2016. október 29., szombat

Olaj a vízzel...


Öntsünk egy pohárba olajat majd hozzá vizet és egy csepp étel festéket. Majd rázzuk össze jó alaposan, de ha nem rázzuk össze az is jó. Mit látunk? Azt látjuk, hogy nem keverednek össze. Bármennyire is rázzuk, keverjük csak nem akar vegyülni, eggyé válni. Viszont szépen elvannak egymás mellett, ha lefedjük és fejre állítjuk akkor helyet cserélnek és úgy vannak el szépen egymás tetején, de NEM KEVEREDNEK!

Pont ilyen a nő és a férfi is.

Akkor is, ha szépen összeillenek, ha nagy a szerelem és a szeretet. Ha egymást segítve, támogatva, harmóniában élnek, akkor is tudnunk kell ezt a fő dolgot. Soha sem fogunk tudni igazán a másik fejével gondolkodni, nem tudjuk majd minden pillanatban kezelni és érteni a viselkedését, de TÖREKEDNI KELL RÁ!

Segít, ha megismerjük a másik nem sajátosságait és magunkét is. A legfontosabb különbség, amin nagyon sok kapcsolat, házasság bomlik fel az épp az, amikor az egyébként gondoskodó, felelősség teljes, szeretettel teli férfi besokall, elfárad, túl sokat kivett belőle az élet harctere és elvonulni indul. Szinte, mint egy gumikötél kilövi magát, mert NEM távolodni akar a társától, hanem törődni magával, gondolkodni, látszólag önzőn csak magával foglalkozni és adott időben visszatérni oda, ahol viszont megértést és szeretet vár és mindezt adni is akar. Csak épp akkor, amikor magával is törődött és összeszedte minden erejét, elméjét.  Hiszen lássuk be nem könnyű az élet minden területén helytállni és teljesíteni napi szinten.

Kiszellőztetni az elméjét egy férfinak fontos, ahogy mindannyiunknak, de a férfiaknak másként mint a nőknek. Mi szeretünk róla beszélni, sőt el is várjuk, hogy meghallgassanak minket. Az érzéseinkről, érzelmeinkről, bánatunkról. MINDENRŐL beszélni akarunk! És hálásak vagyunk, ha meghallgatnak minket és nem tanácsot osztogatnak, hanem hallgatnak és szeretgetnek. Ennyit kell tudni a férfinak ilyenkor és a mi nők ezért hálásak leszünk.

A férfi nem ilyen. Ő nem beszélni akar ilyenkor, hanem csendet maga körül, hogy magára tudjon figyelni csupán. KIZÁRÓLAG MAGÁRA. Mert nem a beszéd az, ami elvezeti a megoldáshoz, megnyugváshoz, hanem épp az ellenkezője. A befelé fordulás. Mert a férfiak csak akkor szeretnek beszélni valamiről, ha már van mit mondaniuk. Ha már tudják a megoldást, velünk ellentétben, mert mi beszéd közben jutunk el a megoldáshoz vagy a lelki feloldozáshoz, megnyugváshoz.

Nem tettünk semmi rosszat, nem bántottuk mégis elmegy hirtelen, minden előjel és szó nélkül. És mi ott állunk, hogy mi történt? Hiszen mi nők csak akkor távolodunk, ha már nem szeretünk, ha megbántottak minket és nem is tudunk visszatérni sem olyan hirtelen. Ehhez nekünk idő kell, több idő. EGY NŐ AKKOR MEGY EL HA TÁVOLODIK ÉS FÉRFI PEDIG CSAK GONDOLKODNI AKAR ÉS ERŐT GYŰJTENI.

A férfiak viszont képesek hirtelen elmenni, távolodni majd pont ilyen váratlanul vissza is térni és még nagyobb szeretetet és gondoskodást nyújtani. Persze csak akkor, ha nem zavarjuk meg ebben az elvonulásban, ha nem megyünk utána, ha hagyjuk élni őt úgy, ahogy valójában működik még akkor is, ha ez nekünk fájdalommal jár, érthetetlennek és kegyetlennek tűnik. Mindaddig, amíg nem tudjuk ezt a fontos szabályt: NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.

Mert ilyen a természete a férfinak. 

Van, amelyik világgá akar menni, van aki csak a sarokig, van akinek hamarabb tisztul ki az elméje és van akinek később...Mennyit bírunk és mikor esünk kétségbe, magunkban keressük a hibát vagy benne? Ahogy egyre jobban ismerjük meg egymást és a szabályokat, úgy leszünk egyre inkább bölcsebbek és higgadtabbak hasonló helyzetben. Ha először Fordul elő nehéz, ha másodszor már könnyebb és később már tudni fogjuk, hogy nekünk nincs más dolgunk, mint várni és várni. Majd, amikor újra testben és lélekben is visszakaptuk a szeretett férfit, meghálálni neki a fáradozást és megérteni őt.

