2012. március 29., csütörtök

Apró lépés


Merre menjek? Mit kéne tennem, hogy jobb legyen? Hol rontottam el? Nekem miért nem olyan könnyed és felhőtlen az életem? Mikor lesz már jobb? Mikor jön el?

Nem mindig látjuk át az életünk szövevényes útjait és a kaland olykor rémálommá változik. Ami olyan jól indult az egyszer csak elromlik és már nem tudjuk, hogy mi volt az első hiba. Ilyenkor hogyan tovább? Kitől kérjek tanácsot, kire hallgathatnék?

Néha jobb, ha nem önmagunkra hallgathatunk, mert tévútra visz minket az elménk és a vágyaink befolyása alatt állunk. A fejünkbe vettünk valamit és nem vesszük észre, hogy már rég túlnőtt rajtunk a probléma és nem tudjuk helyesen megítélni a helyzetet. Egy kívülálló, aki reálisan és racionálisan értékeli a problémát, tud segíteni.

Ha tanácstalanok vagyunk, tegyünk apró lépéseket magunkért. Semmi nagy és elhamarkodott változás nem kell, csupán egy apró ám határozott lépés. Az első lépés majd a második és így áll össze az út. Pici, de átgondolt lépéseket téve egyszerre magabiztosabb leszel és látod, hogy van bátorságod és erőd.


Nem kérhetjük egy embertől, aki soha sem futott sportszerűen, hogy fussa le a maratont. Egy kezdő súlyemelőtől sem fogjuk elvárni, hogy felemelje a 120 kg-os súlyt. Ha benne vagy már jó ideje a problémádban és a félelmeid szabnak gátat, akkor nem várható, hogy azonnal kilépj és legyél önálló. De az elvárható, hogy először kérj tanácsot, majd lassan erősítsd meg magad és fokozatosan cselekedj.

A változás abból áll össze, hogy először felismerjük mit hibáztunk el, majd az igény szépen fellép, hogy megváltoztassuk az életünket. Később pedig meglépjük azt, ami előbbre visz és a pozitív változást elősegíti.

Lépésről-lépésre kell haladni mindenben, ahogy a szavak is szép sorban követik egymást, hogy értelmet és tartalmat adjon egy szép versnek, gondolatnak. Ahhoz, hogy szárnyra kelj és kirepülj a kalitkából először tudnod kell, hogy ott vagy és vágyni onnan el a szabadba. Később megtalálod a kulcsot is a szabaduláshoz, hidd el!






2012. március 28., szerda

Érzelmesen


Amikor bekopogtat a nagy és várva várt szerelem, akkor megfigyelted, hogy hajlamosak vagyunk szabadjára engedni az érzelmeinket? Annyira örülünk, hogy elfelejtünk némi kontrollt tenni az érzelmeink áradására, ami legalább annyira veszélyes mint az elfojtás. 

Talán unalmasnak és olyan öregesnek tűnhet amikor azt mondom, hogy kontroll és mérték, de mit mondhatnék akkor mikor látom, hogy emberek épp most veszélyeztetik az egyébként jónak induló kapcsolatukat. 

Mi nők hajlamosak vagyunk a várva várt kapcsolatot világgá kürtölni és a nap 24 órájában erről beszélni és hirdetni mennyire szerelmesek vagyunk. Én azt gondolom, hogy kicsit óvatosan és lassan haladjunk és - bérmennyire is nehéz - tegyünk kis féket magunkra, mert nagy lehet a zuhanás, ha túl magasra szárnyalunk rövid idő alatt. Minden ami jó az épp oly ártalmas is lehet, ha túlzásba esünk. Lelkesedjünk, de ne túlságosan. Beszéljünk róla, de ne egész nap. Áradjon szét a szeretet bennünk, de hagyjunk helyet másnak is. Öleljük a párunkat, de ne fojtsuk meg a rajongásunkkal. Mondjuk el a barátnőnknek, de ne dicsekedjünk és ne kérkedjünk vele.


A szerelem és szeretet érzése csodás és mindenki ezt szeretné érezni, erre vágyakozik. Az őszinte és odaadó szeretet adására és viszonzásra vágyunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennek megvan az ideje és módja ahogy azt áldásos csinálni. A férfiak szárnyalnak és szeretnek magukkal vinni ilyenkor, de nekünk nőknek nem fontos azonnal a fellegekbe szállni velük. Elég ha először kis apró köröket teszünk, majd szép lassan egyre magasabbra és magasabbra szállunk velük. Egészen addig amíg teljesen biztosak nem vagyunk abban, hogy nem eshetünk le vagy épp nem ejtenek le minket.

A kapcsolat első stádiuma az ismerkedés és a tapogatózás, hogy milyen is a másik. Ezt azonban fordítva szoktuk csinálni sajnos és ez a baj. Rögtön belezuhanunk a nagy érzelmek tengerébe, a testi gyönyörökbe és csak utána ismerkedünk. A szenvedély és vonzalom, a szerelem még nem jelenti azt, hogy szeretni is tudod és ismered is, főleg hogy hozzád való ez az ember.

A sorrendet ha megváltoztatjuk és az energiákat átcsoportosítjuk, akkor sokkal tartósabb, érettebb és stabilabb kapcsolatot építhetünk ki magunknak a szeretett emberrel.

Ne a szenvedély uralkodjon rajtad, hanem te uralkodj és irányítsd a szenvedélyedet.




