2013. augusztus 30., péntek

Boldogság-kulcs


Beszéljünk kicsit arról, hogy milyen az igazi férfi és az igazi nő. Azt gondolom a titok abban áll, hogy mindkettőnknek meg kell tanulnunk a másik nyelvét, kifejezésmódját. Egyszerűen férfiul és nőül kell tudnunk :)

A férfi számomra irányító, de nem parancsoló! Ez nagyon lényeges. Vezet és képes mutatni a helyes utat, irányt ad. Viszont soha sem zsarnok és nem kényszerít bele olyan helyzetekbe, amiket nem akarok. Kell, hogy tudja mindazt, amit elvár tőlem és érezni kell a természetem rezdüléseit, különben hibázni fog. Szóval tudjon nőül is egy kicsit. 

Így kéne nekünk nőknek is tennünk. Ismernünk kell a férfiak természetét, jó tudni átadni magunkat az irányításnak és nem kell szabadságharcot vívnunk folyton. Érezd, hogy jó irányítás alatt lenni. Egy jó párkapcsolatban a párok szabadok, de alkalmazkodóak is egyben. Nehéz ez, főleg ha már jó ideje egyedül élsz, de amíg nem jutsz el addig, hogy megtanulj férfiul is, addig nem értheted őket. Ahogy a táncban is a férfi vezet. Nem rángat, nem kényszerít egyszerűen csak vezet és te követed őt. Eszedben sincs átvenni az irányító szerepet. Az nem a te dolgod.


Látom az elhalt kapcsolatokat, a kihűlt szerelmeket, az elporladt terveket és sajnálom, hogy akkor vágtak bele, amikor még nem voltak képesítettek a másik jelbeszédéből, nyelvezetéből. Amikor még nem vetették le magukról a felesleget, a sallangot.

Amit tanácsolni tudok az az, hogy először magunkon dolgozzunk. Ismerjük meg természetünk buktatóit, gátjait és előnyeit és képezzük magunkat amennyire csak tudjuk. Hogy hol csúsztunk félre az úton nem tudom, de az biztos, hogy a szerepek felcserélődtek és nehéz visszatalálni. Kevés az igazi férfi és kevés az igazi nő, de nem adhatjuk fel. 

A kulcs nálad van. Tedd meg te az első lépést afelé, hogy elindulsz az önvizsgálat majd a fejlődés útján. Legyél tökéletes társa a tökéletes párodnak!




 

2013. augusztus 27., kedd

Őszinte érintés


Az én vesszőparipám mindig az őszinteség. Azt hittem, hogy ez tulajdonképpen nem is igényel különösebb magyarázatot, de rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű és magától értetődő.

Az őszinteség önmagadhoz és másokhoz az egyik legfontosabb dolog, hiszen ki akar hazugságban élni és ha abban él, abból vajon mi fog kikerekedni? Kinek jó az és kinek használunk vele? Nyilván senkinek, de mégis tanulni kell az őszinteség kinyilatkoztatását úgy, hogy az ne legyen fájdalmas, viszont ha másképp nem jut el a személyhez, kell némi szigor.


Talán mindannyiunkban van némi sérülés az élete során. Gyerekkorból vagy később, de akad néhány. Ezeket kell helyre tennünk magunkban úgy, hogy megpróbálunk másoknak a legkevesebb fájdalmat okozni. Ahol sérültünk ott gyógyír kell és nem szabad másokat is megsebezni, hogy hasonló fájdalmakat éljen át.



Amit elrontottak szüleink velünk azt a hibát már nem kéne nekünk is, amit pedig a párkapcsolat okozott és sebek lettek rajtunk, abból tanulva már legközelebb könnyebb okosabbnak lennünk. Amit a barátainktól vagy kollégánktól, szomszédtól és idegenektől kellett elszenvednünk, az mind mind egy tanulságos lecke és begyűjhetjük őket, mint egy jó osztályzatot - persze csak akkor, ha a tanulságot levontuk és változni voltunk képesek általa.

