2015. július 31., péntek

Tükröm tükröm mondd meg nekem milyen az életem?


Nem tudod, hogy hol a hiba csak azt látod, hogy valami nem stimmel. Nem vagy boldog, nem mosolyogsz eleget, negatív vagy és lemondott, elkeseredett és fáradt. Tegnap még olyan jó volt, de ma valahogy semmi sem jó? Valóban tegnap jó volt és ma tényleg olyan rossz?

Ahhoz, hogy tovább tudjak lépni meg kell néznem milyen helyzetben vagyok most, hogy kerültem bele és merre tudok kimászni belőle, hogy elégedettebb legyek.

Nem vagyunk mindig a helyünkön azt érezzük és néha nehéz az első lépést megtenni hiszen félünk. Annyi mindentől...sikertelenségtől, az ismeretlentől, bizonytalanság érzésétől, magánytól, fájdalomtól...mindentől szinte és ezért bármilyen rossz is a helyzetünk maradunk benne, mert beragadtunk.

Süppedünk, húz le, érezzük a súlyt magunkon...segítség! A segítség sok esetben megérkezik, ott van csak meg kéne ragadni, erőfeszítést kéne tenni és hinni abban, hogy bármi is vár ott rám csak jobb lehet. Hiszen ami most emészt az úgyis megöl.

Valakinek a nagyon sok felismerés is kevés, valaki hamarabb kapcsol és tesz magáért bármilyen nehéz is, hiszen hamar ki szeretne mászni a csapdából és van sajnos olyan, aki nem képes és benne marad majd elsűllyed.

Az életünk mutatja a hibáinkat, erényeinket, a javításra váró kis és nagy dolgokat, de ha elhanyagoljuk a lelkünket, az elménket hagyjuk szabadon kószálni, akkor kontrollálatlanul, ösztönösen fogunk viselkedni. Abból viszont lehetnek bajok.



Az életünk, a körülöttünk lévő emberek, a helyzetek mind-mind tükröt tartanak nekünk, amiben megláthatjuk magunkat ha elég figyelmesek és bölcsek vagyunk. Nincs kegyelem, nem lehet félre nézni, mert bárhova is megyünk a tükör ott lesz. 

Elutazhatunk, menekülhetünk, dughatjuk a fejünket a homokba, de ezzel csak hátráltatjuk a fejlődésünket. Mindenhova magunkat visszük, a gondolatainkat, vágyainkat és természetünket. Nem bújhatunk el magunk elöl és értelmetlen az önámítás is, hiszen csak magunknak ártunk vele. 

Légy őszinte és szeresd magad annyira, hogy nem csapod be magad naponta a hamis illúziókkal, amik életben tartanak. Minden nap számít, minden nap lehetőségünk van egyre jobbá és jobbá válni. És bár vannak nehéz életkörülmények az életben, vannak buktatók, de ezt mind magunknak teremtettük meg és ennek a felelőssége is a miénk. Épp ezért kimászni is képesek vagyunk belőle. KÉPES VAGY RÁ TE IS!

Az élet egy nagy kaland, amiben vannak iszonyatos szerelmek, sok öröm, az érzelmek széles skálájának megélése, rengeteg tanulság, felismerés, árulás, tragédiák, betegség, önámítás, hamisság , önzés, harag, düh, vágyak, esendőség, erő és gyengeség...

Ez az élet, de milyen a Te életed? Milyennek szeretnéd látni az életed és benne magad?









2015. július 29., szerda

Álmodtam rólad és álmomban nagyon boldogok voltunk, de a valóságban sokkal boldogabb vagyok


Emlékszünk még arra, hogy hogyan képzeltük el a párkapcsolatot gyerekkorunkban? Rémlik még, hogy kislányként vagy kisfiúként miként vélekedtünk a szerelemről?

Nem hinném, hogy bárki is azt fantáziálta volna, hogy de jó lesz majd, ha felnőtt leszek és akkor sok nő lesz az életemben. Minden nőt megkaphatok majd. De jó lesz, ha nagylány leszek, akkor majd sok fiúval fogok kacérkodni és majd jól megcsalom a férjem.