2012. március 27., kedd

Csordogáló kis patak



Tegnap azt mondta egy barátnőm, hogy nagyítóval kell keresni az igazán erős és karakteres, jellemes és becsületes férfiakat. Van benne valami. Tényleg nem könnyű olyan párra lelni, akiben megbízol és akivel egy utat tudsz bejárni.

Be kell szerezni egy jó nagy nagyítót. Ha ez kell hozzá, akkor ez ne legyen probléma. Senki nem mondta, hogy nincsenek ilyen férfiak csak azt mondjuk, hogy nagyítóval kell keresni. A nagyító pedig a naivitás mentes és képzett hozzáállás egy párkapcsolathoz. Az ön és emberismeret megtanulása azért, hogy olyan társat találjunk, akivel valóban még teljesebb lehet az egyébként is boldog életünk.


Minden embernek érdemes fejlesztenie - sokszor keserű tapasztalatok árán - az érzékszerveit arra, hogy minden szempontból ideális társat találjon. Amikor kikívánkozunk egy kapcsolatból már, de váltani mégsem könnyű, akkor jön egy lehetőség és zsupsz megragadjuk. Azonban, ez csupán megint menekülés valahonnan valahova, de ismét nem adtunk időt magunknak arra, hogy alaposabban megnézzük, tényleg jó-e ez nekünk hosszú távon.

Ha két ember között minden kötelék bomlik majd el is szakad, akkor abból ki kell lépni és csak akkor érdemes új kapcsolatba kezdeni, ha már begyógyultak a sebek és újra teljes értékű emberként tudunk dönteni a sorsunk felett. Nem érdemes nagyon kapkodni és az első adandó alkalmat megragadni, ami látszólag jó, mert megint elcsúszhatunk. Ha lassan csobogsz lefelé, mint egy kis patak, akkor is beleérsz majd a nagy folyóba hidd el és összeolvadsz vele, csak légy türelmes és higgy magadban.


A saját érzékenységünket kell még jobban fejleszteni és az önértékelésünket növelni, mert ezáltal leszünk felelősségteljes emberek. Minden tapasztalat hasznos és a tévút is tartogat sok tanulságot, de ha lehet egyre kevesebb legyen ez és több a tiszta és fényes ösvény, ami szebb és jobb utat biztosít nekünk. 

Életünk útja során sok helyen járunk és sok emberrel ismerkedünk meg. Minden és mindenki ad nekünk valami útravalót, amivel gazdagabbak leszünk és tapasztaltabbak. Ezek a mi kincseink, amiből összeáll a sorsunk, életünk története. Jó utat neked is!  

 


2012. március 26., hétfő

Ne árts magadnak


Nagyon lelkesítő olyan emberekkel találkozni, akik elégedettek és bár tudják, hogy van mit tenniük még a természetükkel kapcsolatban, de mégis elégedettek. Megnyugvást találni nem mindig könnyű és van feladat bőven, de sokkal könnyebb elfogadónak és türelmesnek lennünk magunkkal szemben is.

Nagyon sokat írtam már a lelki béke fontosságról és arról, hogy ha hajszoljuk magunkat és nem adunk időt magunknak a dolgok beérésére, akkor sokat hibázhatunk. Mégis ez az, ami azt látom, hogy a legnehezebb: kivárni. Valahogy én is mindig elébe akartam menni a dolgoknak és azt hittem, hogy ha kezembe veszem a dolgokat, akkor jobb lesz. Mindent nem lehet és nem is kell.

Nekünk nincs semmi dolgunk, mint az életünket, jellemünket úgy alakítani, hogy magunk és mások hasznára váljunk. Ha hasznos dolgokat teszek, ha segítek másoknak és magamnak, amikor arra szükség van, akkor nagyon jó érzések fognak eluralkodni rajtam. Rájöttem, hogy ha kedves vagyok és őszinte, ha egyszerűen csak tisztességesen teszem mindenben a dolgom, akkor nem érhet önvád és mások vádja, hogy szándékosan ártok. Persze még így is sokszor követünk el hibát és teszünk magunk és mások ellen olykor. 


Ha tudod, hogy valami nem jó neked, ha érzed, hogy ártó és rossz a hangulatod tőle, akkor végig kell gondolni, hogy hogyan kéne másképp csinálni. Ha a lelki békénk útjában áll valami, akkor nem megszokni kell a rosszat, hanem eltüntetni az útból az akadályt. Bármilyen legyen is az, nem állhat a boldogságod útjába. A boldogság pedig nem pillanatokra látogat meg, hanem állandó vendég lehet nálad, ha akarod.

Tartsd magad mellett, próbálj uralkodni magadon és az indulataidon, ne pedig más vegye át ezt a szerepet. Az életed a tied és neked is kell azt irányítani, az pedig csakis a jó úton lehet, mert miért is akarnál magadnak ártani.

Ne árts másoknak, ne árts magadnak és akkor nagyon szép világ fog körül ölelni téged, engem, minket! 




2012. március 25., vasárnap

Ne keresd és megtalál


Itt a nyár szinte - legalábbis olyan szép az idő - és az emberek szeretnek romantikázni és kézen fogva andalogni együtt. Ilyenkor kicsit mindenki szenvedélyesebb és türelmetlenebb, hogy mikor lesz végre neki is párkapcsolata.

