2015. december 23., szerda

Köszönöm, hogy adhatok


Nekem minden napom a szeretetről szól, de Karácsonykor előveszem a rejtett zugokból a tartalék szeretet zsákocskáimat is és a tartalmát rázúdítom mindenkire akire csak tudom.
Vanilia és friss sütemény illat lengi be a lakást, örömteli készülődés és adni akarás minden percem. Mert adni nem csak jó, de elemi vágyam is. És igen, kapni is jó...

Emlékszem, amikor nem volt még párom és nem volt kinek sütnöm-főznöm, de szeretetet akkor is tudtam kinek adni, különben kicsordult volna. Bárkinek adhatunk, bármit adhatunk, ami örömet szerez valakinek. Akinek mosolyt varázsolhatunk az arcára vagy könny cseppet a szemébe. Mert a Karácsony nem a tökéletes menüről szól és az ajándék nagyságáról, hanem a szív teljes odaadásáról. 

Mutassuk ki mennyire fontos nekünk a másik és áldjuk a jó sorsunkat, mert állhatunk bárhol is életünk útján az biztos, hogy rajtunk áll, hogy hogyan állunk hozzá és merre indulunk tovább.

Boldog, Békés, Szeretetteljes, Bensőséges, Harmónikus   Ünnepeket Kívánok!





2015. december 18., péntek

Szeretet-szándék


Szeretni nem olyan könnyű. Még akkor sem, amikor amellett az ember mellett élünk, akivel mindig is akartunk. Még akkor sem, amikor olyan emberek vannak körülöttünk, akikkel szívesen vagyunk hiszen ők a családunk, a barátaink. De hol van a nehézség?

A nehézség abban áll, hogy nehezen tudjuk elfogadni a másikat olyannak amilyen. Mert ki az, aki soha nem idegesítő, akinek mindig igaza van és aki mindig a legjobb formáját hozzá és nem undok soha? Hol van olyan ember, létezik-e, aki abszolút önzetlen, semmi elvárás és anyagi kötőerő nem köti, mindig tiszta fejjel és szívvel gondolkodik?

Biztosan léteznek ilyen emberek is, de valljuk be nem túl gyakran találkozhatunk velünk. Én magam sem vagyok ilyen sajnos sőt a férjem sem ilyen, de...

Szeretném azt hinni, hogy lesz türelmem mindig elegendő, lesz bennem mindig elég szeretet és épp annyi önzetlenség, hogy minden nap kidobjam az elmémből a zavaró, gátló és befolyásoló gondolatokat. Bízom benne, hogy engem is lehet szeretni még akkor is, amikor már magam sem szeretem. Lehetek rossz passzban és hisztizhetek akár, mert tudom, hogy hol a határ és nyugodt vagyok, mert szereteve vagyok. 

Mert szeretni jó és szeretve lenni is nagyon jó
Mert adni jó
Mert az elfogadás nagy kegy
Mert a türelem és az elnézés elkerülhetetlen

Miért ne fokuszálhatnánk a jóra és a szeretetre és miért kéne a hibákat keresnünk? Fogunk találni biztosan tudom, de az odafordulással és érdeklődéssel, az elfogadással és a feltétel nélküli szeretettel sokkal boldogabb lesz az életünk.









2015. szeptember 24., csütörtök

Boldog csak akkor lehetsz, ha másokat is boldoggá teszel


Ha szeretsz valakit, akkor tudod, hogy kiismesned is szükséges. Nem csak tudni róla ezt-azt, de ismerni őt a maga valójában is fontos. 

Olyan bonyolultak a nők. Nem lehet kiigazodni rajtuk. Egy talány, amit soha sem fogok tudni megfejteni...hangzik el a férfiak szájából oly sokszor.

Valóban ilyenek lennénk? Tényleg ennyire nagy a baj és nincs kiút? A férfiak valóban be kell hogy érjék ennyivel? Azt gondolom semmivel sem vagyunk bonyolultabbak, mint a férfiak csak ismerkednünk kéne egymással. Nem felszínesen hanem lényegretörően és alaposan. 

A nők sem mindig értik a férfiak viselkedését, kész talány, hogy hogyan képesek így vagy úgy reagálni egy adott helyzetben. Hiszen annyira különbözünk egymástól, hogy ha nem kukucskálunk be a másik világába és nézünk alaposan körül, akkor mindig idegennek fogjuk érezni magunkat ott.

A férfiaknak épp annyira ismerkedni kell a témával, mint a nőknek különben azt fogjuk érezni, hogy csak mi teszünk meg a kapcsolatért plusz áldozatokat. Alkalmazkodni csak úgy tudunk, ha felkészülünk és ismerjük a kihívásokat. Akkor tudunk alkalmazkodni, ha tudjuk a reakciókat és tudunk rá kellő képpen reagálni.


A minap olvastam egy férfi tollából, hogy "nekem nem dolgom a nőt megérteni, elég ha ő ért engem. Nekem nem kell"...

Ha ez így van, akkor azt hiszem nagy a baj, mert kölcsönösség nélkül ez nem fog menni. Nagyanyáinknak sem ment, az elvárás hasonló volt és nem ment. Ha képesek voltak így élni is, akkor sem voltak boldogak. 

Ha engem a párom nem akar megérteni, figyelni a női mivoltomra tőlem viszont elvárja, akkor én szomorú leszek és csalódott. Nem leszek elégedett és ettől ő sem lesz az, és innentől kezdve dől minden. 

Ha nem tudjuk kivel élünk pontosan és az az ember mit szeretne, milyen a működése és hogyan kell őt kezelni adott helyzetekben, milyen a nemére vonatkozó sajátságos természete, akkor nagyon ingoványos talajon állunk kapcsolatunk terén.

Ismerkedjetek meg, hangolódjatok egymásra és a kölcsönösség elve alapján törődjetek egymással úgy, ahogy az mindenkinek a legmegfelelőbb, mert boldog csak akkor lehetsz, ha másokat is boldoggá teszel.








2015. szeptember 18., péntek

Szívesség önmagunknak


Tegyünk magunknak egy szívességet. Miért is írom ezt? Azért, mert addig amíg önmagunkon nem segítettünk, önmagunkat nem hoztuk jó szintre és tettük rendbe a lelkünket, addig nem tudunk egy megfelelően stabil és fejlődő kapcsolatban kielégítő partnerek lenni.