Gyerekként még tudjuk mi a helyes. Szinte ma már konzervatívnak hat a hűség és az erényesség. Kiment volna a divatból a kitartás és a küzdelem a másikért? Valóban lemondunk róla csak mert nem olyan könnyű az élet mindig? Mással talán könnyebb...

Az életünkért felelősséget kell vállalnunk, mert hiába is hibáztatunk mást mégis nekünk kell megoldanunk és kimásznunk a gödörből. Belelépünk. Ilyenek vagyunk, de nem ez a baj, hiszen hibázunk és fogunk is hibázni. Bocsáss meg ezért magadnak, de meg kell tanulnod kimászni a gödörből és helyrehozni, amit elrontottál. Tanulj meg elengedni és ha kell küzdeni. Tanuld meg felmérni, hogy mikor melyiknek van az ideje.


Nehéz, de nem lehetetlen. A felelősség azt jelenti, hogy nem a másikat hibáztatjuk, hanem magunkat vesszük nagyító alá és kérdezzük meg a másikat - Hogy tudnám rendbe hozni? Mit tettem, hogy idáig vezetett és hogyan tudnék segíteni neked és magamnak, hogy jobb legyen?

Az élet hibákkal teli és sajnos kudarcok is érnek minket. Fájdalmas csalódások és nehéz krízisek. Sokat sírunk és nehéz az önsajnálattól tisztán látni, de...kell, hogy legyen egy pont, amikor megrázzuk magunkat és minden erőnket összeszedve rendbe hozzuk, kisimítjuk, elrendezzük, boldoggá tesszük az életünket. 

Van az a pont, amikor már nem lehet ugyanazt a módszert alkalmazni, mert az ugyanoda fog vezetni. Fejlődni, változni és edződni csak úgy lehet, ha változtatunk az addigi hozzáállásunkon és merőben másként próbáljuk kezelni a helyzetet.

Ismerkedjünk magunkkal, szeressük magunkat és adjunk esélyt a jobb élethez. BÍzz magadban, hogy bízhassanak benned. Szeresd magad, hogy más is szeretni tudjon és  keresd meg a saját stabilitásod, hogy ne másra kelljen támaszkodnod. 

Emlékszel az álmaidra? A királyfira és a királylányra? Csak te és én, csak mi örökkön örökké, amíg világ a világ...Éld meg az álmaidat, teremtsd meg életed csodáit és ne várj egy percet sem másra.

Hiszen minden a bokorban kezdődött, a legrejtekesebb bokorban...







2015. július 27., hétfő

Vele vagy ellene?


Honnan lehet tudni, hogy elkezdődött egy folyamat, ami váláshoz vezethet? Vajon meg lehet állítani ezt a folyamatot vagy már menthetetlen?

Két ember együttélése azt jelenti, hogy nem egymás mellett hanem egymást segítve, támogatva, figyelve egymásba olvadva élni. Ha ez kezd bomlani, akkor már az elején figyelni kell, hogy vajon hogyan jutottunk el ide és mit lehet tenni a megfékezéséhez.

Látszanak a jelek. Egyre több kritika hangzik el, a másik degradálása, szemrehányások és elégedetlenség. A tisztelet hiánya felléphet, amikor már nem számít, hogy megbántódik-e vagy sem, sőt az a jó, ha bánthatom. Ha megalázzuk a másikat, ha már nincs kegyelem.

Persze védekezünk, elzárkózunk és bezárkózunk. Nem tudunk és nem is akarunk már figyelni a másikra csupán magunkra és a saját magunk lelkére vigyázunk, hogy ne sérüljünk. A másikat kizárjuk és az intimitás megszűnik szinte teljesen közöttünk. Elfelejtjük, hogy a másiknak vannak jó tulajdonságai is, amiért megszerettük csupán a negatívra fokuszálunk.

Vajon innen vissza lehet-e még fordulni és újra egymásra felé tekinteni nem csupán magunkra?