Már írtam erről, de mindig aktuális azt hiszem, hogy kár olyan lázasan keresni, kutatni. Eljön, betoppan hozzád is, ha időszerű lesz az életedben, de akkor viszont ott kell állni készen. Sokszor annyira keresünk és szinte már a kereséssel vagyunk csak elfoglalva, hogy amikor ott egy ember, aki nagyon is figyelemre méltó, akkor nem értékeljük megfelelően. A keresésben csak elfáradsz és felesleges időtöltés is. A kincsek és értékek ott vannak előttünk sok esetben, de annyira nehezen látjuk meg, mert mindig csak távolra fókuszálunk, pedig a lényeg nincs olyan messze olykor.


Először a legközelebbi, amire fókuszálnunk kell, az önmagunk. Mi milyenek vagyunk? Milyenek az elvárásaink és annak meg tudunk-e felelni? Nekünk miben kell még változni ahhoz, hogy igazán jó társak tudjunk lenni, ha eljön az ideje? Nem véletlenül vagyunk egyedül az biztos és nem feltétlenül hiba ez. Ha valami nincs, akkor majd lesz vagy nincs helye az életünkben. Semmiképp sem véletlen.


Tudom, hogy ezt nehéz feldolgozni olykor, de próbáljuk meg élvezni az életünket és járjunk el szórakozni, gyűjtsünk élményeket, ismeretségeket, de ne mindig a párkapcsolat reményében, hanem csak úgy. Ugyan is, ha egy buli nem hozza a várt eredményt és nincs életre szóló szerelem aznap este, szomorú leszel, pedig lehet hogy egyébként a buli jó volt.Ha nem akarunk eredményt, hanem élünk ahogy tudunk és gyűjtjük a szép és tartalmas tapasztalatokat, akkor sokkal szebb életünk lehet akár egyedül is.


Ne szomorkodj mindig, ne görcsölj rá a párkapcsolatra, hanem építgesd magadat és lazulj el. Készülj fel arra, hogy talán hamarosan teljes fordulatot vesz az életed és minden eddigi tapasztalat beérik és végre kamatoztathatod azt a sok tudást és szeretetet, ami benned van.





2012. március 24., szombat

Mosolyogva könnyebb


Sokszor előfordul, hogy amikor megkérdezek valakit hogy van, akkor azt a választ kapom, hogy lehetnék jobban is. Boldog vagy? - kérdem én. - Nem, mitől is lennék? Nincs semmi, ami boldoggá tenne, de ha majd elmegyek nyaralni, az jó lesz. Vagy, ha majd végre nem kell annyit dolgoznom, akkor jobb lesz. Talán, akkor boldog leszek.

Én is gondolkodtam régen így és én is azt hittem, hogy ha ezt vagy azt elérem, megkapom, akkor majd milyen jó lesz. Na akkor van okom boldogoskodni, de addig minek örülhetnék? Csak úgy! Örülni és boldognak lenni nem csak indokkal lehet, hanem csak azért, mert elhatározzuk, hogy inkább ezt az attitűdöt választjuk, mint a szomorkodást és a mélabút. Ha már úgyis nehéz az élet, akkor miért nehezíteném meg még magamnak külön azzal, hogy teherként kezelek mindent? Miért kéne nekem annyira komolyan venni magam és ezt a világot, hogy ne tudnék örülni csupán a létezésnek?

Ha nem tudok könnyedebb lenni és a megoldás helyett csupán a negatív hangulatot engedem be magamba, akkor nem leszek hatékony és nem lesz haladás. Ha teher az élet és csak a negatív dolgokat tudom bevonzani a viselkedésemmel, akkor tényleg nehéz is lesz annak minden perce. Emlékszem gyerekkoromból, hogy anyukám csak akkor nevetett, ha arra nyomós oka volt. Különben minek és min? Én pedig ma már nevetek és szeretném kivenni az apróságokból is a vidámságot és könnyedséget, mert különben tényleg nehéz lenne. 

Eljön az a pont, amikor rájössz arra, hogy lehet sokkal rosszabb is és akkor inkább értékelem azt ami most van, mint mindig elégedetlenkedjek. Na persze vannak olyan helyzetek, amikor egy ember kissé kiszolgáltatott és fájdalommal teli minden perc és nehéz derűt és harmóniát csempészni a lelkünkbe. Tudom, hogy néha vánszorog az idő és olyan nagyon várjuk a szebb pillanatokat, de nincs élet harc és fájdalom nélkül.


Egyszerűen nem nagyon lehet megúszni, hogy ne kapjunk tesztet. Mindig, minden fényes és pazar nem lehet, mert akkor nem is tudnánk értékelni azt. Kell a kontraszt és kellenek a leckék, hogy tanulni tudjunk. Kinek annyi, amennyit érdemel, amilyen karmát hozott magával, amit alakít épp most. Ha hamarabb rájövünk a tetteink súlyára és tudunk rajta és önmagunkon változtatni, akkor hamarabb jön el az áldott jobb sors. Ez tényleg rajtunk múlik na és persze Istenen.

Lehetünk meggyötörtek és szenvedéssel telik, fáradtak, de hinnünk kell abban, hogy ha felismerjük a dolgok miértjét és teszünk valamit, akkor jobb lesz. Nem is lehet másképp. A világban rend van és harmónia, ha ez megbomlik az leginkább a mi bűnünk. Amilyen káosz van az elménkben olyan káosz van körülöttünk is. Viszont, ha lecsendesíted és nyugodt tudsz lenni, ha békés vagy és figyelmes, akkor hasonlóan reagál a szűkebb külvilág is erre körülötted.

