2014. február 18., kedd

Szerelem



Mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz változni. Javítgatni magunkat, tökéletesíteni. Hát még akkor mennyire nehéz másokat. Mégis leginkább ezt tesszük.

Keressük a másikban a hibát, amikor a kapcsolatunk nem működik és megpróbáljuk az elképzelt és vágyott figurává alakítani. Tesszük ezt ahelyett, hogy magunkat próbálnánk nevelgetni, terelni. Megnézni, hogy vajon miért őt választottuk? Vajon, hogy kerülhettünk abba a helyzetbe, amiben nem akarunk lenni? Mi vezetett ide és valójában ki volt a hibás?

A hibát magunkban illik elsősorban keresnünk, hiszen ki más is tehetne mindenről?

Azonban szeretném leszögezni, hogy nem a hibakeresés a cél, hanem a probléma megoldása. Ahhoz fel kell mérni a helyzetet és megtalálni a kiutat, ha lehet minél előbb, mielőtt elfajulnának a dolgok.

Mindannyiunkban vannak hibák, de inkább most koncentráljunk a jó tulajdonságokra. Erősítsük azt magunkban és próbáljuk másokban is azt meglátni, mielőtt nagyon szigorúak lennénk.

Ne várjunk mástól csodát és azt sem, hogy értünk majd megváltozik a társunk és nekünk semmit sem kell tennünk. Nem lehet mindent a régi megszokásaink, beidegződéseink szerint tenni mégis várni a változást. Ez sajnos lehetetlen, mert a dolgok maguktól nem változnak kedvünk szerint.

Ha valamit meg szeretnél javítani először szét kell szedned apró darabokra. Majd megnézed hol a hiba és szépen, módszeresen, egyenként kijavítva összerakod újra. 

Először a káoszt látjuk, de lassan kirajzolódik minden és kisimulnak a gondok is. Merjünk szembenézni önmagunkkal és belátni, ha hibáztunk. Aztán már csak ki kell javítani azt a fránya hibát és mehetünk is tovább az életünk útján.




2014. február 10., hétfő

A kulcs




Ki ne érzett volna már féltékenységet? Azt gondolom nagyon kevesen vagyunk, de hogy mennyire tudjuk ezt kezelni már nagyon változó lehet.

Aki szeret az félt és féltékeny is olykor, de a mértéke lehet kissé beteges és már a kapcsolatot is veszélyeztetheti. A féltékenység nagyon nagy teher mindkét fél számára és ezt valamilyen formában kezelni kell tudni illetve féken tartani vagy akár teljesen megszüntetni. Hogyan lehetséges ez?

A válasz itt is egyszerű: bízz magadban és bízz a párodban. Ha nem bízol magadban, akkor másban sem fogsz. Ha nem bízol magadban, akkor önértékelési gondjaid vannak, hiszen azt gondolod, hogy nem érsz annyit, hogy hűségesek legyenek hozzád. Azonban az is fontos, hogy olyan társunk legyen, akit a gyanú árnyéka sem érhet el. Ha viszont feddhetetlen a párod és te mégis gyanakszol, akkor a gond benned van.

De mi van akkor, ha megcsaltak és a bizalom bizony már nem tud csak olyan egyszerűen működni?  Megbocsátod és elfelejted. Ilyen egyszerű ez, nem kell bonyolítani tovább. A másik lehetőség, hogy elhagyod, mert érzed, hogy nem fogod tudni elfelejteni és a gyanú örökké ott bujkál majd benned.

Természetesen ezt megélni nem könnyű és sokszor évek eltelhetnek azzal, hogy megpróbáljuk helyére tenni magunkban a történteket.Közben azonban ami segít és könnyít a helyzeten az a társunk hozzáállása. Hogyan és miképp próbál a kedvünkben járni, mennyire tanúsít megbánást és valóban el tudjuk-e felejteni majd vagy csak becsapjuk magunkat?

Ok nélkül meggyanúsítani valakit nagyon megalázó és egy idő után terhes is. Állandó bizonyítási kényszer alatt lenni és beszámolni minden percünkről szintén nagyon méltatlan és nem vezet a felhőtlen párkapcsolathoz sem.

Engedd el magad és bízz, ahogy azt szeretnéd, hogy benned is bízzanak. A társad te választottad, a döntés a kezedben volt és ha nem volt jó döntés, akkor azon is el kell gondolkodnod. Minden pillanat, minden történés tartogat számunkra információt magunkról és arról, hogy merre kell mennünk és ebből milyen következtetést kell levonnunk magunkra nézve.

Könnyű megítélni valaki mást, de tegyük ezt meg magunkkal is és próbáljuk a legjobbat kihozni az adott helyzetből, bármennyire is nehéznek tűnik az. A féltékenység egy bilincs, amit nem akar egyikünk sem magán viselni, viszont a kulcsa nálad van.