Ki ne szakított volna már és érezte azt, hogy soha többet?...Melyikünk ne érezte volna már azt, hogy semmit sem ér, mindent elrontott és kész kudarc az élete? Egy szakítás után idő kell, amíg felállunk és újra képesek vagyunk stabilan, önbizalommal teljesen és tündöklően élni. Idő kell hozzá és türelem, öngondoskodás és kellő őszinteség. 

Hiszen nincs olyan, hogy csak a másik volt a hibás és ha már tudom mit rontottam el, akkor lehetőleg legközelebb már ne tegyem azt. A sebeket be kell gyógyítani, egy kicsit egyedül kell lenni ahhoz, hogy képesek legyünk újra tiszta fejjel gondolkodni.

Ha kihagyjuk ezeket a lépéseket, akkor veszélyek lesnek ránk. Egy nő, aki a sebeit nyalogatja és épp akkor jön - idő előtt - egy megmentő, egy gondoskodó férfi, akkor egy törékeny, sebezhető nőt talál. Olyat, akit védeni kell, figyelni rá, különös gonddal. A csapda csak ott van, ha a nő megerősödik, önbizalommal teli lesz és visszatér a régi énje, ami viszont koránt sem törékeny és sebezhető, elveszett és félénk, hanem épp az ellenkezője. 

A férfi ott áll, hogy vajon ki ez a nő? Természetesen ez vonatkozik a férfiakra is, hiszen milyen más állapot egy szárnya törött, csalódott férfi, mint egy egészséges és minden csalódást feldolgozó ember.

Egy kapcsolat két emberen múlik, két egész emberen. Olyan élethelyzetet kell teremteni, ahol gyógyulni tudunk a csalódás után és nem kell kapkodnunk, kétségbe esve egy másik kapcsolatba ugranunk csak mert az könnyebbnek látszik. 

Érdemes várni és gyógyulni, az idegszálainkat kisimítani. A sírás álltal keletkezett ráncainkat eltüntetni, a dühünket lecsillapítani és a lelkesedésünket újrateremteni. A felesleges kilókat leadni vagy épp enni néha kicsit. 

Nincs más dolgunk, mint vonzóvá vállni, nyugodnak lenni és szeretetteljesnek, mert csak így tudunk igazán önmagunk lenni egy új kapcsolatban, ahol az őszinteség a belépő.

Nincs vonzóbb egy önazonos és kiteljesedett embernél, aki minden múltbéli eseményt képes volt lezárni, feldolgozni és a következtetést levonni. Így mindenki nyugodt lehet és boldog, mert olyan társ fog mellette állni, akire mindig is vágyott.

ŐSZINTE





2015. szeptember 3., csütörtök

Vonzóan


Van élet a szereteten túl? Képesek vagyunk élni vagy csak túlélünk szeretet nélkül? Akarunk-e egyáltalán szeretet nélkül élni? Olyan sivár, olyan szürke, olyan nagyon valóságos, olyan egyszerű és komor minden szeretet nélkül.

Ha csak a száraz tényekre szorítkoznánk, csak az abszolút valóságot látnánk, akkor mindannyian tudjuk, hogy meg fogunk egyszer halni. Sőt, mindannyian, minden szerettünk...hogy vannak betegségek, tragédiák és nehézségek és lesznek is, mert ez egy ilyen világ. Mert helyt kell állni, bizonyítani, erősnek lenni és küzdeni minden nap szünet nélkül. Fiatalon és öregen egyaránt.

Nem tudjuk meddig tart az életünk, de reméljük, hogy van még időnk és talán van is, de talán már nem sok. Nem tudjuk...

Azt tudjuk viszont, hogy mindezt szeretet nélkül csak nagyon nagy magányban, félelemben vagy depresszióban lehet végig csinálni. Szeretni és szeretve lenni nem csak jó, de nagyon fontos is.


Mindegy kit szeretsz csak szeresd tiszta szívedből és mutasd is ki neki. Talán nincs társad, de biztosan van valaki körülötted, akit szerethetsz. Akinek adhatsz és aki ad neked is, ha elég nyitott vagy rá. Szeretheted az életed úgy, ahogy van, mert biztosan van benne valami, ami igenis jó. 

Nem lehet minden nap jó, de minden napban lehet valami jó. Azt kell megkeresnünk, azt a pici jót és örülni annak, szeretni azt.

Ha szeretünk áradunk, szétáradunk és osztozunk. Mindenben. Az én örömöm legyen a te örömöd és a te örömöd legyen az én örömöm. Ha szeret a szíved, akkor mosolyogsz és aki szeret, az boldog is és ha boldog sugárzik is. Ha pedig sugárzik, akkor vonzó.

Légy vonzó, szeretett és szerető ember, mert csak így lehet az életed teljes.




2015. szeptember 1., kedd

A szeretet köteléke


Megtaláltad az igazit és érzed, hogy erre vártál egész életedben. Nem tökéletes, de majdnem. Szinte már az és ha van is hibája, az kit érdekel, hiszen neked is van. Révbe értél, a szeretet kötelébe gabalyodtál, ami kettőtök között van és ki sem szeretnél onnan keveredni.

Azonban ezt az állapotot, ezt az embert, ezt a köteléket meg is kell tartani. Valamint - ami a legfontosabb -, akarni kell megtartani. Természetesen van az a pont, amikor az ember érzi, hogy nincs tovább, de ez csak azt jelenti, hogy tévedtél és ez az ember nem az, mint akinek gondoltad.

Megtartani, állandósítani és ha lehet növelni a szeretetet nem mindig könnyű és vannak olykor kötél húzások, amikor valaki elesik. Amikor elakad és segítség kell neki. Amikor elbizonytalanodsz és nehéz minden. Nehéz még szeretni is, de a megoldáson kell dolgozni nem pedig a széthúzáson. 

Mindannyian hibázunk és vagyunk igazságtalanok, önzőek és konokok. Vétkezünk magunk ellen és mások ellen, de a lényeg, hogy belássuk és tudjunk bocsánatot kérni. Lássuk magunkban is a hibát és a gyengeséget, tudjuk mik a másik gyenge pontjai és tartsuk azt tiszteletben. 

Nincs más dolgunk, mint beszélgetni, meghallgatni, tisztelni a másikat és hagyni őt kiteljesedni a kapcsolatban. A kötelék, ami köztetek van a szeretet köteléke és nem a rabságé, birtoklásé, széthúzásé. Kizárólag a szeretet az, ami össze fog benneteket tartani. Nem a szerelem és nem is a vonzalom a testiség iránt. Nem a szépség és nem is a pénz.