Mindenki szeretne jobb életet és tökéletes társat, nyugodt életet és harmóniát, pénzt és sikert. Vonzzuk be azt, amire vágyunk és örüljünk neki. Kívánom, hogy sikerüljön és a legyen mindenki elégedett az életével!





2012. március 23., péntek

Nagyvonalúan


Egy párkapcsolat még attól nem lesz jó és békés, ha szerelmesek vagyunk a másikba.  Nagyon fontos, de sajnos ez még nem garancia arra, hogy működik is az együttélés és a kommunikáció is gördülékeny lesz.

Mi kell ahhoz, hogy két ember harmonikusan és szeretetteljes légkörben tudjon egymással élni?  Hogyan tegyük a napjainkat igazán napossá és mosolygóssá és hogyan tudjunk átvészelni nehéz időszakokat is? Úgy, hogy a beszélgetés művészetét elsajátítjuk. Mindent - a legapróbb dolgot is - lehet művészi módra fejleszteni. A hétköznapi és apróságnak tűnő dolgokban rejlik a lényeg, abból áll össze a kép és lesz meg az összhang. Egyetlen pillanat és egyetlen momentum sem lehet  lényegtelen, mert talán a másiknak az nagyon is fontos. Nem mindegy mit, hogyan, milyen hangulatban viszünk véghez.

A szerelmen túl, szükséges szeretet és önkontroll, figyelem és ráhangolódás a másik rezgéseire. Ha szeretünk és komolyak a szándékaink, nem csupán időt töltünk valaki mellett, akkor ezek nem lesznek nehéz elvárások. Amikor az egyik fél azt kéri, hogy figyelj rá, akkor próbálj meg egy időre figyelni az érzéseire és a gondjaira. Tedd meg, hogy teljesen ráhangolódsz. Nem számít, nekünk mi a véleményünk és mit gondolunk, akkor ott ő a fontos. 


Amikor meghallgattuk és figyeltünk, akkor csak annyit kell tennünk, hogy végig gondoljuk az ő álláspontját. Nem kell elhamarkodni semmit és nem kell mindenáron a saját igazunkat szajkózni, mert talán nincs is igazunk. Nem fontos mindig magunkat előtérbe helyezni és önző módon kiharcolni a figyelmet. A másiknak is lehet igaza vagy neki is lehet új meglátása valamiről, ami figyelemre méltó. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy nem szóljuk le a véleményét, hanem elgondolkodunk azon. A tisztelet nagyon fontos két ember között és ha ez nincs meg, akkor felborul a harmónia.

Mindig van megoldás és kompromisszum, amit két ember ki tud találni. Lehetetlen, hogy ha szeretitek egymást, akkor ne találnátok a párbeszédben olyan pontot, ami közös és a megegyezést elősegítő. 


Talán egyszer az egyik fél enged, máskor a másik és felváltva szépen mindenkinek jó, de ha mindig ragaszkodnunk a magunk kis önző véleményéhez, az nem helyes. Ha szeretsz valakit, akkor jót akarsz neki és ezáltal neked is jó lesz. Mit számít, hogy kicsit engedned kell a nagy elképzeléseidből, amikor egy olyan ember él veled, akit te választottál magadnak, hiszen annyira különleges. Szereted akkor is, amikor épp nem értesz vele egyet és ezt úgy tudod kimutatni, hogy meghallgatod és átgondolod a véleményét. Talán nem is olyan butaság az.

Ha együtt élünk valakivel, akkor annak vannak jó és még jobb oldalai, de nincs rossz :) Ha mégis, akkor azt mi rontjuk el és nekünk is kell rendbe hoznunk. Tegyük meg és ne várjuk mindig a másiktól a nagyvonalúságot, hanem legyünk mi azok.

Nagyvonalúan kell szeretni és akkor csodálatos és tartalmas, szeretetteljes életed lesz garantáltan a pároddal. 




2012. március 22., csütörtök

A pillanat varázsa


Nagyon fájdalmas és nehéz, amikor elhagynak valakit, aki még szeret és el sem tudja képzelni az életet nélküle. Nehéz beletörődni, hogy nincs melletted az az ember, akivel tervezted az életed, azonban valamiért megtörtént.

Hibázunk, botladozunk néha és ez rendben is van, hiszen tanulni jöttünk ide. Nem mindig tudjuk azonnal, hogy mi volt a fő probléma és ha még észre is vesszük, nem biztos hogy olyan könnyű tenni ellene. A személyiségünk formálása nem mindig fájdalom mentes és nem is gyors folyamat, de annál nagyobb a siker.

Nagyon fontos a belátás és a hibák kijavítása, mert amíg ez nem történik meg nehéz lesz tovább lépni vagy rendbe hozni az elrontottat. Amikor megbántunk valakit vagy ok nélkül vagyunk gorombák az nagyon rosszul esik annak, aki kapja és bár bocsánatot kérünk talán, de mégis nehéz túllépni a sértésen. Nem szabad azt gondolnunk, hogy azért mert mi most bocsánatot kértünk, köteles az a másik fél mindent elfelejteni és túllépni rajta. Talán túllép talán nem, de nekünk türelmesnek kell lennünk és tovább haladni önmagunk megváltoztatásán.