A férfinak tudnia kell, hogy a nő ilyenkor megijed és ijedtében fut utána, a nőnek tudnia kell, hogy hagyni kell őket, mert nem bántani akar, nem szakítani csak kiszellőztetni a fejét. Nem véget vetni az életének és mindent felégetni maga mögött csak figyelmeztet, hogy most elfáradt, kiürült, töltekezni kell. Erőt gyűjteni, hogy utána ismét visszatérjen a harcmezőre.

Tehát a legfontosabb felismerésünk az, hogy a férfi soha nem lesz női természetű és fordítva. A víz az olajjal nem tud keveredni, de jól el tud egymás mellett élni.

Olykor ezek a pillanatok nehezek lehetnek, fájdalmasak és kínzóak, de mégis közelebb fog minket vinni egymáshoz, ha megértőek vagyunk és szeretettel teljesek, akkor is, amikor nehéz.

Élj életed párjával harmóniára törekedve, de ha nincs mindig harmónia akkor se add föl, mert amit várunk, szeretnénk azt lehetetlen mindig meg is kapni. Ebben az életben nincs minden kedvünk szerint, nem kapjuk meg mindig azt, amire vágyunk és a szenvedés után sem jön mindig feloldozás, de ha mégis, akkor tudjuk azt, hogy ez az igazi KEGY. 








2016. szeptember 16., péntek

Eszményi szerelem


A szerelem kezdete olyan, mint a tavasz. Friss, üde, tele élettel reményekkel és ígéretekkel. Amikor szerelmesek vagyunk úgy érezzük soha véget nem érő boldogságban van részünk. Tökéletesen összeillünk, minden olyan természetes és könnyű.

Egyszerűen varázslatos. 

Aztán kezdünk rájönni, hogy a párunk is gyarló, vannak hibái, esendő és  halandó. Épp olyan, mint mi. Rájövünk, hogy ezért is dolgozni kell, mint mindenért az életben, ami jó.  Nem olyan könnyű mindig szeretni, talán nem is vagyunk szüntelenül boldogok és egyre nagyobb a frusztrációnk is. 

Eszményi szerelem nincs. 

Erre jövünk rá és itt van az a pont, amikor sajnos vannak akik feladják. Feldják, mert nehéz és a szerelemtől nem ezt várták. Azt várták, hogy örökké tartson a szenvedély és a felhőtlen rajongás. Amikor hibáztatjuk őt, mert nem ezt vártuk és azt hisszük benne van a hiba, mert csalódtunk.

Pedig a hiba ott van, hogy elrugaszkodtunk a realitástól, valóságnak hittük azt, ami csak a képzeletünkben született meg. Nincs mindig napsütés és nincs mindig tavasz. Kell és van is borús idő, vihar és villámlás olykor pusztítás és lecsendesülés. Jön a tél és újra lesz tavasz...

Nem csak azt kell megértenünk, hogy a két nem nagyon különbözik egymástól, hanem azt is, hogy törődnünk kell egymással, a kapcsolattal annak üteme, ritmusa szerint. Mert minden változik, megújul, új fényben játszik és nekünk ezt a pulzálást kell megéreznünk. 

Ne legyünk szigorúbbak mással, mint magunkkal szemben és próbáljunk meg a lehető legnagyobb szeretetet és gondoskodást nyújtani a párunknak, hogy újra szívünkben tavasz tudjon ébredezni, mint annak idején.

Minden évszaknak megvannak a maga szépségei és haszna. Minden vita és jellemhiba javítható és tanulhatunk belőle, ha kellő türelemmel és teleranciával állunk hozzá. Mert semmit sem adnak ingyen, de minden kincs a miénk lehet, ha úgy szeretünk, ahogy az a másiknak is jó.



2016. január 5., kedd

A világod az én világom



A múlt évben is sok minden történt. Valaki megtalálta a párját és megélik együtt a teljes boldogságot, örök hűséget fogadva és van aki elhagyta a társát. Elhagyta, mert csalódott,  bizalmatlan lett és bátran új életbe kezdett.

Voltak sírásaink és rengetek öröm, boldog pillanatok. Éreztük magunkat áldottnak és hátrányos helyzetben. Adakoztunk és kaptunk is legfőképp szeretetet, mert abból sosem elég. Újra megéreztük az adás örömét, a jószándék visszahatását és hogy boldoggá tenni valakit, mennyire kedvező állapot.

Mert szeretni jó! Kezdjük magunkkal...legyünk boldogok, teremtsük meg a saját, személyes boldogságunkat és árasszuk szét. Ami bennünk van, az lesz kinn is. Amit adni tudunk, azt fogjuk kapni is. Nem adhatunk semmit mást, mint hitet, reményt, bizalmat, áradó szeretetet ahhoz, hogy életünk, mások élete teljesebb legyen.

Éljünk ebben az évben is őszintén, egyenesen és ne fukarkodjunk az érzelmeink kimutatásában, mert az a hangulat, ami bennünk van kifelé áradva alakítja a világot. A világ körülöttünk pedig épp olyan, amilyen mi magunk.