A szeretet az, ami erőt ad és szárnyakat, ami kreatívvá tesz és bölcsebbé, türelmesebbé a másik iránt még akkor is, amikor már nem is gondolnád.

Mindezt azért az emberért vagyunk képesek megtenni, aki fontos és akire valóban vártunk. Megérkezett és mint jó vendég látók, tartsuk is jól őt. Figyelmességgel, odaadással, türelemmel, gondoskodással és megértéssel. 

Nem természetes, hogy amit kaptunk az marad is, nem magától értetődően jár, hiszen el is lehet veszíteni mindent. Ráadásul sajnos nem mindenki lel társra sem. Ezért azt, ami rajtunk múlik azt tegyük is meg, a többi úgyis eleve elrendeltetett.

Te megtettél mindent? Tényleg megteszünk mindent azért, hogy jó kapcsolatban éljünk és boldoggá tegyük a párunkat? Itt a pillanat, hogy tegyél valamit, ha esetleg elmulasztottad eddig. Ne kelljen megbánnunk semmit, ne legyen hiányérzetünk és pótolhatatlan pillanatok.






2015. augusztus 19., szerda

Most van az a pillanat...


Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ráérünk. Majd holnap, ma még nem...Van még időm...Van, ami valóban ráér és van, amivel már el is vagyunk késve.

Minnél tovább odázzuk a kínos és kellemetlen probléma megoldását az annál súlyosabb, terhesebb és merevebb lesz. Ha meggátoljuk a fejlődésünket és lustán hátra dőlünk, hogy nekem már mindegy, akkor azt nagyon fogjuk sajnálni később. Akkor, amikor már valóban nem lehet mit tenni. 

Ha ma lehetünk következetesebbek, kedvesebbek, odaadóbbak, türelmesebbek, megértőbbek és érzékenyebbek a másikra, magunkra, a világra, akkor miért várunk? Kinek ártunk vele? Kit gátolunk és nehezítjük az életét? 

Magunknak!

Senki, soha nem tud helyettünk lépni és cselekedni. Nincs változás csak belül. Lehetetlen boldogságot kívülről várni, anyagi dolgokból vagy elvárásokból, mert azok soha nem adják azt az ízt, mint amikor magunk fedezzük fel az lényünk apró csodáit. Hiába kapjuk meg ezt vagy azt, mindig több kell. Soha semmi nem elég.

Tudunk figyelni a másikra? Át tudjuk érezni az ő érzéseit is? Magunkat tudjuk fegyelmezni és vagyunk annyira öngondoskodók, hogy mindent megteszünk, hogy jobbá és jobbá váljunk?

Képesek vagyunk most elkezdeni a változás nagy utazását és jegyet váltani a nagy kalandra? Persze, hogy igen. Mindenki képes rá csak el kell hinnie és ki kell tartania.

A pillanatemberek, a látszat élet, az illúzió nem vezet sehova csak az önbecsapáshoz. Legyünk őszinték és erős hitűek, hogy lehet jobban és alkalmasak vagyunk mi is megoldani és átlépni saját gátjainkat. Legyőzni a korlátainkat és fejlődni. Hisz vagyunk valamilyenek, de lehetünk jobbak. Vannak rossz beidegződéseink, nem kellemes szokásaink, kellemetlen természetünk, de ha megnézzük az életünket és annak a pillanatait, akkor látjuk hol a hiba. Csak bele kell nézni az életünk tükrébe és látjuk, hogy mi az, ami már nem megengedhető, mert problémát okozott. 

Soha sem más a hibás! Magunkon kell dolgozni és nem máson, hiszen az lehetetlen. Magadon tudsz  javítani, máson nem vagy képes, mert nincs felette uralmad. Ez nagyon fontos pont. 

Fejlődés nélkül nincs élet csak túlélés. Nincs remény csak reménytelenség és káosz az elménkben. Tudunk tenni magunkért, képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon és felül tudunk kerekedni önmagunkon. Ne máson kezdjük a számonkérést, ahogy a boldogságunk sem máson függ.

Csak rajtad áll kizárólag, hogy mit kezdesz az életeddel és ha az utadba állsz, akkor nem tudsz tovább menni.

Engedd magad az úton haladni, állj félre, ne korlátozd magad és haladj... Meglátod, hogy milyen hihetlen csodák várnak ott rád.




2015. augusztus 17., hétfő

Szeretetben élni


Azt gondolom, hogy az az ideális, ha két ember úgy találkozik össze, hogy minden sérülését begyógyította, nincs magával elvarratlan szál, nem gyűlöli a másik nemet és nem is fél tőle. Ha szereti önmagát és ez a szeretet átsugárzik a környezetére is, mert az önbizalom és az önazonosság vonzó.

Vonzónak lenni pedig az tud, aki képes szeretni és tud szeretve lenni is. Aki képes elfogadni és adni is, aki tud kérni és látja, ha segítenie kell. Mert szeretni is tudni kell, tudni úgy, ahogy az a másiknak is jó nem csak nekünk.

Nem fojtogatva és eszelősen, féltékenyen és mindent elsöprően hanem szelíden, önzetlenül, figyelmesen és éltetően. Mert szeretni és szeretve lenni jó, de csak akkor, ha az valóban energiát ad és nem vesz el.

Ha nem fáradsz bele és a másik is élvezi. Ha nem múlik csak erősödik, történjen bármi is. A szerelem elmúlik, a nagy szenvedély alább hagy, az állandó heves lobogás fenntarthatatlan és szükségtelen, de a tartós örömteljes és megnyugtató szeretetet lehet és kell is növelni. Szükséges kimutatni, tudtára adni a másiknak, hogy értékeled és nagyra tartod, hogy vele teljes az élet és nélküle is jól lennél, de vele még jobban.

Együtt lenni azzal, akit szeretünk nagyon nagy dolog és nem is mindenkinek adatik meg, épp ezért értékes kapcsolatokat értékelnünk kell és vigyázni rá. Hiszen nem mindent lehet újra kezdeni, törölni és javítani, hanem élesben megy minden. Van, amikor csak egy esély van és azt kell megragadni, de nem szorosan, hanem a szeretet szelídségével határozottan.



Ha figyelünk, ha érezzük és látjuk a jeleket, amik vezetnek minket, akkor nem tévedünk. Mutatják az utat, mint sötétségben a csillagok, hogy merre menjünk és ott mit kell tennünk. Néha nagyot esünk és fájdalmas sebeket kapunk és ejtünk, de ki mondta, hogy a földön kell maradnunk?

Ha megszeretjük a feladatainkat, az életünket és elfogadjuk a sorsunkat, akkor boldogabbak leszünk. Ha boldogabb vagy, akkor elégedettebb is és ha elégedettebb, akkor szelídebb is és ha szelídebb vagy, akkor jobban tudsz figyelni arra, hogy hogyan tovább merre és kivel...

Mert nem mindegy, hogy kivel éled az életed, kivel osztod meg a sorsodat és hogyan, merre fejlődsz. Kivel vállalsz közösséget és kinek adod a szíved. Nem mindegy, hogy az életed merre megy és azt kivel teszed meg.

Ha lehetőséged van az életedet alakítani, akkor miért sodródnál az árral és miért ne tennél valamit magadért?  Ez az utazás lesz az életed...egyedül vagy vele. 

Magadért és ne ellened élj és akkor boldog életet élsz.






2015. augusztus 4., kedd

Tomboló vihar után lágy szellő


Vannak olyan szerelmek az életben, amit nem tudunk irányítani. Egyszerűen csak sodor minket. Alig tudunk megkapaszkodni és néha megpihenni már sodor is tovább. Talán voltunk már ilyen helyzetben, amikor úgy éreztük, hogy nem vagyunk a magunk ura. Valami, valaki irányítása alatt állunk és bármennyire is szeretnénk tisztán gondolkodni nem nagyon tudunk.

Az a nem mindegy, hogy a sodrás milyen irányba visz minket. Mennyire kapott el a szenvedély vihara, hol fogunk kikötni és ott mi lesz velünk? Hogyan kéne átvenni az irányítást és megfékezni a szenvedély őrjítő ámokfutását? Mikor fogok tisztán látni és irányítani az életemet nem csak sodródni az árral?

Akkor, amikor minden fokozott érzés ellenére tudod, hogy jó helyen vagy. Nem félsz, nincsenek kételyeid és olyan biztonságban érzed magad a vihar ellenére, hogy csak élvezed és nem rettegsz. Mi lesz ha vége? Mi lesz ha elveszítem? Mi lesz ha megcsal, ha nem vagyok elég jó, ha nekem nem lesz elég jó mégsem...?

Lehetsz szerelmes és veszítheted el a fejed, de...csak annyira, hogy ne árts magadnak se a másiknak. Hogy ne okozzatok sebeket feleslegesen és valaki tudjon higgadt is maradni akkor, amikor arra szükség van. Mert észnél kell lenni még akkor is ha ez olyan illúzió rombolónak hangzik is. 


Miért? Magadért. Hiszen az életünk nem csupán arról szól, hogy társat találjunk magunknak és mindig élvezzük annak minden örömét, hanem tanulni, fejlődni és gondolkodni vagyunk itt. Használjuk hát a józan eszünket is.

Ész nélkül, kontroll nélkül, csupán az ösztönökre hallgatva és a józan észt kizárva nem lehet eljutni oda, ahova szeretnénk. Kell a megnyugvás, elfogadás, lecsendesedés, örömködés és béke érzése, higgadság, ami egy kapcsolatot erősít és egyben tart.

Amikor csak nézed őt, hallgatsz, elfogadsz és egyszerűen jelen vagy. Nincs már fájdalmas múlt és nincs vágyakkal teli jövő. A jelen van, a pillanat, ami olyan, amilyenné teszed. Békés, csöndes, ígéretes, elfogadó, hálás, megfontolt és megnyugtató. Persze néha veszekedős és kiabálós, de ha szeretet van mögötte nem bántó az sem.

Ha a szerelem nem megy át ebbe az áldott állapotba, ha mindig csak sodortat és kavarognak az érzések, ha soha sem nyugszol meg és csak a kétely marad és a frenetikus látszat boldogság, akkor nem vagy a helyeden és nem érted még a párkapcsolat lényegét.

Együtt könnyebb, de ahhoz tényleg egységet kell alkotnotok, amiben nincs hatalmi harc, hazugság és túlzott elvárások. 

A lényeg abban van, hogy azzal légy, aki valóban hozzád való és ezt kétségék nélkül tudod is. Így lesz az életed teljes, amiben a terheket, örömöket és mindent meg fogtok oldani együtt, ketten, kéz a kézben. Mert vele könnyebb, mint nélküle...






2015. augusztus 3., hétfő

Mert adni jobb, mint kapni...Ha nem hiszed, járj utána



Észrevetted már, hogy minél jobban kergeted, űzöd a boldogságot az annál inkább fut előled? 

Állj le és ne kergesd tovább hiszen a boldogságot nem lehet utolérni. Egyszerűen lehetetlen kívülről várni az érzést, hiszen a boldogság egy állapot, amit te tudsz teremteni és nem kívülről hat rád. Nem létezik boldogság rajtad kívül, ez a legnagyobb tévedés.

És azt észrevetted már, hogy mi az, ami igazán boldoggá tesz téged? Ami a szívedet megtölti szeretettel és boldogsággal és tartósan ott is marad? Az ADÁS...

Amikor adsz, akkor vagy igazán boldog. Hiszen mást boldognak látni, elégedettnek, mosolyt csalni, na az az igazi boldogság, mert ebben az esetben nem a hamis egódat növeled, hanem a szívedet töltöd fel igazi érzésekkel, amik tartós elégedettséget adnak. 

Épp ezért nem mindegy hogyan fordulsz a szeretteidhez, a gyerekedhez, a kollégádhoz, a szüleidhez, idegenhez, bárkihez. Nem mindegy mit mondasz neki és hogyan, nem mindegy mi a motivációd és mit akarsz elérni vele. 

Magadat szeretnéd erősíteni és a hamis egódat vagy tényleg adni szeretnél és ezzel elsimítani, békét teremteni, szeretetteljes légkört teremteni? A szívedet megtölteni boldogsággal. Hogyan tudjuk mindezt? Milyen eszközökkel rendelkezünk mi emberek?

Az első és legfontosabb az intelligenciánk, ami megkülönböztet minket más élőlényektől. És miután intelligensek vagyunk képesek vagyunk kommunikálni ráadásul olyan szókinccsel rendelkezünk, ami páratlan. Ha ez így van, akkor vajon miért használjuk fegyverként és miért nem a béke eszközeként a szavakat?