Sokszor egy szakítás nem végleges csupán figyelmeztető, hogy: - Most már elég ez így nem jó, kérlek változz meg! Ha nem teszed nem látsz többet.
Komolyan kell venni a jeleket, mert sokszor nehéz már rendbe hozni a kisiklott kapcsolatot, de mindenképp meg kell próbálni. Két ember formálja, alakítgatja egymást és nem szabad azonnal leépíteni valakit csak mert nem tudja azonnal az igényeinket kielégíteni vagy mert hibái vannak.

Amikor szeretünk valakit, amikor a szívünkbe zárunk egy embert, akkor sok mindent el tudunk nézni neki, de csak olyan dolgokat, amik nem állnak szöges ellentétben az elveinkkel és elvárásainkkal. Mindannyian tele vagyunk hibákkal és sok a dolgunk még magunkkal, de nem mindegy azok milyen fajsúlyú hibák. Ezt mindenkinek saját igényei szerint kell eldönteni, mert nem vagyunk egyformák. 

Legyünk türelmesek és toleránsak, bízzunk a párunk önértékelésében és változásra való hajlamában. Merjük elmondani, ami bánt minket és merjünk kérni, mert csak így ismerhetjük meg egymást és az igényeket.

 A boldogság ott rejtőzik minden pillanatban, a varázsló pedig te vagy, aki kivarázsolja onnan.




 

2012. március 21., szerda

Képes vagy rá


Elképzeljük az életünket, álmodozunk és tervezgetünk és vagy sikerülnek a dolgok vagy nem, de mi szeretünk álmodozni. Nem mindent tudunk szerencsére befolyásolni, mert akkor nagy lenne a káosz. Az biztos, hogy van valaki, aki sokkal jobban ismer és pont ezért tudja, hogy mire vagy szükséged: Isten

Amikor kitűzünk magunk elé egy célt, akkor elkezdünk járni egy úton, amit remélünk, hogy oda vezet minket és elkezdődik a kaland. Ez az az út, ami tele lesz jelekkel, tanításokkal, felismerésekkel és időközben - jó esetben - meg is tanuljuk ezeket értelmezni. Legtöbbször maga az út sokkal érdekesebb és tartalmasabb, örömet adóbb, mint a vágyott cél. Ez azért lehet, mert időközben mi is változunk és talán azt is tudjuk, hogy amikor a célt kitűztük még éretlenek voltunk. Viszont a változás útja sok meglepetéssel jár és még több hasznos tapasztalattal.

- De szeretnék pilóta lenni! De jó lenne szállodatulajdonosnak lenni! Milyen jó lesz, ha ismert zenész leszek! Aztán persze majd kiderül, hogy mire vagy alkalmas, mi a jó neked és az addig vezető út mit tartogatott számodra. Nem ismerjük magunkat sokszor és fogalmunk sincs mi lenne hozzánk megfelelő hivatás vagy épp milyen az ideális társ nekünk. Alul vagy épp túlértékeljük magunkat és nem vagyunk a helyünkön sok esetben, de a jelek - még ha nem is mindig nyilvánvalóak -, de mutatják az utat. 


Azt gondolják magukról némelyek, hogy nem lehetnek addig boldogok, amíg ezt-azt nem érik el, mert addig senkinek érzik magukat. Hát nem mindig kapjuk meg, amit szeretnénk, de attól még vagyunk valakik. Ha túlzottan instabillá válik a személyiséged amikor nincs melletted egy férfi az nem jó. Ha csak a hivatás beteljesítésekor érzed magad fontos embernek, az helytelen. Ha csak anyaként tudod magad elhelyezni ebben a világban és amikor ez nem adatik meg, akkor összeomlik az önképed, az szomorú. 

Lelkek vagyunk, örök lelkek. Mindannyian ezt gyakoroljuk, hogy hogyan tudunk boldogok és teljesek lenni a körülményeink ellenére is. Elégedettek és szeretetteljesek akkor is, ha látszólag semmi okunk nincs rá. Nehéz, de a feladat szép és elkerülhetetlen, mert mindig lesz okunk szomorkodni és rettegni, de minek tennénk, amikor tudjuk, hogy Isten kizárólag jót akar nekünk. Ez akkor is megmutatkozik, amikor épp szorult helyzetben vagyunk, hiszen az is egy tapasztalat és egy jó lehetőség magunk alakítására és tökéletesítésére.

Van, amit magkapunk és van amit soha sem, de egyet biztosan megkaptunk: képességet a boldogságra!  




2012. március 20., kedd

Néha ugrani kell



Ami a kis elménkben van és amit sokszor magunkról és a világról gondolunk, az teljesen ellentétben van a valósággal vagy a lehetséges eseményekkel. Tudjuk, érezzük, hogy amiben benne vagyunk az tarthatatlan és elviselhetetlen, de annyira rabjai vagyunk a korlátainknak és az azzal járó félelemnek, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan kell kilépni belőle.

Az igazság az, hogy vannak helyzetek, amik már annyira elfajultak, hogy nem lépni kell, hanem ugrani. Ugrani egy nagyot és hátra sem nézni, bízva a jó szerencsédben és Istenben. Ő mindig értékeli, ha olyan lépésre szánod magad, ami előbbre visz és nem hagyod, hogy eltemessen a gondokkal teli és negatív hullám.

