2014. április 25., péntek

Egyedül-Lét


Nem természetes az, hogy egy nő egyedül éljen. Nem helyes és nagyon nehéz is, de  sajnos egyre gyakrabban fordul ez elő és olykpr kikerülhetetlen is. Miért kerülnek a nők ebbe a helyzetbe és hogyan lehet ebből kitörni?

Nagyon sok nő menekül otthonról. Épp arról a helyről, ami egyébként a stabilitást, a védelmet és a biztos hátteret kéne hogy adja. Sokszor épp az apák bántják a lányukat vagy a családban élőket és ezért az elviselhetetlenség miatt inkább az egyedüllétet válasszák.


A család kéne hogy legyen a menedék és az a hely, ahol megtanulod, hogy hogyan kell viselkedned, mik az erkölcsi normák és hogyan kell jó társsá válni. Azonban ez csak keveseknek adatik meg sajnos.      Menekülő útvonal az egyedül élés vagy a párkapcsolat, ami  megfelelő minta híján sajnos szintén nem lesz kielégítő sőt sokszor hasonló helyzetbe kerülhetünk. Amíg nincs társunk a szüleink védelmét és szerető gondoskodását lenne jó élvezni és ebből a neghitt környeztből lenne ideális egy társat találni magunknak.


Ehelyett azonban egyedül és teljesen függetlenül próbálunk létezni a világban, ahol azért lássuk be elég sok a veszély és a támadás. Egyre nehezebb helytállni és nőként nőnek maradni akkor, amikor harcolni kell a mindennnapokért.


Ahhoz, hogy olyan életet tudjunk élni, amilyet méltó és amilyet érdemes élni, nem árt képezni magunkat erre. Ami a család dolga lenne jó esetben, de ha ez nem adatik meg nekünk, akkor magunkat kell nevelgetni, terelni. Már csak azért is, mert egyszer szülővé válva nekünk is megfelelő példát kell majd adnunk a gyerekeknek.

Önismerettel és sok türelemmel fogjunk hozzá. Nem könnyű a biztos háttér hiányában jó és megfelelő társsá válnunk, sőt azt gondolom nem is tudunk helyesen dönteni a párválasztásnál. Hiszen a rossz minta rossz beidegződéseket szül. Egy nőnek, ha nem adatik meg a harmonikus család, akkor bár valóban egyedül kell ezzel megbirkóznia, de igyekeznie kell minnél többet képeznie magát. Szükség van időre és ha kell persze az egyedüllétre a csalódás feldolgozásához és a jellemünk javítgatásához. 


Mi nők kissé naívak vagyunk, olykor befolyásolhatók és ha sok csalódás ér minket, akkor pedig jól megkeményedik a szívünk, ami harcossá és férfiassá tesz minket. Ne siessünk el semmit, hagyjunk időt magunknak és törődjünk a valós problémával, az pedig mindig a személyiségünk csiszolgatása. A gátak feloldása és a nőies lényünk erősítése, hogy egy olyan férfi oldalán élhessünk, aki törődik velünk és akinek fontosak vagyunk... 











2014. április 15., kedd

A boldogság töltőállomása




Hogyan lehet éltetni, a szikrát megtartani és a társunkat boldoggá tenni? Ez a kérdés sokunkat foglalkoztat és a választ keresem én is minden nap. 

Sok ember életébe van szerencsém bepillantani és látni, hogy mi az, amit én nem tartok helyesnek és amin, ha javítanak más minőségű életet fognak élni egymással.

Ami nagyon fontos az az odafigyelés. Minden nap és ha lehet minden órában figyelnünk kell nem csak magunkra és a saját vágyainkra, hanem a másikéra is.


Talán fáradt vagy hozzá, talán épp mást csinálnál szívesebben, de mégis a kedvében jársz egy mosollyal, egy érintéssel egy pici kedvességgel a párodnak, ami tudod, hogy jól esik neki. 


Nem kell mindig nagyban gondolkodnunk. Nem kell mindig a csillagokat lehozni és még pénz sem kell hozzá feltétlenül. Elég az érzés, hogy figyel rám az az ember, akit annyira szeretek.


Nagyon sok embertől hallom, hogy alig van ölelés közöttük már, nincs egy kis egymás ölében való megpihenés és az a fajta babusgatás, ami az elején pedig annyira megnyugtató volt és általános. Már a gyerek, a napi teendők és a munkahelyi stressz elveszi a figyelmet erről, pedig ez lenne a töltődés és az önfeledtség forrása.

Ha a párod belép az ajtón öleld meg, mosolyogj rá és adj neki szeretetet hiszen az otthonotok a boldogság töltőállomása. Egymással kell a legtöbbet törődni és a másik szemében tudsz igazán bizalmat látni és odaadást.


Nem szabad elfásulni és ellustulni ebben, mert minden nap és pillanat, amit elszalasztottál vissza már nem hozható. Épp ezért a tanácsom az, hogy szeress most, adj most és törődj most azzal, akit választottál, hogy ne kelljen semmit sem megbánnod.









2014. április 3., csütörtök

Ma


Észrevetted, hogy olykor akkor is elégedetlen vagy, amikor tulajdonképpen nincs is rá okod? Előfordult már, hogy később elszégyellted magad ezért? 

Van, akinek az a baja hogy egyedül van. Van, aki épp egyedül szeretne végre lenni, mert megőrül, hogy nincs egy perc ideje sem magára. Van, akit szeret a párja, de ő mást szeret és az a másik őt nem szereti. Van, aki utazni szeretne és olyan is van, aki már unja a sok utazást, inkább itthon maradna és nem csomagolna állandóan.


Olyan sok félék vagyunk, de egy azonos sokunkban: elégedetlenek vagyunk azzal, ami épp van! De vajon miért? Miért jobb az nekünk, hogy folyton panaszkodunk és morgolódunk ahelyett, hogy elfogadnánk az adott helyzetünket? 


Amiben vagyunk azt teremtettük és épp ezért csak magunkra lehetünk mérgesek senki másra. Ezért nem szerencsés senkit sem hibáztatnunk a sorunkért, mert ki tehetne más róla, mint mi. De a jó hír az, hogy ha hibáztunk akkor helyre is tudjuk hozni.




Talán nem jól döntöttél és most olyan emberrel kell élned, akit nem szeretsz és más után vágysz. Talán nem elégít ki a  foglalkozás, amit választottál magadnak és a monoton munka fáraszt és nem ad örömet. Lehet, hogy nagy családra áhítoztál és mégis egyedül élsz, de vajon miért történhetett mindez?

Mindannyian hibázunk, benézzük magunkat vagy egy helyzetet. Követünk el hibákat és sírunk miatta, de elégedetlenkedni a megváltoztathatatlan miatt nem érdemes, amin pedig tudsz változtatni, azon pedig azért nem érdemes. Mindig van egy új nap és minden nap újabb lehetőség számunkra, hogy változtassunk azon, amin tudunk.


Mi emberek azt hisszük, hogy két nap létezik csupán: a tegnap és a holnap. Azonban tévedünk, mert egyetlen nap van, az pedig a MA.


Ma kell meglépned, ma kell tenned magadért, az életedért. Ha boldogtalan vagy a pároddal, akkor változtass rajta. Nézd meg hol rontottátok el, merre mentetek és merre kellett volna menni ahelyett. Az emberi természet alapvetően boldogságra született, de valamiért szeretünk erről megfeledkezni, pedig a szeretet és a derű, az elégedettség és a jó szándék mindig nagy teremtő erővel bír. Ebből tudsz alkotni. 




Teremtsünk magunknak egy jobb életet, élhetőbbet és szívmelengetőt. Olyat, amiben van lehetőség és fejlődés, van remény és az út kecsegtető.


Mindannyiunknak vannak lehetőségei és választásai. Naponta kapunk esélyt és a döntés tényleg a kezünkben van. Ha észrevetted többnyire két vagy több alternatíva is van egy helyzetre és a döntés rajtunk áll. Esély, ami neked is áll még ha nem is mindig vesszük észre, de ott van. 


Picit nyissuk ki az érzékszerveinket, hallgassunk az intelligenciánkra és tegyük meg, ami kiránt minket a nem megfelelő helyzetünkből.


Légy bátor szembenézni magaddal, az életeddel és a tetteiddel és meglátod, ha felelősségteljes döntéseket hozol, akkor az életed minősége is változni fog. Váljunk jobb emberré és az életünk is jobbá változik!