Igen, lehetséges, de csak akkor ha valóban mindketten ezt akarjátok és kétségek nélkül szeretnétek együtt maradni. Nem csupán praktikus okok miatt hanem az elköteleződést komolyan véve, kompromisszumra hajlandóan és emberi kommunikációra fogékonyan és a szeretet erejében bízva, együtt tovább menni az úton.

Lehetséges, hogy nagy empátiával újra a másikat is figyelembe véve kezdjük építeni a kapcsolatot. Ehhez kell idő és figyelem, türelem és hit. Hinni benne, magamban, kettőnkben és előre tekintve a szép és jobb jövőt célul kitűzve feledni a múltat. A jövő érdekében megtanulni kommunikálni úgy, hogy az ne fájjon, ne okozzon sebeket hanem inspiráló, lelkesítő, erőt adó és szeretet teljes legyen.

Máskülönben a kapcsolat váláshoz vezet, gyűlölködéshez és megsebzéshez, amiben mi is sérülünk nem csak a másik. Hogy kinek van igaza, ki kezdte és hogyan jutottunk idáig? Tanuljunk belelő és ne csak hárítsunk, hanem gondoljuk végig a másik nézőpontját is, mert biztosan van igaza neki is nem csak neked.

Bújjunk kicsit a másik bőrébe és próbáljuk meg átérezni az ő életét is és ha valóban őt akarjuk, vele akarunk élni, akkor segítsük egymást.

Segítesz még egy idegennek is, hát akkor a szerelmednek? Annak, akit valaha öleltél és remegtél érte, azt nem akarod segíteni? Bántani könnyű, de nagylelkűnek lenni és megoldani a problémát már nehezebb viszont hálásabb dolog.

A kapcsolatod harctérről átváltozhat a szeretet szigetévé, de nem magától. Nem csoda folytán hanem Te és Te oldhatjátok meg. Ti ketten tudjátok elrontani vagy megszépíteni.

Miben szeretnél élni a földi pokolban vagy a földi paradicsomban? Rajtatok áll...





2015. július 24., péntek

Láthatatlan kötelék, látható boldogság


Nem vagyunk egyformák, a tűrőképességünk is eltérő és a ragaszkodásunk is a társunkhoz nagyon változó, de...

Mégis azt kell mondanom, hogy jobb az óvatosság. Mennyire szeretnéd magadhoz láncolni a kedvesed? Láthatatlan vagy látható szál legyen köztetek? Esetleg már-már hajókötél? Képesek vagyunk-e mi nők megérteni, hogy a férfiak nem biztos, hogy a nap 24 órájában egy életen át képesek a romantikára, a szerelem kimutatására, a babusgatásra és a törődésre? Értjük-e, hogy amire mi képesek vagyunk az lehet, hogy nekik fárasztó és érthetetlen? Számukra másról is szól az élet, mint a párkapcsolat és ez akkor is így van, ha rosszul esik. Mi ilyenek ők olyanok...

A férfiaknak szükségük van a piszkálódásra, a pikírt humorra, a játékra abban a tekintetben, hogy meddig mehetnek el a szemtelenkedésben. Persze csak játékból vagy épp a szentimentalizmus oldása végett. A túlzott enyelgés után engedtessék meg ez nekik is.



Nem várhatjuk el, hogy mindig a mi kedvünk szerint legyen minden. Kell a férfiaknak is a férfias játék velünk, egy kis huncutkodás, amit nem ér félreérteni és magunkra venni, mert akkor baj és veszekedés lesz. Ehhez kell önbizalom és hit a kapcsolatban és az engedés művészetében. Engedd őt is, hogy az legyen amilyen valójában. Nem lesz a fonal kevésbé erős akkor sem, ha nem látszik. 

Érteni kell, hogy néha szükséges egy kis szünet a babusgatásban, enyelgésben, bókolásban és jöhet a pimaszkodás valamint a provokálás, mindez persze a játék kedvéért, amit mi sajnos néha magunkra veszünk és véresen komolyan gondolunk. Nem kell! 