Amikor ugrásra szánjuk magunkat, akkor nem mindig van elképzelésünk, hogy mi lesz és abban hogyan tudunk helyt állni, de az biztos: - Itt nem maradhatok! Ezzel a döntéssel meg is érkeznek szép sorjában a lehetőségek is és a segítő kezek is. Azonban először önmagadat kell nyakon fogni és egy nagyot rántani, mert különben elnyel az, amiben vagy.


Senkinek nem kell egy rossz kapcsolatban élnie, senkinek nem kell eltűrnie a megaláztatásokat és a méltatlan helyzeteket. Annyit érsz, amennyit gondolsz magadról. Ha elásod magad mélyre, akkor mindenki dobni fog még egy kis földet rád, de ha felegyenesedsz, akkor felnéznek majd rád.

Sok a panasz és sok a sírás, hogy mennyire szomorú az életünk, de sajnos senki sem lépheti meg helyettünk és nem is élheti át az érzéseidet. Mindannyian a saját karmánkat éljük és építjük. Mindenki csak a maga természete és lehetőségei szerint tud boldogulni, de segíthetünk egymásnak és láthatjuk, hogy nem vagyunk annyira egyedül. Sokan vannak hasonló helyzetben és nagyon sok sikeres változást megéltem már, ami nagyon lelkesítő. Hidd el, hogy te is képes vagy rá és neked is van erőd a változáshoz.Te is lehetsz bátrabb és önbizalommal telibb, te is lehetsz boldogabb és elégedettebb csak hinned kell benne.

Minden adott az életben ahhoz, hogy jobb sorsod legyen csak észre kell venned és használni, élni kell a lehetőségekkel.

 Éj vele és élj jobban te is!






2012. március 19., hétfő

A közös élet


Amíg egyedül élünk többnyire arra vágyunk, hogy legyen mellettünk valaki. Egy társ, aki mindenben támogat és akivel lelki társak lehetünk. Igen, de ez csak akkor lehetséges, ha képes vagy alárendelni kettőtökért önmagad. Már nem csak te létezel és ő, hanem ti ketten. 

Egy férfi ne azért kelljen és egy nő sem a férfi mellé, mert egyedül olyan nehéz vagy mert az igényeidet majd valaki kielégíti. Ha csupán logikai érvek alapján keresel társat, akkor nehéz lesz abban helyt is állni. Ha csupán a társadalmi konvekcióknak akarsz megfelelni, de alapvetően még nem vagy rá érett, akkor nem kéne erőltetni a közös életet.


Egy kapcsolatban kicsit fel kell adnod magad, de helyette kapsz sok más kiteljesedésre való lehetőséget. Már nem lehetünk önző módon a saját igényeink rabjai, hanem fontos a másik érzése és véleménye is. Már nem lehet egyedül dönteni és mindent kedvünk szerint csinálni, de nem is akarjuk már.

Amikor a párod véleményét kikéred, azt azért teszed, mert érdekel és ha nem is tetszik annyira, akkor is illik meghallhatni és kompromisszumos megoldást találni a vitatott dolgokban. Én azt látom, hogy sok ember erre nem képes és bár várja a tökéletes társat, de igazán mégsem nem tudja elképzelni, hogy hova helyezze magát ebben a társulásban.

Ha két ember összeköti az életét, társulnak egymással, akkor felelősek egymásért és önmagukért is. Ez az, amit komolyan kell venni és akkor csodálatos közös életetek lehet. 

Figyelmesen és nagy érzékenységgel fordulni a másikhoz és olykor alárendelve magunkat a jobb közös élet érdekében. Ha erre képes vagy, akkor fogsz tudni méltó párja lenni az álomtársadnak.




2012. március 18., vasárnap

Kéretlen tanácsok


Néha nagyon kis dolgokon lehet összeveszni a párunkkal és eléggé el tud fajulni a vita, pedig ha picit figyelünk, akkor elkerülhető. Mik azok a kis dolgok?

Először is a férfiak nem szeretik, ha megkérdőjelezzük a hozzáértésüket ahhoz, amit épp csinálnak. Nehezen tűrik, ha fölényesen megjegyzi a nő, amikor pont valamit elrontanak vagy még el sem kezdik, hogy: - Én ezt jobban tudom, ezt nem így kell. Majd én mutatom. Na ez általában kiveri a biztosítékot! Mi csupán önzetlenül segíteni szeretnénk és gyorsabban eredményre jutni, de a férfiak ebből presztízst csinálnak és nehezen viselik a kioktatást. Érthető is, hiszen szeretnének a helyzet magaslatán állni és gondoskodni rólad, épp ezért mindent elkövetnek, hogy bízz bennük.

Nem szabad soha egy férfinak tanácsokat osztogatni, csak ha azt kéri. Ez törvény :), mert különben a lavina elindul és nehéz megállítani. Ha együtt vagy valakivel, akkor azért vagy vele, mert elfogadod őt a döntéseivel együtt. Természetesen van olyan helyzet, amikor egy nő hetedik érzéke működik és nem hagyhatja bajba sodorni magukat és ha látja, hogy itt most bizony neki kell átvennie az irányítást, akkor lehet. 

Azonban sok nőt látok, akik még abba is beleszólnak, hogy mikor indexeljen a párjuk vezetés közben, vagy jobban szerelik össze a bútort... Egy nőnek éreznie kell, hogy a férfiaknak az a legfontosabb, hogy elfogadd a döntéseit és ne kételkedj annak hitelességében. Hagyd dönteni és dominálni, mert egy férfi dolga a vezetés és a nőnek pedig a követés.


Hiszen erre vágyunk: - Mikor jön egy erős, okos férfi, aki megmondja végre mit kell tenni? Nem nekem kell mindenben döntenem és nem nekem kell megszerveznem az életünket.  Ha erre vágyunk, akkor fogadjuk is el, amikor ott van egy karakteres férfi, hogy hallgatnunk kell rá és elfogadni a döntéseit. 

Ha egy férfi okos és intelligens úgyis fogja tudni, hogy miben van a te erősséged és miben neki a gyengesége és fog hagyni téged abban érvényesülni. Egy okos nő és egy okos, érzékeny férfi között ez nem lehet probléma, hiszen mindenki tudja a szerepét. Segítsük egymást, de ne okoskodjunk feleslegesen és ne akarjunk mindig mi dönteni mindenben, mert az csak elégedetlenséghez és rossz hangulathoz vezet.

A férfi figyeli a nő igényeit és megtesz mindent, hogy elégedetté tegye, de a nőnek is figyelnie kell, hogy elfogadja és hagyja érvényesülni a párját. Ez a harmónia egyik lényege és bár néha nehéz és a hosszú független évek alatt a rossz beidegződések még élnek egy ideig, de ha figyelünk és érzékenyek vagyunk, akkor nem lesz baj.



  

2012. március 17., szombat

Megígéred?


Ígértél már magadnak? Fogadtál már meg valamit, amit nem tartottál be? Biztosan. Ki ne határozna el néha nagy dolgokat és nem teszi meg, mert olyan sok erőt követel. Vannak dolgok, amik talán nem is annyira lényegesek, de vannak, amik viszont elkerülhetetlenek.

Az viszont már rosszabb, ha másnak teszünk ígéretet és soha nem váltjuk azokat be. Ha van gyermekünk, akkor ez különösen érzékeny téma, hiszen a gyerekek mindent komolyan vesznek. Nem illik becsapni őket és olyan hirtelen kijelentéseket tenni, hogy: - Ha jó leszel, akkor elmegyünk fagyizni. Akkor el is kell menni. Emlékszem nekem azt ígérték, hogy ha kitűnő tanuló leszek, akkor a vidámparkban oda ülök fel ahova csak akarok. A vidámparkot csak felnőtt fejjel láttam, de az általános iskolában kitűnő voltam hatodikig. Vártam....  


Hiába. Akkor elhatároztam, hogy nem fogok olyat ígérni, amit nem vagyok képes betartani. Ez nagyon nehéz és persze én is belebuktam párszor, de aztán már csak tényleg olyan dolgokkal kecsegtettem másokat, amit meg is tudtam tartani. Nincs annál rosszabb, mint amikor vársz és vársz és nem jön a beváltás. Amikor nincs a szavak mögött semmi csak olcsó ígéret. Kárpótolni és kiengesztelni sokkal kínosabb, mint megtenni azt, amit megígértél.

Egy párkapcsolat a bizalomra épül, hiszen hogyan tudnál közös életet kialakítani valakivel, akiben nem bízol meg? Képtelenség nyugodtan élni és tervezni, ha nincs hited annak létrejöttében. Amikor csak a mézesmadzag mozog előtted csupán (vagy épp te rángatod), akkor a csalódás nagy lesz, mert soha nem lehet megfogni.

A naivitásból is fel kell ébredni egyszer és látni kell, hogy mikor vagyunk csupán langyosan tartva, de soha sem igazán komoly semmi. Olyan nesze semmi fogd meg jól érzés :) Pont ezért - mert iszonyú érzés, hogy becsaptak - nekünk is kell vigyázni arra, hogy mit ígérünk és mire vagyunk képesek valójában. 


A szavaknak van ereje, de a tetteknek még nagyobb. Sok ember nem is ígér csak egyszerűen megteszi azt, amire vágysz, amiről érzi hogy szükséged van rá. Aki szeret, aki ismer, akinek fontos vagy az mindig figyelni fog rád és nem akar csalódást okozni.  Igaz ez a szerelmedre, a kollégádra, barátaidra, szüleidre. Mindenkire. Aki szeret az nem csap be. Akinek fontos vagy az figyel rád.

Én minden apró ígéretet is komolyan veszek, ez persze kissé túlzás is, mert nagyon figyelni kell arra, hogy még a viccből ígért dolgok is beváltásra várnak nálam. Azonban igyekszem én is megtenni azt, amivel kecsegtettem valakit. Fontos a hitelem és nem szeretném eljátszani merő lustaságból vagy ami még rosszabb, számításból. Azért ígérni, hogy a látszatát fenntartsam valaminek, de nem gondolom komolyan, nem tisztességes.

Vegyük komolyan egymást és magunkat is annyira, hogy ha elhatározod, hogy teszel magadért, akkor ne várakoztasd meg magad. Ha volt egy célod, akkor tegyél érte és ne csak áltasd magad. Ha volt egy fogadalmad, akkor tedd azt meg. Jó érzés lesz, hogy sikerült valamit beváltanod az ígéretek közül.

Ígérem, hogy mindig megtartom, amit ígérek! :)




2012. március 16., péntek

Képzeletbeli verseny


Olyan sok mindenre vagyunk képesek mi nők. Sok csodálatos és nehéz feladat hárul ránk és többnyire helyt tudunk benne állni. Önfeláldozóak és odaadóak vagyunk alapvetően csak néha félreértelmezzük és nem mindig vagyunk a helyünkön, de alapvetően ott szunnyad mindannyiunkban az igazi nő.

Talán valamelyik előző életeinkben eltévedtünk és nem voltunk mindig a helyzet magaslatán és ezt most itt el kell szenvednünk, de alakíthatjuk mindig úgy, hogy jobb legyen. Talán most rontunk épp el valamit és nehezen tudunk kievickélni belőle, de ha nem adod fel és a jó irányt követed, akkor nincs mitől félned.

Nem elég vágyni a férfira és ha nem jön a megfelelő, elítélni az összeset. Hiszen ha kellő önvizsgálatot teszünk, akkor talán rájövünk, hogy a legjobb és legértékesebb férfinak talán most még nem lennénk megfelelőek. A férfiaknak is vannak igényeik, főleg azoknak, amelyekre vágysz. Azzal nyugtatni magunkat, hogy kihaltak és csupán minden az ő hibájuk, nem helyes.


Hogyan lenne ez igaz? Hogy lehetne minden csupán az ő hibájuk, mikor mi is ott vagyunk mellettük? Felelősek vagyunk mindannyian azért, hogy kicsit elcsúsztak a szerepek, de vannak hiteles nők és férfiak is egyaránt. Kezdd el a változtatást te, pont most és épp ma. Biztosan van olyan tulajdonságod neked is, ami nem menne át egy "Igazi Nő" vizsgán.

Mindannyiunkban van hiba és van hova fejlődni, de ha elkezdjük és változtatunk magunkon és nem a másikban keressük a probléma forrását, akkor biztosan elégedettebbek leszünk. Bár nehezebb változni, mint elvárni ezt másoktól, mégis tisztességesebb és hasznosabb is.


Képzelj el egy versenyt, ahol sorban állnak a nők és neked is meg kell mérettetned magad nőiességből, ami áll: kedvességből, bájból, erényességből, őszinteségből, alázatosságból, tartózkodás az alkoholtól és a drogoktól, a főzés tudományából, erőből és gyöngédségből, kitartásból, szeretet adásból és hárpia mentességből, igényességből magunk felé, önszeretetből, kellő mértékű önbizalomból...

Mi az eredmény? :) Remélem kiváló vagy legalább elfogadható és jöhet a vágyott férfi is melléd, akit meg is fogsz tudni tartani.







2012. március 15., csütörtök

A madárka neked is énekel


Nem árt néha rendet tenni az életünkben. Mi az, ami elavult már és nem segít engem, inkább hátráltat? Hogyan állok a kapcsolataimmal és ki az, aki érdekből van mellettem és ki az, aki valóban barát? Milyen a párkapcsolatom? Megbecsülnek engem, szeretnek és tisztelnek vagy csupán az egyedüllét elől menekülök?

Újul a természet, életre kel az eddig alvó növényvilág is. Mi is kikukucskálunk az ablakon és látjuk a simogató napfény mosolyát. Minden szebbnek és könnyebbnek tűnik, amikor a nap ránk nevet. Nevessünk mi is és adjunk egy újabb esélyt magunknak. 

Vegyünk elő egy papírkát és írjuk le, hogy mivel vagyunk elégedettek és mivel nem. Mi az, amit megcsináltam már a terveim közül és mi az, ami még várat magára. Mi az, amiről le kell mondanom. A tavaszi nagytakarítás új lehetőségeket nyújt és felszínre kerülnek olyan dolgok is, amikről már megfeledkeztünk. 

Vannak párok, akik nem beszélik meg a problémáikat csak gyűjtögetik és várják a csodát, de az nem jön magától. Ha összegyűjtötted a sérelmeidet, mit akarsz kezdeni vele? Hol tárolod és mi lesz a sorsuk? A lelked nem bír el sok elfojtott vágyat és bántást, ki nem mondott sérelmeket. Amikor bánt valami, akkor beszéljétek meg és ne várjatok hónapokat és éveket, mert addigra már nem emlékszel az okra csak a hangulatra, amit érzel iránta.


Egy otthon akkor jó, ha tiszta, ahogy a lelked is akkor vonzó, ha nem hordoz felesleges gyűlöletet és kárt okozó sebeket, szennyeződéseket. Sokkal kevésbé nehéz azonnal kibeszélni a problémákat, mint később sértődésből és megalázottan. Az örök halogatás, a problémák magad előtt görgetése sok erőt és energiát vesz el tőled és nem tudsz figyelni fontos dolgokra.

Egy párkapcsolatban is adódnak kisebb-nagyobb gondok, de a szeretet és az összetartozás érzése átsegít titeket, ha megtisztelitek magatokat és a másikat is azzal, hogy őszinték vagytok. Ha nem tudsz az lenni, ne is várd magad felé sem. Ha mégis megkapod, fogd fel nagy kegynek és tanulj belőle. Meg kell tanulni ezt is: hogyan álljunk ki magunkért és a véleményünkért, az igazunkért. 

Nézz szeretettel a párodra és magadra és hidd el, hogy rajtad múlik, milyen pillanatokat éltek meg együtt vagy akár egyedül.

A nap rád is süt, a madárka neked is énekel és a lehetőség neked is adott, hogy boldog légy!