2012. március 12., hétfő

Belső egyensúly


Melyik jobb? Egyedül élni és tudni, hogy mire számíthatsz vagy társas magányban valakivel, aki már nem nyújtja neked mindazt, amitől mosolyog a szemed és a lelked?

Persze ez nagyban függ attól, hogy mit szoktál meg. Ha mindig is párkapcsolatban éltél függetlenül attól, hogy az jó volt-e, akkor nehéz lesz az önálló életet választanod. Azonban, ha egyedül éltél mindig, akkor könnyebben váltasz, ha arra szükség van. Mindkét életmódot tanulni és szokni kell, de a lényeg azt hiszem abban van, hogy őszinte légy magaddal és ne csapd be, ne ámítsd magad. 

Szeretünk biztonságot keresni és stabilitást az életben, de ez nem mindig kívül mutatkozik meg. A belső erő és tartás sokat segít abban, hogy olyan életet éljünk, ami ideális és élhető. Egy társ lehet előrevivő és boldogító és lehet hátráltató és lélekromboló. Ha beletörődsz és elhiszed, hogy neked nem jár jobb élet, akkor nehéz lesz előrelépned.


A társ legyen társ és ne csak hálótárs vagy csupán az anyagi biztonságot nyújtó fél, hanem egy igazi lélektárs. Olyan ember, akinek a lelke harmonikusan belesimul a te lelked mellé. Aki ért és elfogad, mer kritizálni, de soha sem bántó szándékkal, hanem segítő és építő jelleggel.

Sokat elárul egy emberről az, hogy kivel köti össze az életét, milyen igényei és vágyai vannak és ha még téved is meddig akar szenvedni abban. Ha szenvedünk, de nem teszünk semmit, az nagy félelmet, sajnos komoly önbizalom hiányt és persze lustaságot is jelent. Hiszen nem csak arról van szó, hogy nem hiszed el magadról, hogy tudsz önálló döntést is hozni hanem arról is, hogy nem is akarsz. Az felelősséggel jár és könnyebb a rossz életemet másra hárítani, mint felvállalni: Én rontottam el nekem is kell rendbe hoznom. 

Én is éreztem már félelmet és talajnélküliséget. Voltam olyan helyzetben, amikor nem tudtam, hogy ha ugrani fogok hova fogok érkezni majd, de azt tudtam: - Itt már nem maradhatok! Ha még mindig nem elég rossz és még mindig a kényelem vagy a félelem fog vissza, akkor maradni fogsz, mert sajnos kevesen vannak, akik önszántukból tesznek magukért. Többnyire kényszer hatása alatt vagyunk képesek kihozni magunkból a maximumot.


Pedig milyen jó lenne és menyire büszke lennél magadra, ha felhagynál azzal, ami ellened van és hátráltat, sőt semennyire nem hagy kiteljesedni. A személyiségünket mi építjük fel és nem hagyhatjuk, hogy valaki más tegye megy helyettünk. Hogyan tudnánk élni boldogan, ha hagyjuk hogy valaki uralkodjon felettünk vagy olyan tulajdonságokat hozzon felszínre bennünk, amik inkább hátráltatnak, ahelyett hogy erősítenének?

Legyünk harcosak néha és amikor kell szelídek. Erősek és lágyak, amikor épp azt kívánja az élet. Azonban nem lehet belesüppedni a langyos és hátráltató ingoványba, mert ha egyszer elsüllyedsz, már nehéz lesz kihúzni onnan.


   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése