2011. október 29., szombat

Döntéseink súlya


A döntéseinknek súlya van, ezért mindig alaposan mérlegelni kell őket. Lehet, hogy könnyebb és fájdalom mentesebbnek tűnik olykor egy út, de nem biztos, hogy az a célravezető. Mindannyian keveredünk olyan helyzetekbe, amikor bizonytalanok vagyunk, mert - bár tudjuk, hogy mi a helyes- nehéz végig vinni a feladatot. És bizony ilyenkor eléggé befolyásolhatóvá válunk, ami csak akkor baj, ha rossz a befolyás.

Érdemes megnézni, hogy milyen ember vagy eszme vagy épp idea mellé szegődünk, mert az lesz a mi megítélésünk is. 

Sokszor sajnos épp a párod az, aki zsarol vagy befolyásol, mert azt hiszi, hogy elgyengülsz és megteszed, amit kér. Pedig minden idegszáladdal tudod, hogy helytelen.

Lehet, hogy épp a szüleid azok, akik zsarolnak és nem engedik, hogy kiállj magadért. Nehéz és sok erőt igényel, de nem szabad hagyni, hogy meginogjunk és bábuk legyünk. A helyes döntések mellett ki kell állni, még akkor is, ha rizikós. Ha bedarálnak, akkor nem leszel más, mint egy massza, amit ide-oda alakítgatnak kedvük szerint. Egy marionett bábu, akit bármikor bármire rá lehet venni, csak tudni kell a kódot, a varázs szót.


Az érzelmi zsarolók azok, akiket bábuként vezettek, elrontották az életüket és azt hiszik, hogy veled is meg lehet tenni, hiszen vele meglehetett. Azt hiszik irányíthatnak, mert hiszen őket lehetett, biztosan téged is.

Fontos az erő és a hit az életben. Az erkölcsi mércét magadnak kell felállítani és ahhoz ragaszkodni kell, bármilyen buktatók is vannak. 

Lehet, hogy szereted a párod, de ha alkoholista vagy megütött többször, nem számít mennyire rendes volt régen. Azt hiszed biztosan az lesz megint, ha türelmes vagy. A drasztikus és  határozott lépések vezetnek a változáshoz, nem pedig az odázás. Látni olyan anyákat, akik a saját drogos gyereküket jelentik fel, mert már nem bírják a szenvedést. Helyes lépés és nem árulás. Ha a párod megüt vagy az apád, akkor fel kell jelenteni, nem pedig tűrni és várni a csodát. A csodát mi teremtjük meg, mi vonzzuk be magunknak. 

Mindannyian felelősek vagyunk az életünkért és a döntéseinkért és nem hibáztathatunk
senkit, amiért nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Bármikor változtathatsz rajta, mindig van esély és nincs elveszett helyzet. Nem szerencse kell az élethez, hanem erő és józan ítélőképesség és ha mindez megvan, nem lehet baj.

Amíg lélegzünk, addig van remény a jobb sorsra. 





2011. október 27., csütörtök

Puzzle

Sok mindentől lehet függni. Ilyen a drog, az ital, az evési kényszer és a sport túlzott művelése. Na és a szerelem, a párkapcsolat függőség.

Ez az egyik nagy csapda és legalább annyi halálos áldozata van, mint a többi drognak. Nem régen olvastam épp, hogy szerelme elhagyta és ezért fejbe lőtte magát bánatában egy férfi.


Ez szomorú és tragikus, de sajnálatra semmiképp sem méltó szerintem. Hogyan dolgozzuk fel, ha elhagynak minket, pedig mi az hittük életünk szerelme van mellettünk örökkön-örökké?

Először is, nem szabad azt hinnünk, hogy az élet arról szól, hogy megtaláljuk a párunkat és kész. Nem ezért születtünk ide és nem ez a törekvés kéne, hogy mozgasson csupán. A dolgunk az, hogy javítsunk magunkon a tanításokon keresztül és tudjuk, hogy mindaz, ami itt történik csupán illúzió. A lelked erős és örök, de ezt el kell hinni és ennek tudatában kell a dolgokhoz hozzáállni.

Ha elhagynak és már mást szeretnek, akkor azt érzed, hogy belehalsz a fájdalomba? Igen és érthető is egy ideig! Azonban nem történt más, mint kaptál egy lehetőséget, hogy fejlődj és tovább lépj. Egy kicsit nehéz és kell hozzá erő és kitartás, de ha feladod, akkor kezdheted elölről újra. Egyszerűen csak hálát kéne erezzünk minden történésért, amit kapunk, legyen az jó vagy rossz. Minél tovább húzod a megoldást és a fájdalom babusgatását, annál nehezebb lesz. 


Elhagytak, mert nem szerettek eléggé. Kinek kell olyan társ, aki nem szeret? Hogy tudsz megbízni valakiben, aki megcsal és játszik veled? Mit várhatunk egy olyan kapcsolattól, ami esetleg érdekeken alapszik és ingatag? Hova vezet az életed, ha áldozattá válsz? 

Ezeket a kérdéseket kell feltenni és racionálisan gondolkodni. A fájdalom és csalódás múlni fog, ha nem ragadsz bele. A párunk megtalálása nagyon fontos, főleg egy nőnek. Párban, boldogan élni könnyebb, de egyedül is lehet ( és néha kell is) folytatni az életet. 

El kell hinnünk, hogy nem kapunk nagyobb terhet és feladatot, mint amit elbírunk! Isten nem játszadozik és nem téved. Nem szentimentális és nem kíméletes, ha a fejlődésedről van szó. Talán mi nagyon is kímélnénk magunkat és mindig csak a könnyebbik utat választanánk, de abban hol a fejlődés és odaadás? Senki sem szeret szenvedni, de hogy értékeljük a jót, ahhoz kell a kontraszt olykor. Kinek milyen mértékű az csak rajta múlik. 

Ahogy viselkedsz magaddal úgy fogsz másokkal is. Ha bántod magad, ha szándékosan ártasz magadnak, más sem várhat tőled semmi jót. Ha kihúzod magad a bajból és erős kézzel próbálod irányítani az életedet, akkor fogsz tudni figyelni másokra is és a körülötted lévő világra. Szeresd magad és fogadd el a hibáidat, de ne hagyd azokat megoldatlanul. Ismerd fel és tegyél ellene.

Ha elhagytak, akkor arra megvolt az ok. Örülni kell neki, mert jelzés valamire, ami megoldásra vár. Ha kihagysz lépéseket, akkor nem lesz teljes a kép és folyton szétesik újra és újra.
A puzzle minden darabja megvan, mindenkinek rendelkezésére áll. Azonban, hogy te merre szóród szét és utána hogyan keresed meg, az rajtad áll.

Az életed egy kirakós játék és a kép lehet gyönyörű és borzasztó is.






2011. október 25., kedd

Az élet "apró" örömei


Apróságokon múlik a boldogságunk. 

Sok embert látni, aki mindent megvehet magának, bárhova elutazhat és gyakorlatilag semmi anyagi korlátja nincs. Mégis depressziós és unott legtöbbször. Amikor épp úton van vagy a Maldív szigeteken sütkérezik "boldog", de utána visszaesik az apátiába. Miért? Hiszen nincs gondja és akadálya az örömök halmozásának.

Talán azért, mert nem tudnak piciben gondolkodni. Mert nem látják meg a részletekben rejlő bájt és örömforrást. Talán, mert nincs elérhetetlen és nincs meg a vágyakozás öröme, majd a beteljesülés élménye, hogy elértem, amire áhítoztam. 

Aztán vannak olyan emberek, akik nem gazdagok és nehezen élnek, egyik napról a másikra görgetik az életüket maguk előtt. Azonban ez sem hinném, hogy elég ok a boldogtalanságra. Hiszen igaz, hogy nehéz, de a küzdelem is rejt szépséget és a nehézségek ellenére is meg kell találni az élet adta pozitív élményeket. 

Nézőpont és életszeretet kérdése. Alázat és az apróságok felfedezése teszi egésszé és széppé a életet.

Azt gondolom, mindenkinek érdemes megtalálnia a maga kis boldogságát nap mint nap. Minden perc más, de minden perc tartogat valamit a számunkra, ami lelkesítő és hozzátesz  az életünkhöz.


Ha csak az egészet nézed akkor lehet, hogy még nem tartasz ott, ahol szeretnél. Azonban ez még nem ok arra, hogy elszomorodj, mert a lényeg a jelenben van. Abban, ahogy kihasználod a pillanatokat. Hogy akadály nélkül vehetsz levegőt, hogy látsz és élvezheted a színek sokszínűségét. Azt, hogy illatokat érzel és van érintésed, amivel az anyagot tapintod. Segíthetsz másoknak és hasznos vagy, adni tudsz még mindig, pedig neked sincs sok. Vagy épp sok van és az ad örömet, hogy segítheted a rászorulókat.

Mindenki életében van szépség, remény és lelkesítő pillanat!




2011. október 22., szombat

Szeretni bolondulásig


A szeretet hiánya legalább akkora hiba, mint a túlszeretés. Van őrült szerelem, vak szerelem, mindent ledöntő és elsöprő, őrjítő és bolondító...

Ezekben már eleve ott lapul a tragédia és a "túl"-zás. Szeretni úgy érdemes, hogy az annak is jó legyen, akit szeretünk. Vannak olyan emberek, akiknek szinte rögeszméjükké válik a szeretet kimutatása és nem veszik észre, hogy mennyire terhes az már.

Ha szeretünk, akkor figyelünk és alkalmazkodunk is. A kontroll, ami elkerülhetetlen az életünkben itt is fontos szerepet játszik, hiszen nem egyszemélyes a történet. Szenvedélyesen és már már fojtogatóan szeretni nem jó senkinek. Nem jó annak, aki kapja hiszen épp fojtogatják és nem jó, annak aki adja hiszen nem fog viszonzást kapni.

Okosan kell beosztani az érzéseinket, még ha ez nehéz is. Nem lehet rázúdítani senkire sem a túláradó érzéseket, mert terhessé válhat. 

Néha látni olyan gyerekeket, akiket állandóan puszilgatnak és folyton figyelnek rá. A túlzott törődés sem jó és sajnos nagyon idegesítő lehet. Szinte levegőt sem kap két puszi között a gyerek és gyakorlatilag nincs egy nyugodt perce, amit egyedül tölthet a kis játékaival. 


Aztán látok olyan kapcsolatokat is, hogy csak egymásba csimpaszkodva léteznek. Társaságban is folyton puszilgatják egymást és érintés nélkül nem telik el egy perc sem. Vagy épp naponta többször is beszélni kell telefonon, különben nem érzik a szeretet. Ezt sajnos többnyire mi nők tesszük, mi vagyunk ilyen túlzott gondoskodással "megáldva". Erről könnyedén le lehet szokni, csupán figyelem kérdése és kontroll.

Ami nehezebb, az a tévút. Amikor azt hisszük, hogy ez a mindent elsöprő szerelem az ÉLETEM. Amikor nincs más fókusz csak a férfi és ha épp vele nem tökéletes minden, akkor kibillenünk az egyensúlyunkból teljesen. Ha nem telefonál vagy rossz kedvűen ébredt vagy épp visszahúzódott a barlangjába, akkor már nem tudunk dolgozni, koncentrálni. Minden idegszálunk a szeretett férfi körül forog, mert ez az ÉLET. 

Igen, ő életed része és nagyon fontos része, de nem maga az élet. Nyugodjunk meg egy kicsit és ne aggódjunk mindig és mártír módjára ne vegyük a vállunkra a világ terhét, az övét sem. Segítsük ha kell, figyeljünk rá, de ne csak róla szóljon az életünk hiszen ez egyrészt terhes mindenkinek, másrészt pedig illúzió.


Ami pedig az igazi zsákutca,  méltatlant szeretni. 

Talán vagyunk páran, akik olyan emberre pazaroltuk az időt és szeretetünket, aki nem érdemelte meg. Hát igen, a szenvedély és a szerelem végi söpör rajtunk és olykor mindent elvisz, még az eszünket is, de ezt nem hagyhatjuk. Ha olyan emberbe lettünk szerelmesek, akikről tudjuk, hogy nem megfelelő, akkor állítsuk le magunkat! :) Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de ugye nem akarunk olyan életet magunknak, ami méltatlan?

Szenvedély, őrült szerelem és viharos v-iszonyok. Minden szóban benne van az igazi tartalom is. Nem lehet boldogító egy negatív kifejezést hordozó érzés. 

Könnyed szeretet, mindent átható lágy érzés, boldogító kapcsolat, gyöngéd szeretet, lágy ölelés és puha, simogató kezek.
Sorolhatnám még a jelzőket, hiszen a magyar nyelv nagyon szép és gazdag. A lényeg az okos hozzáállás. Igen, szeretni is okosan kell, nem csak az ösztön ural minket, hanem az intelligenciánk is. 

Ha törődünk magunkkal, akkor törődünk másokkal is. Ha tudod, hogy mi jó neked, akkor azt is fogod tudni, hogy a másiknak mi jó.





2011. október 21., péntek

A szeretet fényében

Szeretet nélkül nem érdemes élni.

Sajnos ismerek embereket, akik nem tudnak szeretni és természetesen szenvednek, de nem tudják mitől. Ha engem megkérdeznének, akkor bizony elmondanám, hogy az önimádat és saját magunk autoritása nem vezet semerre illetve vezet valahova, de az nem áldásos és boldog. 

A szeretet érzése semmihez sem hasonlítható melegséget ad és igazi boldogsággal tölt el. Adni és teljes odaadással figyelni valakire nagyon fontos egy párkapcsolatban. 


Ahol nincs tisztelet, szeretet és figyelem ott már nem szabad maradni. Onnan tudod, hogy nem szeretnek, hogy már nem tisztelnek. Ha már minden mindegy és nem fontos, hogy jól érzi-e magát mellettünk valaki, akkor értelmetlen maradni. És igaz ez a családra is. Sajnos a szülők vagy épp a testvérek is olykor nem értik, hogy mi a helyes viselkedés és hogyan kell kimutatni a szeretetet. Ha önző módon csak magadra figyelsz, akkor hogyan várhatod el, hogy rád is figyeljenek? Hogyan várhatunk el bármit is, ha mi nem adunk semmit? Vagy épp adunk, de nem önzetlenül, hanem érdekből, mert számítunk valamire cserébe.

Ha nem tanulunk meg önmagáért szeretni valakit és az önzetlenség felemelő és felszabadító érzését, akkor nem sok értelme van az életünknek. Csupán önmagunkért élni, a saját nagyszerűségünket legyezgetni és kizárólag az önös érdekeket nézni, taszító. Ezeket az embereket kerülni fogják előbb-utóbb, majd teljesen magányosak maradnak, ha nem értik meg az odaadó szeretet és kegyesség lényegét.

Senki sem tökéletes! Mindannyian tanulni jöttünk ide és hogy épp ki hol tart, az változó. Nem szabad megvetni és megítélni senkit sem, mert legalább olyan nehéz mindenkinek a maga feladatának és hiányosságának kezelés. Valamit megoldunk és jön a következő, de ami a lényeg, hogy meg kell oldani és hallani kell Isten sugallatait, mert sok segítséget ad. 

Törődjünk másokkal, figyeljünk oda a körülöttünk lévőkre és ne feledkezzünk meg persze magunkról sem. Ha csak önfeláldozó vagy az sem vezet sehova. Kinek kell a magát háttérbe szorító nő, egy mártír, aki csak másokért él. Egy olyan anya, aki csak akkor érzi magát embernek, ha megszakad a munkában? Egy olyan férfi, aki éjt nappallá téve gürcöl és közben tönkre megy a család. Nem kell görcsölni és megfeszülni. A középút magtalálása nehéz feladat, de keresni kell. 

Az életet lehet évezni és lehet szenvedni tőle. Amikor valaki otthonába belépsz érzed a szeretetet vagy annak hiányát. A szeretet melegséggel áraszt el mindent és a tárgyak is szinte életre kelnek. A szeretet bennünk van, de kisugároz mindenkire és mindenre.

Mindenki eldöntheti, hogy olyan ember akar lenni, akit kerülnek majd,  vagy olyan, aki mellett jó letelepedni, mert sugározza a fényt, amit a kedvesség és szeretet táplál. 

"Az igazi boldogság az, amikor észre sem vesszük; olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő, egy szelíd, jó szándékú mosoly... A boldogság: természetes."
Müller Péter




2011. október 20., csütörtök

Tükröm-tükröm

A jó választás azért fontos, mert látjuk azt is, hogy milyenek vagyunk mi magunk. Aki épp melletted van mutat valamit, amilyen dolgok épp történnek Veled ott tartasz te is. Bármilyen nehéz is ezt belátnunk, de minden ami történik az egy felnagyított tükörkép rólunk. Torz és túlzásoktól teli, mert máskülönben nem vennénk soha észre. Így is nehéz, mert annyira önteltek és önimádóak vagyunk, hogy azt hisszük csak a másik lehet a hibás, mi nyilván nem. 

Nagyjából mindenről tehetünk, ami velünk történik. Bevonzzuk! A távoli vagy a közeli múltban tettünk valamit, ami miatt kapjuk azt, amit kapunk. Nem hibáztathatunk senkit sem az életünk alakulásáért, hiszen mi teremtünk mindent.

Nem vagyunk pechesek és nem is átkozott el minket senki. Nem estünk le Isten tenyeréről és nem is feledkezett meg rólunk. 


Egyszerűen felelősséggel tartozunk a döntéseinkért és a tetteinkért. Nincs ebben semmi csoda és misztikum. A lényeg az, hogy amit adunk azt is kapjuk vissza. Amiben hiányosságunk van, arra tanít az élet. Ha rossz dolgok történnek velünk, akkor figyelni kell a jeleket és az üzeneteket, aztán egyszer csak összeáll a jellemünkkel, hibáinkkal és erényeinkkel együtt a kép.

A jellemünket tudjuk formálni és kell is. Nem célszerű azzal letudni, hogy -Én ilyen vagyok, ilyennek születtem!


Lehet, de akkor változz meg! Nem sok más esély van a továbbfejlődéshez. Sokan nem szeretik a változásokat, mert tartogat meglepetéseket, amikre nincsenek felkészülve és ez rémisztő. Viszont azt tudni kell, hogy semmi sem állandó, minden az  örök változás körforgásában van. Egyik pillanat sem olyan, mint az előző, mi sem és a jellemünk sem maradhat változás nélkül. Fejlődni, tanulni és jobbá válni jöttünk ide, nem pedig csak valahogy ellenni és túlélni az életet felelősség és következmények nélkül. Később pedig, ha baj van mindenkit hibáztatni és sajnálkozni. Magunk vagyunk felelősek a tetteinkért, belül kell keresni a probléma gyökerét nem pedig külső tényezőkben. Hat ránk a külvilág, de rajtunk múlik, hogy mennyit engedünk be a szívünkbe.


Ne a társad változtasd meg, ne a gyerekedben keresd a hibát, hanem nézz magadba és előbb ott tegyél rendet. Fejben, az elmédben kell rendet tenni és utána az intelligenciád fog előtérbe kerülni.

     
Elme-intelligencia párharc az élet. Melyik győzzön?





2011. október 19., szerda

Legyél Te életed történetének írója


Azt hiszem nem tudom eléggé hangsúlyozni a döntéseink fontosságát és annak súlyát.

Sokat írtam már arról, hogy mennyire fontos egy párkapcsolat eleje. Az az időszak, amikor lehet, hogy a szerelem épp a legnagyobb, őrült nagy a vonzódás épp ezért nem látunk tisztán.  Nem lehet csupán szenvedélyre alapozni, mint ahogy arra sem lehet, hogy épp mi a kézenfekvő megoldás. 


Látok sokféle elrontott életet rossz döntések miatt.

Ami fontos és nagyon nehéz is egyben: a gyerekkor feldolgozása. Sok ember nem kapta meg a megfelelő nevelést, törődést és szeretetet.  Nem volt ideális a hangulat és a minta, amiből lehet építkezni. Épp ezért a tudatlanságból elkövetett hibák nagyon nehezen megoldhatók utólag.

A másik nagy tévedés, amikor azt hisszük, ha belemenekülünk az otthoni légkör miatt egy házasságba vagy kapcsolatba, az megoldás. Sajnos ez még csak rontja a helyzetet, hiszen nagyjából pont olyan hibákat fogunk elkövetni, mint a szüleink.


Mi a teendő? Hogyan tudom megvédeni magam a nagy és sokszor nehezen visszafordítható tévedésektől? Ha figyelsz és tanulsz a szüleid hibáiból. Akkor, ha nem az önsajnálat a legfőbb elfoglaltságod, hanem a helyzet felismerése és annak feldolgozása később pedig kivédése :)

Ugye milyen egyszerű? :) Nincs más dolgunk, mint a hátrányt előnnyé kovácsolni türelmesen, tudva azt, hogy ez nem fog 1 nap alatt bekövetkezni, de a szándék ez és a cél a legfontosabb. Szebb, értékesebb és tartalmasabb élet felé visz majd!

A nehéz sors erőt ad és akaratot növel. A csalódások pedig tapasztalattal bővítik az életedet, a sebek pedig emlékeztetnek a hibákra. Semmit sem kell szégyellni és megbánni, megtörtént, hát megtörtént. Menjünk tovább nagy hittel és lelkesedéssel.

Amikor jön egy ember és azt érzed, hogy ő az igazi, akkor mindenképp figyelmesnek kell lenni és a legapróbb jeleknek is nagy figyelmet tulajdonítani. Nem az a prioritás, hogy sürgősen meg kell oldani az életemet, mert a nyakamban van annak a súlya, hanem egy boldog élet a fontos! Ha menekülsz, akkor hibázol. Ne menekülj, hanem fordulj szembe a problémával és nézz vele szembe. Küzdd le és utána fordíts neki hátat és hagyd ott.

Menekülni nem lehet egy életen át, mert utolér a gond ha akarod, ha nem. 

Fordulj meg és állhatatosan kezd el megoldani! Ez fontos, hiszen az erő megvan csak legtöbbször a könnyebb megoldást válasszuk, ami csak látszólag könnyebb, hiszen hosszú távon sokkal nehezebb lesz. Elodázni és tetézni a bajt butaság és sok gondot zúdít ránk.

Kinek szükséges és erőszakos társ, kinek kell egy léha ember, egy korai nem kívánt terhesség, ne adj Isten egy abortusz? Minek halmozzuk a problémát, ha azt csökkenteni is lehet majd később teljesen kiiktatni?! 

Rajtunk múlik és azon, hogy mennyire vagyunk nyitottak és befogadók a jóra. Érzékenyen kell kezelni a problémát, de határozottan is egyben. Egy párkapcsolat, házasság kihat egész életünkre és felelősségteljes döntés. Nem érdemes "sebesülten" és gondterhelten belemenni egy közös életbe, mert nem tudjuk azt adni és fogadni, amit egyébként - egészséges lélekkel- tudnánk. 

Érezd magadban az erőt, ami kell az élethez, mert nem minden perce vidám és könnyed.  Nincs olyan akadály, ami legyőzhetetlen!

 "Amikor táncolsz nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, amíg odaérsz"



2011. október 18., kedd

Nagytakarítás kívül-belül


"A tisztaság fél egészség", így szól a közmondás. Azt gondolom nagyon fontos, hogy mennyire vagyunk tiszták, úgy a környezetünkre mint a lelkünkre nézve is. Sok szennyeződés van a világban, ami betolakszik minden kis résen és beterít mindent. Poros, bűzös a város, de nem csak erre gondolok. Ezt hamar meg lehet szüntetni és meg is kell egy alapos takarítással. Azonban mi van az elménk és a szívünk tisztaságával? Finom szinten sajnos oda is beférkőzik sok odanem illő dolog, ami csak zavart okoz.


Szelektálni kell, hogy mi az, ami építő jelleggel hat ránk és mi az, ami csak összezavar. Én már régóta nem nézek Tv-t és egyáltalán nem hinném, hogy lemaradok valamiről. Ahogy azt sem hiszem, hogy az újságban feltétlenül a baltás gyilkosokról szóló cikkekkel kell kezdenem a napot. Szívesebben hallgatom a madarak szárnyának suhogását vagy a szél hangját és kortyolgatom a teám egy szép zenére, olvasok pár sort egy kedvenc könyvemből, mint lehangoló híreket hallgassak.

Vigyázzunk, hogy mit engedünk be a lelkünkbe, mert sokszor jobban összezavarja az elménket, mint azt hinnénk. Ha igényes vagy az otthonodra és a külsődre, akkor a szíved tisztasága is élvezzen prioritást, mert az határozza meg az életed. Nem a külső és a felszín számít csupán, hanem a szív és a lélek.

Ha pozitívan gondolkodsz és megpróbálod a lelkesítő és építő dolgokat magad köré fonni, akkor az életed is sokkal szebb lesz. Légy tiszta szívű és tiszta fejű. 

Ha rend van körülötted, tisztaság és rendszer, akkor könnyebben tudsz a fejedben is rendet tenni meglátod, mert a zűrzavar csak meggátol a tisztánlátásban. 





2011. október 17., hétfő

Az önismeret labirintusában

Nehéz az önismeret útját járni, mert nagyon alapos önanalizálást igényel és az olykor fájdalmas felismeréssel jár. Azonban elkerülhetetlen, ha kiegyensúlyozott ember és társ akarsz lenni. Olyan, aki nem igazságtalan és önző, hanem harmonikus és odaadó ember. Akivel jó együtt lenni.

Amikor elkezded magad vizsgálgatni jó, ha azokban a helyzetekben kezded el, amikor épp egy nehéz szituációban vagy. Hogyan állsz hozzá és ha épp elönt a düh és a probléma a fejedre tornyosul, hogyan viselkedsz? Hogyan viselkedsz a körülötted lévőkkel és mennyire vagy másokkal toleráns? Mennyire vagy elviselhetetlen, amikor csak magadra akarsz figyelni? Lehet az is, hogy nem is történt semmi, de neked mégis rossz a kedved. Hogy viselkedsz és hogyan oldod meg?

Nézd magad, figyelj kívülálló szemével és próbáld meg észrevenni, hogy szimpatikus vagy-e magadnak. Tetszik-e az, amit látsz? Szeretnéd-e, ha veled is így viselkedne valaki?

Vannak olyan típusú emberek, akik ritkán billennek ki az egyensúlyukból (ők a szerencsésebbek), de vannak olyanok is, akiknek néha nem is kell indok arra, hogy "világvége" hangulatuk legyen. Ezeknek az embereknek meg kell tanulni magukat kezelni. A dühöt és a hisztit adott helyzetben nagyon nehéz felismerni, de erre valók a barátok :)

Ha látod, hogy pillanatok alatt megfordult a világ veled és olyan rossz kedved van, hogy az elviselhetetlen, akkor ne vedd annyira komolyan magad és azon légy, hogy minél előbb kihozd magad a gödörből. Nem jó ott egyedül kuksolni hidd el, felesleges saját magad kínozni. Inkább oldd meg, ha van mit, ha pedig kreáltál egy problémát magadnak, akkor keress jobb elfoglaltságot ennél. Pl. olvass egy jó könyvet, sétálj, menj el edzeni vagy csak ülj le nyugodtan és hallgasd a csöndet :) 
Lényeg, hogy másra figyelj, mint kizárólag magadra. 

Arra figyelj, hogy ne bántsd meg a párodat vagy a körülötted lévőket, rájuk vetítve a saját bajod. Szenvedj egy kicsit, de aztán egy lendülettel rugaszkodj el a negatív pontról egy pozitívabb felé.

Önuralom, fegyelem, önkritika és önirónia! Ezek szükségesek ahhoz, hogy kellemes emberré váljunk és elégedettek legyünk magunkkal. Tanítsuk meg a társunkat is, hogy bizonyos helyzetekben hogyan viselkedjen velünk - na persze ehhez kell az önismeret, anélkül nem megy. :)

Egy biztos: nem kell annyira komolyan vennünk magunkat sem a problémánkat. Hibák vannak és feladatok is, amik megoldásra várnak, de ettől nem kell elkeseredni, hanem le kell leküzdeni őket és boldogoskodni tovább :)

Ismerd meg magad és ha már ismered, szeretni is fogod hidd el! 





2011. október 15., szombat

Lelkesen

Az egyik nekem nagyon tetsző szó, a "lelkesítő". Mindannyian lelkek vagyunk különféle testekben és azt gondolom, hogy mindenki szeret lelkesedni valamiért. Én legalábbis igen, de korszakonként változott nálam is, hogy épp mi lelkesített.

Gyerekkoromban a mese és a varázslat lelkesített, ami körül lengte a történetet. A jó győzelme a gonosz felett és az abban való hit. Aztán később lelkesítettek az álmaim és amit köré szőttem. Álmodoztam és verseket olvastam, hogy jobban tudjak szárnyalni. Néha túl jól is sikerült, mert a tanárok csak a "Nagy ábrándozó"-nak neveztek :)


Aztán eljött a függetlenedés és a szülőktől mentes élet, a "szabadság". A kultúra mértéktelen fogyasztása lelkesített, amikor egy vidéki kis városból végre a fővárosba jöhettem, ahol pezsgett az irodalmi élet. Szerettem a színházat és a felolvasó esteket, igyekeztem mindent megnézni, amiről azt gondoltam, hogy ad valami hasznosat, ami hozzátesz a személyiségemhez. Kiállításokat látogattam és olvastam, mert úgy éreztem nem tudok semmit(ezt ma is így érzem), nem maradhatok le semmiről.

Később pedig lenyugodtam és hasznosítottam amennyire tudtam a felhalmozott élményeket. Könnyen lelkesedem, de megválogatom, hogy miért és kiért és ha azt úgy ítélem meg, hogy érték, akkor belevetem magam az élménybe.

Amikor viszont először került a kezembe Bhaktivedanta Swami Prabhupada egyik könyve, akkor soha sem érzett lelkesedés fogott el, ami még mindig tart. Ő egy szent ember volt, aki megajándékozott bennünket az élet értelmével. Nem csupán egy teóriát, de egy megvalósítható életformát is ajánlott. Ha nagyon összedőlt minden körülöttem, akkor bármelyik írását elővettem, hitet és reményt adott.


Ma már naponta tudok lelkesedni apró dolgokért, amik nem is olyan aprók talán. Nézőpont kérdése csupán. Lelkesít a vendég várás és a készülődés, lelkesítő egy szép zene és a napfény. Lelkesítő, ha megdicsérik a főztömet és esetleg tetszik valamelyik írásom. Lelkes vagyok, mert esetleg segíthetek és hasznos vagyok. Szerintem mindannyian tudunk lelkesedni, de vannak emberek, akik valamiért elfelejtették ezt. Monoton és morcos hozzáállással nehéz jót alkotni, legyen az bármi. 

Vannak rossz napok és rossz fényszögek, amik kihatnak a lelkiállapotunkra, de ne hagyjuk teljesen eluralkodni magunkon. Ha megpróbálunk egy gyerek lelkesedésével élni és előhozni az újdonság élményét, akkor minden napban és percben találhatunk lelkesítő dolgokat, amik jó hatással lesznek ránk. 













2011. október 14., péntek

Az életed súlya ne legyen teher, csupán egy feladat.


"Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát." Mark Burnett

Sokszor eszembe jut, hogy milyen hosszú út van mögöttem és milyen nehéz volt olykor. Aztán boldogság tölt el, mert megértettem egy ideje, hogy küzdelem és tanulás nélkül nem történnek velünk jó dolgok.

Sokan vágyunk arra, hogy minden az ölünkbe hulljon és könnyed, probléma mentes legyen az életünk. :) Na igen, ez könnyű lenne, de vajon mi értelme akkor az életünknek? Küzdelem és fáradság nélkül nem értékelnénk semmit, mert mi emberek nagyon hamar természetesnek veszünk minden jót. 

Nekem nehéz volt a gyerekkorom és ezért a felnőtté válás sem volt zökkenő mentes, de minden, ami nehezítette az életemet, ma áldássá vált. Meg kell értenünk, hogy nem történnek a változások pillanatok alatt és nem lehet energia és odaadás nélkül eredményt elvárni.

Ki adhat neked bármit is, miért tenné, ha te magadért nem vagy hajlandó küzdeni?! Ha egy kitűzött célért nem akarsz tenni? Lehet, hogy reménytelennek látszik és az is lehet, hogy több idő kell, mint hitted az eredményhez, de ha feladod, biztosan tudhatod, hogy nem lesz meg a várt siker. Ha viszont megcsináltad és nem voltál türelmetlen és lusta, akkor jutalom vár.

A jutalom pedig az életed, a boldogságod!

Energiabefektetés nélkül nem lehet megúszni. Persze, hogy kinek mit kell megfeljődnie és honnan jött, merre tart, az változó lehet. Az azonban fontos, hogy tudjuk, a nagyon nagy nehézség és szenvedés valamiért van és abból ha tanulunk és végig járjuk az utat, akkor siker lesz. Sikeres, nagy emberek mögött is rengeteg akadály dőlt le, amíg eljutottak oda, ahol tartanak. Egy élsportoló is évekig edz és rengeteget dolgozik, mire valamit elér. Pici gyermekként is évekig tanultunk mindent, mire önállóak lettünk. Egy festőművész is kis kockák rajzolásával kezdi és mestermű lesz mire megtanulja az ecsetet helyesen használni. Sok-sok vázlat után készül el a remekmű!
Lehet irigyelni mások életét, de nem érdemes, ugyanis nem tudjuk, hogy mennyi munka áll mögötte. Mit kellett azért tennie? Ha csak magamra gondolok, néha látom az embereken, hogy azt hiszik nekem biztos mindig könnyű volt és nem kellett szenvednem. Ez csupán azért lehet, mert kaptam Istentől egy nagy adag erőt és kitartást az élethez, ezért nem tört meg könnyen semmi. Nem látszott rajtam, amikor épp rám zúdult elemi erővel a probléma-hegy. Persze én tudom, hogy sokszor sírtam és voltam gyenge, de nem szerettem ha sajnálnak, ezért kevesen tudták, hogy épp milyen nehéz, de attól még nehéz volt és én is szenvedtem.

Ne essünk önsajnálatba és ne nyalogassuk sokáig a sebeket, mert begyógyul az anélkül is. Szükségtelen másra hárítani a problémát és az sem segít, ha Istenhez könyörgünk csupán. Te vedd kezedbe az életed és utána lesz segítség is.

Van egy tanmese: amikor hajótörést szenvednek az emberek és beleesnek a vízbe, az egyik elkezd úszni a másik pedig Istenhez imádkozik. Vajon melyik éli túl a szerencsétlenséget? Nem kérdés, hogy aki tesz valamit, annak van esélye. Ha nehéz, nem baj. Ha gyötrelmes, nem baj. Ha sok idő telt el, nem baj. Csak akkor van baj, ha nem hiszel a sikerben és feladod. Ha türelmetlenül követeled a jobb sorsod és nem veszed észre, hogy leginkább rajtad múlik.


Hozzuk magunkat jobb sorsba! Járjunk Isten kedvében, vegyük magunkat jól szemügyre és nézzük meg hol a probléma. Kezdjük el az önmagunk csiszolását és a nehéz helyzetek megoldását. Probléma mindig lesz, hibánk is marad bőven, ezért nem leszünk soha tétlenek :) Mindig lesz elég dolgunk, de egyre könnyebb és könnyebb, ha leküzdjük azokat.

Ha gondtalan életre vágysz, akkor illúzióban élsz és boldogtalan leszel, mert csalódni fogsz. Nem létezik ilyen. Viszont, hogy egy problémához hogyan állsz hozzá és mennyire vagy elszánt, az rajtad múlik.  Nem a nehézség határoz meg hanem az, hogy mit kezdesz vele. Nem baj, ha nehéz, csak csináld és az eredmény meg fog jönni.

Terelgesd az életedet és meglátod, hogy nem sodródni fogsz, hanem egy tudatos és boldog ember leszel, aki tudja, hogy ki ő valójában és mit akar.



"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt." Dan Millman



2011. október 12., szerda

A női lélek rejtelmei


Egy nőnek fontos a biztonság és a megbízható társ közelsége. Ha nem elég stabil a kapcsolta, ha sok a kérdőjel és a tisztázatlan helyzet, akkor elveszíti a talajt a lába alól.

Éreznünk kell a szeretetet és a gondoskodást. Nagyon nehéz egy nőnek egy kapcsolatban úgy élnie, hogy nem kapja meg a társától a gyöngéd odafigyelést. Viszont mindent megteszünk, ha biztonságban érezzük magunkat egy férfi mellett. Még a legkeményebb nőből is kihozza az érzékeny és lágy oldalát, ha tudja és látja, hogy mindent megtesznek érte.

Például mi soha nem tudjuk megunni a "szeretlek" szócskát, ezt napjában többször tudjuk mondani, hallani. Állandóan szeretnénk még többet, még még :) Na persze ez nem lehetséges, de a férfiaknak tudniuk kell ezt és nem azt gondolni, hogy micsoda elcsépelt szó, minek mondjam hiszen úgy is tudja. Nem tudjuk, ha nem mondják. Számunkra soha nem lesz elcsépelt és unalmas ez a szó :)
A férfiaknak hagyniuk kell azt is, ha azt szeretnék, hogy önazonosak legyünk, hogy néha babusgassuk őket. Igen, ez furcsa talán, de bennünk nagyon erős az anyai ösztön, ezért nem szabad ezt elnyomni. Természetesen nem kell túlzásba esni, de hagyni kell megnyilvánulni ezt az alapvető tulajdonságot is. Akár van gyerekünk, akár nincs, akkor is ki akarjuk élni rajtuk olykor.


Ahogy azt is tudnia kell egy férfinek, hogy mikor kell hallgatnia. Ebből sok félreértés lehet. Mi nők panaszkodunk és csak árad belőlünk az elégedetlenség mondjuk a munkánkkal kapcsolatban, de ez nem olyan tragikus. Csupán kiakadtunk aznap és el akarjuk mondani. Arra van szükségünk, hogy a vállára boruljunk a párunknak és cirógatva meghallgasson minket. Nem akarunk mi logikus tanácsokat hallani és okos okfejtéseket, egyszerűen csak megértést abban a pillanatban. Ennyi! Itt sok férfi elcsúszik, mert merő jóindulat által vezérelten okos, praktikus megoldásokkal áll elő, ami olaj a tűzre sajnos abban a pillanatban. Csendben kell maradni és figyelni, simogatni. Ez a dolga egy férfinek ilyenkor :) Éreznünk kell a szeretetet és a figyelmet, mert különben csokival vagyunk kénytelenek pótolni azt :)


Az apróságok is fontosak és nem lehet elbagatellizálni őket. Szeretjük a szép ruhákat, bármennyi is van, kell még mert nekünk több igényünk van a változatosságra, mint a férfiaknak. Ezt nem illik elnyomni, hanem el kell fogadni, mert nem lesz ez másképp soha. Ha 100 ruhánk van, akkor is azt érezzük, hogy nincs semmink, mert már mindegyik volt rajtunk sokszor és nem ad már semmi pluszt. 

Na és a pletyka!  Pletykásabbak vagyunk és szenvedélyesebbek, szeretjük kritikával illetni a másik nőt, kibeszélni a dolgokat részletesen. Nekünk nem elég 2-3 mondatban letudni az elemzést, hosszasan szeretjük analizálni az eseményeket vagy bármit. Ha belénk fojtják a szót úgy érezzük el vagyunk nyomva. 

Ha korlátozva vagyunk a beszédben, akkor úgy érezzük nem figyelnek ránk és nem fontos a véleményünk. Nem tudunk kibontakozni eléggé, hiszen a nőknek a csacsogás és az elemzés eléggé központi dolog. :)

És a legfontosabb, a védelem! A magabiztosságunkat és önbizalmunkat abból nyerjük, hogy egy olyan férfi van mellettünk, aki gondoskodik rólunk és hűséges hozzánk. Akiben megbízhatunk, mert állhatatos és erős jellemű. Nem csapong és nem gyengül meg a gondok alatt. Egy férfitől - magam részéről - tanulni akarok és felnézni rá.  Egy nő soha nem lesz annyira összeszedett és okos, mint egy férfi. Egy igazi férfi, tudja a megoldást adott helyzetben és cselekszik is. Nem szentimentális és túláradó, hanem higgadt és reális.  Mi pedig követjük, mert bízunk benne. Követni kell, hagyni, hogy vezessenek minket, de nem az orrunknál fogva, hanem a kezünk és szívünk által. 

Válassz olyan férfit, aki legalább annyit törődik a lelkeddel, mint te a sajátoddal. Aki ismerni akar és alkalmazkodni, mert ő is a harmóniára törekszik.

Ilyen férfi mellett érdemes élni!





2011. október 11., kedd

Hagyd a lasszózást a cowboyokra!

Az önbecsülésünket, ha elveszett valahol 2 és 18 éves korunk között, akkor nekünk kell visszaszereznünk. Tudom, hogy a fájdalmas gyerekkort, az elhanyagolást nem lehet pótolni. Tudom azt is, hogy nehéz lesz, míg megtanulod szeretni magadat és elhiszed majd, hogy különleges vagy. 

Viszont meg kell tanulnunk egésszé tennünk önmagunkat, mert félemberként nem tudunk teljes életet élni. Fel kell hagynunk a szüleink hibáztatásával, mert nem segít az már. Elmúlt, megéltük és most lépjünk túl rajta. Higgyük el, hogy ők sem tudták mit kell tenniük, ők sem kaptak példa értékű nevelést, ezért nem tudták mit kell adniuk. Hibáztak, de a végtelenbe nyújtott kesergés már nem segít.

Sokszor hallani lányoktól, hogy - Nem kellek senkinek. Biztosan nem vagyok elég jó. Odaadóbbnak kell lennem, hogy szeressenek. 

Az igazság az, hogy ha nem tudsz egyedül, magadban harmóniát lelni, akkor nem fogsz tudni mással sem. Készüljünk fel a nagy találkozásra az igazival, de ne lássunk minden férfiben potenciális férj jelöltet. 

Tudom, hogy nehéz a várakozás és a sok kudarc sem segít, de a kudarcokat ki tudod védeni.  Ha egy férfi halvány jelét is érzi a görcsösségednek, akkor nem vonzódik majd hozzád. Lehet, hogy szépecske vagy és aranyos, de ha látszik rajtad a túlzott ragaszkodás, akkor menekül. 


Játszd el, színészkedj. Tanuld meg, gyakorolj amikor csak tudsz. A lényeg, hogy ne legyen lasszó a kezedben, aki minden percben  csak az áldozatát várja. Élvezd az életet férfi nélkül is, hiszen rengeteg jó dolog van. Nem is beszélve arról, hogy neked mennyi dolgod van! Olvashatsz és süthetsz, meghívhatod a barátaidat vendégségbe, varrni tanulhatsz vagy filmeket nézhetsz. Írhatsz blogot és még rengeteg mindent csinálhatsz, amiben magabiztosságra tehetsz szert. 


Amiben gyenge vagy, abban erősítsd magad, de a lényeg: Ne mindig a férfiakon járjon az elméd!

Nem tudom senkinek garantálni, hogy megtalálja az igazit. Azt azonban igen, hogy ha törődsz magaddal és képzed magad, annak meg lesz az áldásos eredménye.

Dőlj hátra és bízd magad Istenre és - ahogy egy kedves ismerősöm mondta - Hozd magad jó sorsba! Szeretettel gondolj magadra és mindenkire. 

Ne legyen a szívedben állandó önvád és elégedetlenség, helyette elfogadás és törekvés a jobbra. 





2011. október 10., hétfő

Valakinek épp Te kellesz


Gondolom megtörtént már sok nővel, hogy egyik pillanatról a másikra az idill szerte foszlott. Az egyik nap még minden olyan ígéretes és boldog volt, aztán egyszer csak a hőn szeretett férfi eltűnik.

Még 1-2 napig hitegetjük magunkat, hogy nincs semmi baj csak sok a dolga vagy nincs feltöltve a kártyája, elhagyta és még sok okot találunk ki, hogy mentegessük.

Aztán, amikor eltelik 2 hét is, akkor rájövünk, hogy az a drága ember bizony nem jelentkezik. A nők nagy része ilyenkor lesz szerelmes :( és elkezdi üldözni a férfit. Na ezt nem hinném, hogy kéne. Ugyanis, ha valaki jelentkezni akar, akkor megteszi, ha nem, akkor pedig jobb ha békén hagyjuk.


Lehet, hogy ez nehéz, mert magyarázatot akarunk kapni, hiszen semmiféle előjele nem volt vagy nem vettük észre, de nem érdemes olyan férfi után szaladni, akinek nem érünk annyit, hogy elmondja mi a baj. Mit érünk el vele? Lejáratjuk magunkat vagy olyat hallunk, látunk, amit jobb lett volna nem. Egy biztos, nem kellesz neki eléggé és ezzel be kell érni. 

Lehet persze, hogy ez nem korrekt, de a férfiak nem túl bátrak, ha szakításról van szó. Kínos számukra a "face to face" szakítás. Sajnálnak is, na meg félnek a hisztitől vagy a sírástól,amit végképp nem tudnak kezelni. Inkább eltűnnek és lesz, ami lesz alapon lapítanak.

Ilyenkor sírhatsz pár napig vagy ameddig szeretnél, de jelentkezni és zaklatni semmiképp sem kéne. Sok nő megszállottan tudja a férfiakat zaklatni és képtelen elviselni a mellőzést, amivel alaposan lejáratja magát és ráadásul a várt eredmény is elmarad.


Mindig érdemes kivárni. Egy férfi, ha akar egy nőt, akkor tesz érte. Persze, hogy kinek mennyi idő kell az változó. Van, aki gyorsan felismeri van, aki csak lassabban, hogy ki a megfelelő számára. Nekünk pedig türelmesen várni kell és nem hisztisen, erőszakosan nyomulni, mert az nem vonzó inkább taszító.

Ha egy férfi eltűnik, köddé vált, akkor talán nem vagy elég jó neki, de az is lehet, hogy túl jó vagy, akihez nem tud felemelkedni. Vagy sokat adtál magadból és elveszett a varázs, hamar kiadtad magad és ő megijedt. Az is lehet, hogy keveset adtál és nem hiszi, hogy többre is képes vagy. Lehet, hogy egy régi kapcsolatát nem zárta még le és nem tud figyelni rád. Szóval széles a skálája a magyarázatoknak és jó lenne tudni, de ha nem akar beszélni és találkozni, akkor ezt el kell fogadni. 


A csalódások apró sebekké válnak és tudom, hogy sokszor lassan gyógyulnak, de begyógyulnak az biztos. Idő kell hozzá és erő, hogy elviseljük. Viszont érdemes a csalódásokat jól megjegyezni, hogy lehetőleg ne essünk bele többször, mert akkor egy mókus kerékben fogjuk érezni magunkat. Ha valami nem sikerült, nem baj. Majd legközelebb sikerül, de ne keseredj el és ne hidd, hogy mindenért te vagy a felelős. Van, amiért te és van, amiért nem.

Egy biztos, neked is eljön az igazi, ha szépen,türelmesen vársz és nem dobod magad oda mindenféle alaknak.

Isten tanítgat minket és olyan helyzeteket teremt, amiket nem is gondolnánk. De épp az a megfelelő, hogy túl tudjunk lépni, egy magasabb szintre. 

Ha szeretettel figyeljük életünk eseményeit és elhisszük, hogy a legideálisabb minden, még ha nehéz is, akkor nem fogunk a nehézségben ragadni!





Superwomen


Karrier, pénz, család, vonzó külső, tökéletes élet...

Sokan vágyunk erre és vannak, akik meg is tudják valósítani mindezt. Ezek a nők irigylésre méltóak és én szívből örülök, hogy léteznek, mert tanulhatunk tőlük. A nők remek szakemberek az élet sok területén és nagyon sikeresek, mert bizonyítani akarnak, hogy ők is érnek annyit, mint a férfi társaik. Mert az ambícióik magasok és nem is szabad elfojtaniuk, hiszen akkor nem lesznek teljesek. Aki igényes, az a munkájára is igényes lesz meg a családjára és magára is. Van egy olyan mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Minél több dolgot vállalsz és teszed próbára magad, annál jobban teljesíthetsz, hiszen megtanulod a szervezés művészettét. Na ehhez kell szuper csajnak lenni, aki mindig mindent mindenhol jól csinál és senki sem sérül.


Én még nem láttam ilyen nőt sajnos! Olyat viszont sokat, akik kudarcot vallottak a házasságukban vagy a gyerek nevelésben. Nagyon nehéz mindent összeegyeztetni és helytállni,főleg a férfiak világában, mert lássuk be többnyire még mindig ők vannak többségben a vezetők között. Nehéz nőiesnek lenni ugyanakkor mégis harcosnak, ha szükséges. Gyöngédnek és lehengerlőnek, de határozottnak és fiatalosnak, mert ugye az öregedés nem divat :( Őszintén szólva nem rossz az, ha női főnököd van, mert érti a problémáidat, emocionális és egyszerre több dolgot is átlát. Reméljük még nem is rivalizál és akkor maga a tökély :) 

Azért én azt gondolom az ilyen superwomenek a férfiak számára ijesztően hathatnak.  Vagy azért, mert megrémülnek az erős, tudatos női mivoltodtól vagy azért, mert ha férjed van, elválik tőled, mert nem tud már semmit sem nyújtani, hiszen te mindenben lepipálod őt. Jobban vezetsz autót vagy épp beleszólsz a vezetésébe, ha kell szerelsz és istenien főzöl, gyereket nevelsz és sportolsz, divatos és vonzó vagy. Mégis miért lenne rá szükség? - kérdezi a férj. Miben tudom megvédeni és gondoskodni róla, ha ő mindezt helyettem is megteszi. Egyáltalán kellék én? 

Régebben a férfiak kemények voltak és elrejtették az érzéseiket, nem sírtak és összeszorított foggal is harcoltak egy nőért, a megélhetésért, mindenért, ami a feladatuk volt.  Ma pedig mindezt némely nőnél látni. Nem mutatják ki az érzéseiket, küzdenek a munkahelyen és harcolnak a férfiakért. Udvarolnak nekik és mindenben átveszik az irányítást vagy legalábbis megpróbálják.


Persze, amikor a barátnőkkel vannak vagy egyedül, akkor elgyengülnek és sírnak. -Nincs párom vagy van, de nem vesz eléggé nő számba. De hiszen én egy különleges, klassz nő vagyok. Hogy lehet ez?

Úgy, hogy elhittük magunkról, hogy mindennel elbánunk, mindent megcsinálunk magunknak,  mi majd a kezünkbe vesszük az életünket! Hát akkor most lehet irányítani, de mit, kit? Egy papucs, kinek kell? Vagy egy leigázó típus, kinek kell? És egyáltalán a karrier és a luxus, kinek kell, ha közben egyedül vagyunk és nincs családunk, társunk? Vagy esetleg van gyerekünk, de a babysitter neveli, hogy a legjobb iskolába járhasson.


Véleményem szerint el kell dönteni, hogy mit akarunk. Ha azt szeretnénk, hogy nőként kezeljenek minket, akkor viselkedjünk is úgy és legyünk határozottak, de gyengédek, legyen önbizalmunk és tudjuk, hogy sok mindent meg tudunk tenni, de nem a mi dolgunk. Hagyjunk valamit a férfiaknak is! Ha viszont az önállóság és szabadság a fontos, akkor ne sírjunk, hogy nem szeret minket mindennél jobban egy férfi.

A sikeres nő nem zárja ki a boldog párkapcsolatot, csak akkor, ha nem figyel a harmóniára és elhiszi magáról, hogy csak ő a fontos és körülötte forog a világ.

Legyél fontos a társadnak és a gyerekednek, aki támaszkodni akar rád és törődést igényel. Szerényebb élettel is lehet boldog életet élni, nem kell a luxust és a pénzt venni a mércének. A mérce legyen a családod és a társad mosolya és elégedettsége, amikor azt látod az arcán, hogy - Jól döntöttem! :)