Hagyjuk néha, hogy ne csak velünk kelljen törődnie és enyelegnie, hanem vonjuk el magunkat, vegyünk részt a játékban, hogy aztán ismét igény legyen a meghitt együttlétekre. Ha hiányzol, ha kicsit más vagy néha, ha játszol te is és nincsenek túlzott elvárásaid, akkor lesztek boldogok és elégedettek.

Ha repülni akartok, akkor mindkettőtöknek szárnyalni kell különben valamelyikőtök cipelni fogja a másikat a hátán.

Repüljetek együtt, olykor egymás mellett, néha kicsit távolabb, de a lényeg a közös irány és a figyelem állandósága még ha kicsit távolabbról is. Legyen az utatok mindkettőtök számára élvezetes és boldog.










2015. július 23., csütörtök

Hiszel benne?


Ne gondoljuk azt, hogy nem lehet elrontani mindent. Sajnos el lehet. Még azt a kapcsolatot is fenyegeti veszély, ahol egyébként nagyon nagy a kompatibilitás, passzolás. Viszont, ha vigyázunk és tudjuk a főbb gyenge pontokat, akkor elkerülhető a baj.

Egy férfi számára a legfontosabb az ha felnéznek rá. Elismerik és hisznek benne. Mi is lehetne ennél fontosabb, hiszen ha így van, akkor a nő támogatja és követi mert biztonságban érzi magát mellette. Nem kételkedik benne, mert elismeri őt, mint férfit. Ez inspiráló, motiváló, előre vivő. 

Segítsük a férfit azzal, hogy hiszünk benne. Nem bíráljuk és nem kritizáljuk csak akkor, ha arra valóban jó okunk van és azt is csak úgy, hogy érezze a támogatást és a bizalmat. Máskülönben miért is vagyunk vele? Mi dolgunk egy olyan férfi mellet, akit nem támogatunk, kritizálunk és nem tartjuk megfelelőnek arra, hogy kövessük őt? Nekünk kell irányítanunk ebben az esetben, de az meddig lesz megfelelő bárkinek is? Ki lesz abban elégedett?

Egy férfi, akiben hisznek az hálás. Elhiszi, érzi és tapasztalja, hogy szereti a nő és ezért a tenyerén hordja. Kényezteti, meghallgatja, ajándékokkal halmozza el, hagyja hogy kibontakozzon és lelkesíti a mindennapi életben. Színessé teszi a hétköznapokat, megnevetteti és biztonságot nyújt ott, ahol tud.

Mert ez a fontos nekünk nőknek. Azt szeretjük, aki mellett az élet vidám és könnyed, akivel nem a gondok tornyosulnak, hanem mindent képesek vagyunk megoldani, mert tudunk együttműködve haladni a buktatókon keresztül is. Mert nincs lehetetlen és mert elégedettek vagyunk. 

Hiszek benne, magamban és kettőnkben. Hiszek neki és ő is hihet bennem, mert a viták is csak arra jók, hogy fejlődjünk és segítsük egymást. Így van értelme, így lehetsz boldog és tehetsz boldoggá másokat is.

Hidd el, hogy van olyan ember, aki a Te társad akar lenni és ha megérkezik nem enged el soha.






2015. július 22., szerda

Gyere velem oda, ahova menni akartál


Nincs recept a jó kapcsolatra vagy mégis? Tudjuk mi nők valójában, hogy mire, kire van szükségünk vagy mindenből egy kicsit szeretnénk?

Azt gondolom, hogy van is meg nincs is recept. Tudjuk, hogy mire van szükségünk, de addig amíg nem találjuk meg azt a férfit, addig azért bizony akad néhány "rossz" fiú is.

Mit is szeretnénk: legyen udvarias, szórakoztató, érzékeny, nagyvonalú, megbízható, hűséges, stabil, otthon van melletted és nem a haverokkal, barkácsolni kitűnően tud, segít a háztartásban...

Tényleg ezt szeretnénk és nagyon reméljük, hogy meg is találjuk ezt a férfit, de azért lássuk be, hogy ez nem kevés. Nem lehetetlen, de nem is könnyű. Azonban, ami ezek közül a legfontosabb az a megbízható, stabil és kiszámítható. Mi nők ezt nagyon szeretjük még akkor is, ha a "rossz " fiúkban épp ezek hiánya a vonzó, de azért azokkal épp ezért nem is lehet együtt élni és családot alapítani.

