba állsz, akkor nem tudsz tovább menni.

Engedd magad az úton haladni, állj félre, ne korlátozd magad és haladj... Meglátod, hogy milyen hihetlen csodák várnak ott rád.




2015. augusztus 17., hétfő

Szeretetben élni


Azt gondolom, hogy az az ideális, ha két ember úgy találkozik össze, hogy minden sérülését begyógyította, nincs magával elvarratlan szál, nem gyűlöli a másik nemet és nem is fél tőle. Ha szereti önmagát és ez a szeretet átsugárzik a környezetére is, mert az önbizalom és az önazonosság vonzó.

Vonzónak lenni pedig az tud, aki képes szeretni és tud szeretve lenni is. Aki képes elfogadni és adni is, aki tud kérni és látja, ha segítenie kell. Mert szeretni is tudni kell, tudni úgy, ahogy az a másiknak is jó nem csak nekünk.

Nem fojtogatva és eszelősen, féltékenyen és mindent elsöprően hanem szelíden, önzetlenül, figyelmesen és éltetően. Mert szeretni és szeretve lenni jó, de csak akkor, ha az valóban energiát ad és nem vesz el.

Ha nem fáradsz bele és a másik is élvezi. Ha nem múlik csak erősödik, történjen bármi is. A szerelem elmúlik, a nagy szenvedély alább hagy, az állandó heves lobogás fenntarthatatlan és szükségtelen, de a tartós örömteljes és megnyugtató szeretetet lehet és kell is növelni. Szükséges kimutatni, tudtára adni a másiknak, hogy értékeled és nagyra tartod, hogy vele teljes az élet és nélküle is jól lennél, de vele még jobban.

Együtt lenni azzal, akit szeretünk nagyon nagy dolog és nem is mindenkinek adatik meg, épp ezért értékes kapcsolatokat értékelnünk kell és vigyázni rá. Hiszen nem mindent lehet újra kezdeni, törölni és javítani, hanem élesben megy minden. Van, amikor csak egy esély van és azt kell megragadni, de nem szorosan, hanem a szeretet szelídségével határozottan.



Ha figyelünk, ha érezzük és látjuk a jeleket, amik vezetnek minket, akkor nem tévedünk. Mutatják az utat, mint sötétségben a csillagok, hogy merre menjünk és ott mit kell tennünk. Néha nagyot esünk és fájdalmas sebeket kapunk és ejtünk, de ki mondta, hogy a földön kell maradnunk?

Ha megszeretjük a feladatainkat, az életünket és elfogadjuk a sorsunkat, akkor boldogabbak leszünk. Ha boldogabb vagy, akkor elégedettebb is és ha elégedettebb, akkor szelídebb is és ha szelídebb vagy, akkor jobban tudsz figyelni arra, hogy hogyan tovább merre és kivel...

Mert nem mindegy, hogy kivel éled az életed, kivel osztod meg a sorsodat és hogyan, merre fejlődsz. Kivel vállalsz közösséget és kinek adod a szíved. Nem mindegy, hogy az életed merre megy és azt kivel teszed meg.

Ha lehetőséged van az életedet alakítani, akkor miért sodródnál az árral és miért ne tennél valamit magadért?  Ez az utazás lesz az életed...egyedül vagy vele. 

Magadért és ne ellened élj és akkor boldog életet élsz.






2015. augusztus 4., kedd

Tomboló vihar után lágy szellő


Vannak olyan szerelmek az életben, amit nem tudunk irányítani. Egyszerűen csak sodor minket. Alig tudunk megkapaszkodni és néha megpihenni már sodor is tovább. Talán voltunk már ilyen helyzetben, amikor úgy éreztük, hogy nem vagyunk a magunk ura. Valami, valaki irányítása alatt állunk és bármennyire is szeretnénk tisztán gondolkodni nem nagyon tudunk.

Az a nem mindegy, hogy a sodrás milyen irányba visz minket. Mennyire kapott el a szenvedély vihara, hol fogunk kikötni és ott mi lesz velünk? Hogyan kéne átvenni az irányítást és megfékezni a szenvedély őrjítő ámokfutását? Mikor fogok tisztán látni és irányítani az életemet nem csak sodródni az árral?

Akkor, amikor minden fokozott érzés ellenére tudod, hogy jó helyen vagy. Nem félsz, nincsenek kételyeid és olyan biztonságban érzed magad a vihar ellenére, hogy csak élvezed és nem rettegsz. Mi lesz ha vége? Mi lesz ha elveszítem? Mi lesz ha megcsal, ha nem vagyok elég jó, ha nekem nem lesz elég jó mégsem...?

Lehetsz szerelmes és veszítheted el a fejed, de...csak annyira, hogy ne árts magadnak se a másiknak. Hogy ne okozzatok sebeket feleslegesen és valaki tudjon higgadt is maradni akkor, amikor arra szükség van. Mert észnél kell lenni még akkor is ha ez olyan illúzió rombolónak hangzik is. 


Miért? Magadért. Hiszen az életünk nem csupán arról szól, hogy társat találjunk magunknak és mindig élvezzük annak minden örömét, hanem tanulni, fejlődni és gondolkodni vagyunk itt. Használjuk hát a józan eszünket is.

Ész nélkül, kontroll nélkül, csupán az ösztönökre hallgatva és a józan észt kizárva nem lehet eljutni oda, ahova szeretnénk. Kell a megnyugvás, elfogadás, lecsendesedés, örömködés és béke érzése, higgadság, ami egy kapcsolatot erősít és egyben tart.

Amikor csak nézed őt, hallgatsz, elfogadsz és egyszerűen jelen vagy. Nincs már fájdalmas múlt és nincs vágyakkal teli jövő. A jelen van, a pillanat, ami olyan, amilyenné teszed. Békés, csöndes, ígéretes, elfogadó, hálás, megfontolt és megnyugtató. Persze néha veszekedős és kiabálós, de ha szeretet van mögötte nem bántó az sem.

Ha a szerelem nem megy át ebbe az áldott állapotba, ha mindig csak sodortat és kavarognak az érzések, ha soha sem nyugszol meg és csak a kétely marad és a frenetikus látszat boldogság, akkor nem vagy a helyeden és nem érted még a párkapcsolat lényegét.

Együtt könnyebb, de ahhoz tényleg egységet kell alkotnotok, amiben nincs hatalmi harc, hazugság és túlzott elvárások. 

A lényeg abban van, hogy azzal légy, aki valóban hozzád való és ezt kétségék nélkül tudod is. Így lesz az életed teljes, amiben a terheket, örömöket és mindent meg fogtok oldani együtt, ketten, kéz a kézben. Mert vele könnyebb, mint nélküle...






2015. augusztus 3., hétfő

Mert adni jobb, mint kapni...Ha nem hiszed, járj utána



Észrevetted már, hogy minél jobban kergeted, űzöd a boldogságot az annál inkább fut előled? 

Állj le és ne kergesd tovább hiszen a boldogságot nem lehet utolérni. Egyszerűen lehetetlen kívülről várni az érzést, hiszen a boldogság egy állapot, amit te tudsz teremteni és nem kívülről hat rád. Nem létezik boldogság rajtad kívül, ez a legnagyobb tévedés.

És azt észrevetted már, hogy mi az, ami igazán boldoggá tesz téged? Ami a szívedet megtölti szeretettel és boldogsággal és tartósan ott is marad? Az ADÁS...

Amikor adsz, akkor vagy igazán boldog. Hiszen mást boldognak látni, elégedettnek, mosolyt csalni, na az az igazi boldogság, mert ebben az esetben nem a hamis egódat növeled, hanem a szívedet töltöd fel igazi érzésekkel, amik tartós elégedettséget adnak. 

Épp ezért nem mindegy hogyan fordulsz a szeretteidhez, a gyerekedhez, a kollégádhoz, a szüleidhez, idegenhez, bárkihez. Nem mindegy mit mondasz neki és hogyan, nem mindegy mi a motivációd és mit akarsz elérni vele. 

Magadat szeretnéd erősíteni és a hamis egódat vagy tényleg adni szeretnél és ezzel elsimítani, békét teremteni, szeretetteljes légkört teremteni? A szívedet megtölteni boldogsággal. Hogyan tudjuk mindezt? Milyen eszközökkel rendelkezünk mi emberek?

Az első és legfontosabb az intelligenciánk, ami megkülönböztet minket más élőlényektől. És miután intelligensek vagyunk képesek vagyunk kommunikálni ráadásul olyan szókinccsel rendelkezünk, ami páratlan. Ha ez így van, akkor vajon miért használjuk fegyverként és miért nem a béke eszközeként a szavakat?


A szavaknak erejük van, de nem csak adni tudunk vele, hanem pusztítani is. Melyiket választod? Adni szeretnél, lelkesíteni és elérni a célodat, pozitív változásra sarkallni vagy ölni vele? Mert tudnunk kell, hogy a szavak ölni is képesek, rombolni és boldogságot fakasztani is, elárasztani örömmel és lelkesíteni.

Ha önzőek vagyunk kapni akarunk, ha nyitott szívűek és szeretet által vezéreltek, akkor adni akarunk.
Ha az egónkat akarjuk erősíteni, akkor elvárásaink vannak és kapni akarunk, ha boldogságot akarunk a szívünkben és azt erősíteni, akkor nincsenek elvárásaink.
Feltétel nélküli adás van és szeretet, szeretni úgy, ahogy az a másiknak jó. 

Nem nekünk, neki!

Mert, amit teszel az leszel. 

A lényeg, hogy minden tettnek van visszahatása ráadásul hasonló vagy azonos rezgésű, minőségű visszahatása. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél, tartós boldogságot vagy pillanatnyi örömöket, szenvedélyes izgalmat vagy békés nyugalmat? Őrjítő szerelmet, pusztító szenvedélyt vagy érett, letisztult és felelősségteljes kapcsolatot valakivel?

Vezéreljen minket ez a gondolat és a szeretet eszközével érjük el a boldogságot. Nincs más lehetőség, nincs kiút csak a szeretet ösvényén át. Jó utat és sok boldogságot mindannyiuknak...