A szavaknak erejük van, de nem csak adni tudunk vele, hanem pusztítani is. Melyiket választod? Adni szeretnél, lelkesíteni és elérni a célodat, pozitív változásra sarkallni vagy ölni vele? Mert tudnunk kell, hogy a szavak ölni is képesek, rombolni és boldogságot fakasztani is, elárasztani örömmel és lelkesíteni.

Ha önzőek vagyunk kapni akarunk, ha nyitott szívűek és szeretet által vezéreltek, akkor adni akarunk.
Ha az egónkat akarjuk erősíteni, akkor elvárásaink vannak és kapni akarunk, ha boldogságot akarunk a szívünkben és azt erősíteni, akkor nincsenek elvárásaink.
Feltétel nélküli adás van és szeretet, szeretni úgy, ahogy az a másiknak jó. 

Nem nekünk, neki!

Mert, amit teszel az leszel. 

A lényeg, hogy minden tettnek van visszahatása ráadásul hasonló vagy azonos rezgésű, minőségű visszahatása. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy mit szeretnél, tartós boldogságot vagy pillanatnyi örömöket, szenvedélyes izgalmat vagy békés nyugalmat? Őrjítő szerelmet, pusztító szenvedélyt vagy érett, letisztult és felelősségteljes kapcsolatot valakivel?

Vezéreljen minket ez a gondolat és a szeretet eszközével érjük el a boldogságot. Nincs más lehetőség, nincs kiút csak a szeretet ösvényén át. Jó utat és sok boldogságot mindannyiuknak...




2015. július 31., péntek

Tükröm tükröm mondd meg nekem milyen az életem?


Nem tudod, hogy hol a hiba csak azt látod, hogy valami nem stimmel. Nem vagy boldog, nem mosolyogsz eleget, negatív vagy és lemondott, elkeseredett és fáradt. Tegnap még olyan jó volt, de ma valahogy semmi sem jó? Valóban tegnap jó volt és ma tényleg olyan rossz?

Ahhoz, hogy tovább tudjak lépni meg kell néznem milyen helyzetben vagyok most, hogy kerültem bele és merre tudok kimászni belőle, hogy elégedettebb legyek.

Nem vagyunk mindig a helyünkön azt érezzük és néha nehéz az első lépést megtenni hiszen félünk. Annyi mindentől...sikertelenségtől, az ismeretlentől, bizonytalanság érzésétől, magánytól, fájdalomtól...mindentől szinte és ezért bármilyen rossz is a helyzetünk maradunk benne, mert beragadtunk.

Süppedünk, húz le, érezzük a súlyt magunkon...segítség! A segítség sok esetben megérkezik, ott van csak meg kéne ragadni, erőfeszítést kéne tenni és hinni abban, hogy bármi is vár ott rám csak jobb lehet. Hiszen ami most emészt az úgyis megöl.

Valakinek a nagyon sok felismerés is kevés, valaki hamarabb kapcsol és tesz magáért bármilyen nehéz is, hiszen hamar ki szeretne mászni a csapdából és van sajnos olyan, aki nem képes és benne marad majd elsűllyed.

Az életünk mutatja a hibáinkat, erényeinket, a javításra váró kis és nagy dolgokat, de ha elhanyagoljuk a lelkünket, az elménket hagyjuk szabadon kószálni, akkor kontrollálatlanul, ösztönösen fogunk viselkedni. Abból viszont lehetnek bajok.



Az életünk, a körülöttünk lévő emberek, a helyzetek mind-mind tükröt tartanak nekünk, amiben megláthatjuk magunkat ha elég figyelmesek és bölcsek vagyunk. Nincs kegyelem, nem lehet félre nézni, mert bárhova is megyünk a tükör ott lesz. 

Elutazhatunk, menekülhetünk, dughatjuk a fejünket a homokba, de ezzel csak hátráltatjuk a fejlődésünket. Mindenhova magunkat visszük, a gondolatainkat, vágyainkat és természetünket. Nem bújhatunk el magunk elöl és értelmetlen az önámítás is, hiszen csak magunknak ártunk vele. 

Légy őszinte és szeresd magad annyira, hogy nem csapod be magad naponta a hamis illúziókkal, amik életben tartanak. Minden nap számít, minden nap lehetőségünk van egyre jobbá és jobbá válni. És bár vannak nehéz életkörülmények az életben, vannak buktatók, de ezt mind magunknak teremtettük meg és ennek a felelőssége is a miénk. Épp ezért kimászni is képesek vagyunk belőle. KÉPES VAGY RÁ TE IS!

Az élet egy nagy kaland, amiben vannak iszonyatos szerelmek, sok öröm, az érzelmek széles skálájának megélése, rengeteg tanulság, felismerés, árulás, tragédiák, betegség, önámítás, hamisság , önzés, harag, düh, vágyak, esendőség, erő és gyengeség...

Ez az élet, de milyen a Te életed? Milyennek szeretnéd látni az életed és benne magad?









2015. július 29., szerda

Álmodtam rólad és álmomban nagyon boldogok voltunk, de a valóságban sokkal boldogabb vagyok


Emlékszünk még arra, hogy hogyan képzeltük el a párkapcsolatot gyerekkorunkban? Rémlik még, hogy kislányként vagy kisfiúként miként vélekedtünk a szerelemről?

Nem hinném, hogy bárki is azt fantáziálta volna, hogy de jó lesz majd, ha felnőtt leszek és akkor sok nő lesz az életemben. Minden nőt megkaphatok majd. De jó lesz, ha nagylány leszek, akkor majd sok fiúval fogok kacérkodni és majd jól megcsalom a férjem.

Gyerekként még tudjuk mi a helyes. Szinte ma már konzervatívnak hat a hűség és az erényesség. Kiment volna a divatból a kitartás és a küzdelem a másikért? Valóban lemondunk róla csak mert nem olyan könnyű az élet mindig? Mással talán könnyebb...

Az életünkért felelősséget kell vállalnunk, mert hiába is hibáztatunk mást mégis nekünk kell megoldanunk és kimásznunk a gödörből. Belelépünk. Ilyenek vagyunk, de nem ez a baj, hiszen hibázunk és fogunk is hibázni. Bocsáss meg ezért magadnak, de meg kell tanulnod kimászni a gödörből és helyrehozni, amit elrontottál. Tanulj meg elengedni és ha kell küzdeni. Tanuld meg felmérni, hogy mikor melyiknek van az ideje.


Nehéz, de nem lehetetlen. A felelősség azt jelenti, hogy nem a másikat hibáztatjuk, hanem magunkat vesszük nagyító alá és kérdezzük meg a másikat - Hogy tudnám rendbe hozni? Mit tettem, hogy idáig vezetett és hogyan tudnék segíteni neked és magamnak, hogy jobb legyen?

Az élet hibákkal teli és sajnos kudarcok is érnek minket. Fájdalmas csalódások és nehéz krízisek. Sokat sírunk és nehéz az önsajnálattól tisztán látni, de...kell, hogy legyen egy pont, amikor megrázzuk magunkat és minden erőnket összeszedve rendbe hozzuk, kisimítjuk, elrendezzük, boldoggá tesszük az életünket. 

Van az a pont, amikor már nem lehet ugyanazt a módszert alkalmazni, mert az ugyanoda fog vezetni. Fejlődni, változni és edződni csak úgy lehet, ha változtatunk az addigi hozzáállásunkon és merőben másként próbáljuk kezelni a helyzetet.

Ismerkedjünk magunkkal, szeressük magunkat és adjunk esélyt a jobb élethez. BÍzz magadban, hogy bízhassanak benned. Szeresd magad, hogy más is szeretni tudjon és  keresd meg a saját stabilitásod, hogy ne másra kelljen támaszkodnod. 

Emlékszel az álmaidra? A királyfira és a királylányra? Csak te és én, csak mi örökkön örökké, amíg világ a világ...Éld meg az álmaidat, teremtsd meg életed csodáit és ne várj egy percet sem másra.

Hiszen minden a bokorban kezdődött, a legrejtekesebb bokorban...







2015. július 27., hétfő

Vele vagy ellene?


Honnan lehet tudni, hogy elkezdődött egy folyamat, ami váláshoz vezethet? Vajon meg lehet állítani ezt a folyamatot vagy már menthetetlen?

Két ember együttélése azt jelenti, hogy nem egymás mellett hanem egymást segítve, támogatva, figyelve egymásba olvadva élni. Ha ez kezd bomlani, akkor már az elején figyelni kell, hogy vajon hogyan jutottunk el ide és mit lehet tenni a megfékezéséhez.

Látszanak a jelek. Egyre több kritika hangzik el, a másik degradálása, szemrehányások és elégedetlenség. A tisztelet hiánya felléphet, amikor már nem számít, hogy megbántódik-e vagy sem, sőt az a jó, ha bánthatom. Ha megalázzuk a másikat, ha már nincs kegyelem.

Persze védekezünk, elzárkózunk és bezárkózunk. Nem tudunk és nem is akarunk már figyelni a másikra csupán magunkra és a saját magunk lelkére vigyázunk, hogy ne sérüljünk. A másikat kizárjuk és az intimitás megszűnik szinte teljesen közöttünk. Elfelejtjük, hogy a másiknak vannak jó tulajdonságai is, amiért megszerettük csupán a negatívra fokuszálunk.

Vajon innen vissza lehet-e még fordulni és újra egymásra felé tekinteni nem csupán magunkra?



Igen, lehetséges, de csak akkor ha valóban mindketten ezt akarjátok és kétségek nélkül szeretnétek együtt maradni. Nem csupán praktikus okok miatt hanem az elköteleződést komolyan véve, kompromisszumra hajlandóan és emberi kommunikációra fogékonyan és a szeretet erejében bízva, együtt tovább menni az úton.

Lehetséges, hogy nagy empátiával újra a másikat is figyelembe véve kezdjük építeni a kapcsolatot. Ehhez kell idő és figyelem, türelem és hit. Hinni benne, magamban, kettőnkben és előre tekintve a szép és jobb jövőt célul kitűzve feledni a múltat. A jövő érdekében megtanulni kommunikálni úgy, hogy az ne fájjon, ne okozzon sebeket hanem inspiráló, lelkesítő, erőt adó és szeretet teljes legyen.

Máskülönben a kapcsolat váláshoz vezet, gyűlölködéshez és megsebzéshez, amiben mi is sérülünk nem csak a másik. Hogy kinek van igaza, ki kezdte és hogyan jutottunk idáig? Tanuljunk belelő és ne csak hárítsunk, hanem gondoljuk végig a másik nézőpontját is, mert biztosan van igaza neki is nem csak neked.

Bújjunk kicsit a másik bőrébe és próbáljuk meg átérezni az ő életét is és ha valóban őt akarjuk, vele akarunk élni, akkor segítsük egymást.

Segítesz még egy idegennek is, hát akkor a szerelmednek? Annak, akit valaha öleltél és remegtél érte, azt nem akarod segíteni? Bántani könnyű, de nagylelkűnek lenni és megoldani a problémát már nehezebb viszont hálásabb dolog.

A kapcsolatod harctérről átváltozhat a szeretet szigetévé, de nem magától. Nem csoda folytán hanem Te és Te oldhatjátok meg. Ti ketten tudjátok elrontani vagy megszépíteni.

Miben szeretnél élni a földi pokolban vagy a földi paradicsomban? Rajtatok áll...





2015. július 24., péntek

Láthatatlan kötelék, látható boldogság


Nem vagyunk egyformák, a tűrőképességünk is eltérő és a ragaszkodásunk is a társunkhoz nagyon változó, de...

Mégis azt kell mondanom, hogy jobb az óvatosság. Mennyire szeretnéd magadhoz láncolni a kedvesed? Láthatatlan vagy látható szál legyen köztetek? Esetleg már-már hajókötél? Képesek vagyunk-e mi nők megérteni, hogy a férfiak nem biztos, hogy a nap 24 órájában egy életen át képesek a romantikára, a szerelem kimutatására, a babusgatásra és a törődésre? Értjük-e, hogy amire mi képesek vagyunk az lehet, hogy nekik fárasztó és érthetetlen? Számukra másról is szól az élet, mint a párkapcsolat és ez akkor is így van, ha rosszul esik. Mi ilyenek ők olyanok...

A férfiaknak szükségük van a piszkálódásra, a pikírt humorra, a játékra abban a tekintetben, hogy meddig mehetnek el a szemtelenkedésben. Persze csak játékból vagy épp a szentimentalizmus oldása végett. A túlzott enyelgés után engedtessék meg ez nekik is.



Nem várhatjuk el, hogy mindig a mi kedvünk szerint legyen minden. Kell a férfiaknak is a férfias játék velünk, egy kis huncutkodás, amit nem ér félreérteni és magunkra venni, mert akkor baj és veszekedés lesz. Ehhez kell önbizalom és hit a kapcsolatban és az engedés művészetében. Engedd őt is, hogy az legyen amilyen valójában. Nem lesz a fonal kevésbé erős akkor sem, ha nem látszik. 

Érteni kell, hogy néha szükséges egy kis szünet a babusgatásban, enyelgésben, bókolásban és jöhet a pimaszkodás valamint a provokálás, mindez persze a játék kedvéért, amit mi sajnos néha magunkra veszünk és véresen komolyan gondolunk. Nem kell! 

Hagyjuk néha, hogy ne csak velünk kelljen törődnie és enyelegnie, hanem vonjuk el magunkat, vegyünk részt a játékban, hogy aztán ismét igény legyen a meghitt együttlétekre. Ha hiányzol, ha kicsit más vagy néha, ha játszol te is és nincsenek túlzott elvárásaid, akkor lesztek boldogok és elégedettek.

Ha repülni akartok, akkor mindkettőtöknek szárnyalni kell különben valamelyikőtök cipelni fogja a másikat a hátán.

Repüljetek együtt, olykor egymás mellett, néha kicsit távolabb, de a lényeg a közös irány és a figyelem állandósága még ha kicsit távolabbról is. Legyen az utatok mindkettőtök számára élvezetes és boldog.










2015. július 23., csütörtök

Hiszel benne?


Ne gondoljuk azt, hogy nem lehet elrontani mindent. Sajnos el lehet. Még azt a kapcsolatot is fenyegeti veszély, ahol egyébként nagyon nagy a kompatibilitás, passzolás. Viszont, ha vigyázunk és tudjuk a főbb gyenge pontokat, akkor elkerülhető a baj.

Egy férfi számára a legfontosabb az ha felnéznek rá. Elismerik és hisznek benne. Mi is lehetne ennél fontosabb, hiszen ha így van, akkor a nő támogatja és követi mert biztonságban érzi magát mellette. Nem kételkedik benne, mert elismeri őt, mint férfit. Ez inspiráló, motiváló, előre vivő. 

Segítsük a férfit azzal, hogy hiszünk benne. Nem bíráljuk és nem kritizáljuk csak akkor, ha arra valóban jó okunk van és azt is csak úgy, hogy érezze a támogatást és a bizalmat. Máskülönben miért is vagyunk vele? Mi dolgunk egy olyan férfi mellet, akit nem támogatunk, kritizálunk és nem tartjuk megfelelőnek arra, hogy kövessük őt? Nekünk kell irányítanunk ebben az esetben, de az meddig lesz megfelelő bárkinek is? Ki lesz abban elégedett?

Egy férfi, akiben hisznek az hálás. Elhiszi, érzi és tapasztalja, hogy szereti a nő és ezért a tenyerén hordja. Kényezteti, meghallgatja, ajándékokkal halmozza el, hagyja hogy kibontakozzon és lelkesíti a mindennapi életben. Színessé teszi a hétköznapokat, megnevetteti és biztonságot nyújt ott, ahol tud.

Mert ez a fontos nekünk nőknek. Azt szeretjük, aki mellett az élet vidám és könnyed, akivel nem a gondok tornyosulnak, hanem mindent képesek vagyunk megoldani, mert tudunk együttműködve haladni a buktatókon keresztül is. Mert nincs lehetetlen és mert elégedettek vagyunk. 

Hiszek benne, magamban és kettőnkben. Hiszek neki és ő is hihet bennem, mert a viták is csak arra jók, hogy fejlődjünk és segítsük egymást. Így van értelme, így lehetsz boldog és tehetsz boldoggá másokat is.

Hidd el, hogy van olyan ember, aki a Te társad akar lenni és ha megérkezik nem enged el soha.






2015. július 22., szerda

Gyere velem oda, ahova menni akartál


Nincs recept a jó kapcsolatra vagy mégis? Tudjuk mi nők valójában, hogy mire, kire van szükségünk vagy mindenből egy kicsit szeretnénk?

Azt gondolom, hogy van is meg nincs is recept. Tudjuk, hogy mire van szükségünk, de addig amíg nem találjuk meg azt a férfit, addig azért bizony akad néhány "rossz" fiú is.

Mit is szeretnénk: legyen udvarias, szórakoztató, érzékeny, nagyvonalú, megbízható, hűséges, stabil, otthon van melletted és nem a haverokkal, barkácsolni kitűnően tud, segít a háztartásban...

Tényleg ezt szeretnénk és nagyon reméljük, hogy meg is találjuk ezt a férfit, de azért lássuk be, hogy ez nem kevés. Nem lehetetlen, de nem is könnyű. Azonban, ami ezek közül a legfontosabb az a megbízható, stabil és kiszámítható. Mi nők ezt nagyon szeretjük még akkor is, ha a "rossz " fiúkban épp ezek hiánya a vonzó, de azért azokkal épp ezért nem is lehet együtt élni és családot alapítani.

Egy férfi tudja mit akar és hogyan fog érte tenni. Ez fontos egy nőnek. Persze lehet kisfiús olykor és esetlen, de alapvetően az a megnyugtató és biztonságot adó, ha tudja, amit én még nem és meggyőzően hat rám. Ha vezet és nem nekem kell irányítanom őt. 

Persze legyen udvarias, de az az igazság, hogy olyan sok "rossz" fiú is tudja az udvariasság szabályait , amivel tud manipulálni, hogy igazán az nekem kevés, hogy kinyitja valaki az ajtót. Az kevés, hogy alám tolja a széket és leveszi a kabátot. Persze kedves gesztus ez, de ha a többi fontos szempontban hiányt szenved, akkor ez is olyan, mint a be nem váltott ígéret. Üres...

Az udvariasság számomra az, ha meghallgat, tudja mit szeretek, érdeklődő és türelmes akkor is, amikor már magamhoz sincs türelmem. Az udvariasság nem póz és betanult gesztus csupán, hanem a szeretet és tisztelet kimutatása.

Hát ilyen férfit érdemes keresni és szeretni véleményem szerint, mert különben nehéz lesz elégedettnek és boldognak lenned, pedig annyira vágysz rá. Várd ki az igazit, ne kapkodj és ne hazudj magadnak. 

Eljön és elvisz. Elmentek együtt oda, ahova mindig is vágytál.








2015. július 20., hétfő

Valódi szeretetben igazi boldogság


Ha valakinek igazán kellesz, akkor tesz érted. Rád fog hangolódni, érteni szeretne és ezért figyel rád. Innen tudod azt, hogy fontos vagy neki, valóban téged akar és csak téged.

Kétségtelen, hogy figyelni kell és a legapróbb részletek is számítanak. Sok a becsapott ember, akinek ígértek és ámították és soha sem teljesedett be semmi, maradt csupán az  üres ígéret. Figyelj minden érzékszerveddel, tedd félre a naivságot és légy tisztánlátó, hallgass a megérzéseidre, a jelekre. Mindenre...

Ha valaki időt szán rád és abban az időben valóban a tartalom kézzel fogható. 
Ha érzed, hogy érdeklődés van és figyelem irányodba, amit a jövőben tényleg tapasztalsz is, hiszen nem felejt el számodra semmi fontosat, akkor joggal hiszed azt, hogy te ebben a kapcsolatban meg vagy becsülve. Téged itt tényleg szeretnek, ami nem csupán a szavak szintjén reked meg, nem csupán a testiségben nyilvánul meg hanem a tettek is ezt tükrözik. 

Tesz érted nem csak ígér.

Amikor nem egy görcs van a gyomrodban, nem aggodalom és félelem, nincs féltékenység és kételkedés hanem nyugalom, szeretet, bizalom és rendíthetetlen hit, hogy Ő az. Mert ő úgy szeret, ahogy az neked is jó. Azt kapod, amire vágysz. Úgy kapod, ahogy azt te szeretnéd. Azért szeret, amilyen vagy, de nem retten vissza, hogy megmutassa a hibáidat is, hogy javítani tudj rajta. 

Mert együtt könnyebb, szebb, tartalmasabb az élet és csupán rajtunk múlik, hogy meddig tartjuk fenn ezt a harmóniát kettőnk között. 






2015. július 16., csütörtök

Színezd újra az életed


Biztosan állíthatom, hogy nem teszünk meg mindent magunkért és másokért. Mindig lehet még többet, még lelkesebben és odaadóbban, szeretettel teljesebben és figyelmesebben. 

Sajnos lusták vagyunk, kényelmesek és a másiktól várjuk inkább a változást vagy az élettől valami nagy csodát. Azt hisszük, hogy a másiknak könnyebb megváltozni? Azt gondoljuk, hogy a csodák csak úgy jönnek, ha megérdemeljük ha nem? Nem szeretnénk változtatni, de mégis legyen minden jobb...

Sajnos nem lehetséges. Tudom, hogy nehéz és azt is, hogy sokszor már nincs erőnk, időnk magunkra és a másiktól várjuk a megoldást, de valakinek el kéne kezdeni...

Egy kapcsolatban mindkét félnek fontos kéne hogy legyen a másik, a családi béke és hétköznapok kiszínezése, a zamatok becsempészése, a mosolyfakasztás, a viháncra való törekvés, a romantika és a sok-sok beszélgetés.

Bármiről lehet beszélgetni, de fontos, hogy a másikat meghallgassuk és érezze, hogy érdekel minket belőle minden. 

A gondolatai, érzései, félelmei, vágyai, álmai...Nem csak a nyaralás alatt kéne ellazulni, hanem minden nap otthon a kis fészekben. A béke szigetén sütkérezni a szeretet fényében tudva, hogy itt nekünk nagyon jó. Itt mi magunk teremjük meg a kis Paradicsomunkat és ez akár minden nap lehetséges, ha akarjuk.

Legyünk elégedettek és ha nincs rá okunk, akkor tegyünk ellene. Viszont, ha nincs baj és minden okunk megvan az elégedettségre, akkor mosolyogjunk és adjunk hálát...

Ha szeretsz, akkor mutasd ki. Ha hálás vagy, akkor éreztesd. Ha eleged van és nem bírod tovább, akkor lépj egy nagyot előre. Üdítsd fel magad és ha citromot kapsz csinálj egy limcsit, ahelyett, hogy fanyalognál.




2015. július 14., kedd

Csak egy kell, de az legyen az igazi


Kérdezik tőlem a hozzám fordulók, hogy mi a legnagyobb probléma a kapcsolatokkal? Azt látom, hogy a legfontosabb és legérzékenyebb pont az, hogy a megfelelő partner legyen melletted. Az, aki valóban passzol hozzád, akit elfogadsz és tisztelni tudsz, aki felelősséget vállal érted és te is többet tennél érte, mint magadért...

És azt kell mondjam, hogy még ebben az esetben is tesztes néha a kapcsolat. Ki van téve próbatételeknek, vannak buktatók és nehézségek, kommunikációs zavarok, de...mindezek ellenére a szeretet és a harmóniára való törekvés arra késztet, hogy megoldjuk és tanuljunk a vitáinkból és legyünk mindig egy kicsit érzékenyebbek a másikra, figyelmesebbek és ha kell alázatosabbak.

Így kerülhetjük el, hogy ne mérgesedjen el egy veszekedés hiszen miért is lenne az a cél? A cél a megegyezés, a dolgok megoldása és elsimítása úgy, ahogy az mindkét félnek jó.

Mi van akkor, ha két össze nem illő ember él együtt? Nehézség. 
Sokkal több munka és kevesebb gyümölcs, hiszen a szerelem kevés egy kapcsolathoz. A szenvedély, a jó szex, a pénz vagy a praktikus okok nem elegendőek ahhoz, hogy két ember valóban boldogan és gyümölcsözően tudjon élni egymással.

Épp ezért mondom mindig, hogy ne féljünk letesztelni minden oldalról a másikat a kapcsolat elején, hogy valóban jó páros leszünk-e? Létezik asztrológia erre, ami megmutatja a kompatibilitást, létezik az ösztön, vannak egyértelmű jelei csak ne akarjuk mindezt lesöpörni és önmagunkat becsapva széllel szembe menni, mert az nehézséget fog okozni.

A türelmetlenség, anyagi megfontolások, magány, a társadalom elvárásai nagyon sok helytelen döntésre tudnak ösztönözni, amit később nem könnyű javítani.

Szóval a lényeg az, hogy a megfelelő ember legyen melletted, akire figyelsz és meghallgatsz, akit tisztelsz és nem a tulajdonodnak tekinted, hanem a társadnak, pajtásodnak, szerelmednek, cinkosodnak, barátodnak...a mindenednek!

Ehhez kívánok tisztánlátást, őszinteséget, higgadtságot, türelmet és végtelen szeretetet!