Egy férfi tudja mit akar és hogyan fog érte tenni. Ez fontos egy nőnek. Persze lehet kisfiús olykor és esetlen, de alapvetően az a megnyugtató és biztonságot adó, ha tudja, amit én még nem és meggyőzően hat rám. Ha vezet és nem nekem kell irányítanom őt. 

Persze legyen udvarias, de az az igazság, hogy olyan sok "rossz" fiú is tudja az udvariasság szabályait , amivel tud manipulálni, hogy igazán az nekem kevés, hogy kinyitja valaki az ajtót. Az kevés, hogy alám tolja a széket és leveszi a kabátot. Persze kedves gesztus ez, de ha a többi fontos szempontban hiányt szenved, akkor ez is olyan, mint a be nem váltott ígéret. Üres...

Az udvariasság számomra az, ha meghallgat, tudja mit szeretek, érdeklődő és türelmes akkor is, amikor már magamhoz sincs türelmem. Az udvariasság nem póz és betanult gesztus csupán, hanem a szeretet és tisztelet kimutatása.

Hát ilyen férfit érdemes keresni és szeretni véleményem szerint, mert különben nehéz lesz elégedettnek és boldognak lenned, pedig annyira vágysz rá. Várd ki az igazit, ne kapkodj és ne hazudj magadnak. 

Eljön és elvisz. Elmentek együtt oda, ahova mindig is vágytál.








2015. július 20., hétfő

Valódi szeretetben igazi boldogság


Ha valakinek igazán kellesz, akkor tesz érted. Rád fog hangolódni, érteni szeretne és ezért figyel rád. Innen tudod azt, hogy fontos vagy neki, valóban téged akar és csak téged.

Kétségtelen, hogy figyelni kell és a legapróbb részletek is számítanak. Sok a becsapott ember, akinek ígértek és ámították és soha sem teljesedett be semmi, maradt csupán az  üres ígéret. Figyelj minden érzékszerveddel, tedd félre a naivságot és légy tisztánlátó, hallgass a megérzéseidre, a jelekre. Mindenre...

Ha valaki időt szán rád és abban az időben valóban a tartalom kézzel fogható. 
Ha érzed, hogy érdeklődés van és figyelem irányodba, amit a jövőben tényleg tapasztalsz is, hiszen nem felejt el számodra semmi fontosat, akkor joggal hiszed azt, hogy te ebben a kapcsolatban meg vagy becsülve. Téged itt tényleg szeretnek, ami nem csupán a szavak szintjén reked meg, nem csupán a testiségben nyilvánul meg hanem a tettek is ezt tükrözik. 

Tesz érted nem csak ígér.

Amikor nem egy görcs van a gyomrodban, nem aggodalom és félelem, nincs féltékenység és kételkedés hanem nyugalom, szeretet, bizalom és rendíthetetlen hit, hogy Ő az. Mert ő úgy szeret, ahogy az neked is jó. Azt kapod, amire vágysz. Úgy kapod, ahogy azt te szeretnéd. Azért szeret, amilyen vagy, de nem retten vissza, hogy megmutassa a hibáidat is, hogy javítani tudj rajta. 

Mert együtt könnyebb, szebb, tartalmasabb az élet és csupán rajtunk múlik, hogy meddig tartjuk fenn ezt a harmóniát kettőnk között. 






2015. július 16., csütörtök

Színezd újra az életed


Biztosan állíthatom, hogy nem teszünk meg mindent magunkért és másokért. Mindig lehet még többet, még lelkesebben és odaadóbban, szeretettel teljesebben és figyelmesebben. 

Sajnos lusták vagyunk, kényelmesek és a másiktól várjuk inkább a változást vagy az élettől valami nagy csodát. Azt hisszük, hogy a másiknak könnyebb megváltozni? Azt gondoljuk, hogy a csodák csak úgy jönnek, ha megérdemeljük ha nem? Nem szeretnénk változtatni, de mégis legyen minden jobb...

Sajnos nem lehetséges. Tudom, hogy nehéz és azt is, hogy sokszor már nincs erőnk, időnk magunkra és a másiktól várjuk a megoldást, de valakinek el kéne kezdeni...

Egy kapcsolatban mindkét félnek fontos kéne hogy legyen a másik, a családi béke és hétköznapok kiszínezése, a zamatok becsempészése, a mosolyfakasztás, a viháncra való törekvés, a romantika és a sok-sok beszélgetés.

Bármiről lehet beszélgetni, de fontos, hogy a másikat meghallgassuk és érezze, hogy érdekel minket belőle minden. 

A gondolatai, érzései, félelmei, vágyai, álmai...Nem csak a nyaralás alatt kéne ellazulni, hanem minden nap otthon a kis fészekben. A béke szigetén sütkérezni a szeretet fényében tudva, hogy itt nekünk nagyon jó. Itt mi magunk teremjük meg a kis Paradicsomunkat és ez akár minden nap lehetséges, ha akarjuk.

Legyünk elégedettek és ha nincs rá okunk, akkor tegyünk ellene. Viszont, ha nincs baj és minden okunk megvan az elégedettségre, akkor mosolyogjunk és adjunk hálát...

Ha szeretsz, akkor mutasd ki. Ha hálás vagy, akkor éreztesd. Ha eleged van és nem bírod tovább, akkor lépj egy nagyot előre. Üdítsd fel magad és ha citromot kapsz csinálj egy limcsit, ahelyett, hogy fanyalognál.




2015. július 14., kedd

Csak egy kell, de az legyen az igazi


Kérdezik tőlem a hozzám fordulók, hogy mi a legnagyobb probléma a kapcsolatokkal? Azt látom, hogy a legfontosabb és legérzékenyebb pont az, hogy a megfelelő partner legyen melletted. Az, aki valóban passzol hozzád, akit elfogadsz és tisztelni tudsz, aki felelősséget vállal érted és te is többet tennél érte, mint magadért...

És azt kell mondjam, hogy még ebben az esetben is tesztes néha a kapcsolat. Ki van téve próbatételeknek, vannak buktatók és nehézségek, kommunikációs zavarok, de...mindezek ellenére a szeretet és a harmóniára való törekvés arra késztet, hogy megoldjuk és tanuljunk a vitáinkból és legyünk mindig egy kicsit érzékenyebbek a másikra, figyelmesebbek és ha kell alázatosabbak.

Így kerülhetjük el, hogy ne mérgesedjen el egy veszekedés hiszen miért is lenne az a cél? A cél a megegyezés, a dolgok megoldása és elsimítása úgy, ahogy az mindkét félnek jó.

Mi van akkor, ha két össze nem illő ember él együtt? Nehézség. 
Sokkal több munka és kevesebb gyümölcs, hiszen a szerelem kevés egy kapcsolathoz. A szenvedély, a jó szex, a pénz vagy a praktikus okok nem elegendőek ahhoz, hogy két ember valóban boldogan és gyümölcsözően tudjon élni egymással.

Épp ezért mondom mindig, hogy ne féljünk letesztelni minden oldalról a másikat a kapcsolat elején, hogy valóban jó páros leszünk-e? Létezik asztrológia erre, ami megmutatja a kompatibilitást, létezik az ösztön, vannak egyértelmű jelei csak ne akarjuk mindezt lesöpörni és önmagunkat becsapva széllel szembe menni, mert az nehézséget fog okozni.

A türelmetlenség, anyagi megfontolások, magány, a társadalom elvárásai nagyon sok helytelen döntésre tudnak ösztönözni, amit később nem könnyű javítani.

Szóval a lényeg az, hogy a megfelelő ember legyen melletted, akire figyelsz és meghallgatsz, akit tisztelsz és nem a tulajdonodnak tekinted, hanem a társadnak, pajtásodnak, szerelmednek, cinkosodnak, barátodnak...a mindenednek!

Ehhez kívánok tisztánlátást, őszinteséget, higgadtságot, türelmet és végtelen szeretetet!