Mindenkinek a saját és a másik természetét figyelembe véve kell az őszinteséget gyakorolni és törekedni arra, hogy a szeretet és a jó szándék vezessen minket ne pedig az egónk. Szeretni annyi, mint hinni abban, hogy hazugság nélkül is szerethető vagy és képes vagy szeretni általa. 




Talán néha valóban nehéz, de hosszú távon semmi sem lehet annyira fontos, mint hogy tiszta lapokkal játszotok. Mindenféle csalás, önbecsapás és álság nélkül. Ha azonban ez nehéz az sem baj, de gyakorolni kell, mert felszabadító érzés lesz és nem kell mindig álarcban lenni elrejtve a valóságot, de szembesülni vele olykor, ami lehangoló és gátló.

Tisztaság, egyszerűség és szeretet, ami véleményem szerint a boldogság titkát tárja  elénk.






2013. augusztus 21., szerda

A kaktusz virága


A törődés az egyik legszembetűnőbb jele annak, hogy valaki igazán szeret, hogy valakit igazán szeretsz. Akivel nem törődnek az nyilván joggal hiheti azt, hogy valami nincs rendben. Akit szeretünk arra figyelünk és észre vesszük magunktól is, ha valamiben a kedvébe tudunk járni, ha segíteni kell vagy épp csak örömet szeretnénk neki szerezni. 

Mit is jelent a törődés? Honnan tudjuk egyértelműen, hogy nem tévedünk és valóban a helyén kezelnek minket? Onnan, hogy elégedett vagy. Onnan, hogy nincs hiányérzeted és nem vágysz másra, nincs benned kétség. A kétségek és a hiányok azok, amik bizonytalanságban tartanak és amik elgondolkodtatásra késztethetnek.


Figyelnek itt rám? Kapok én annyit és úgy, ahogy szeretem és várom? Adok eleget én és velem vajon elégedett a párom?  Ezt leginkább úgy lehet kideríteni, hogy elkezdtek beszélgetni. Már a kapcsolat elején jó tisztázni, hogy kinek mik el elvárásai, igényei és annak meg tudtok-e felelni.


Érdemes-e energiát fektetni a kapcsolatba, ha nem a megfelelő emberrel vagy? A válaszom, nem. Bármit teszünk is egy nem hozzánk való ember mellett az mindig kicsit nehéz lesz, döcögős és kevésnek fogod érezni az eredményt. Ha a kaktusz nem kompatibilis a földdel, amibe ülteted és túllocsolod, akkor el fog pusztulni, bármennyire is jók voltak a szándékaid.


Válasszunk magunkhoz való, hozzánk illő társat és ha az igényeink hasonlóak, a mentalitásunk passzol a másikéhoz, akkor törődjünk vele igénye szerint. Ne úgy, ahogy mi gondoljuk, hanem úgy ahogy ő szereti.


Törődés annyi, mint a másik természete szerinti gondoskodás.






2013. augusztus 5., hétfő

Nézz a tükörbe



Egy párkapcsolat milyensége kizárólag rajtunk múlik. Ki máson is múlhatna? Épp úgy, ahogy bármi más is. Azt szoktam mondani, hogy ha egy embert keresel, aki megváltoztatja az életedet, akkor nézz tükörbe és megtalálod.

A párunk olykor követ el hibákat, ahogy mi is, de ezeket meg kell tudni beszélni úgy, hogy abból legyen valamiféle konklúzió és legyen változás is, különben semmi haszna nem volt. Ha minden megy tovább úgy, hogy a beszéden kívül nem történt semmi, akkor mi értelme az elkövetett hibák megbeszélésének. Ha nem akarsz változtatni, akkor beszélni is kár róla.


Nagyon nehéz persze mindez, mert ehhez kell némi önkritika illetve a másik kritikáját is el kell tudni fogadni. Büszkék is vagyunk néha és hajlamosak arra, hogy nem gondoljuk; mi is tehetünk a dolgok nem épp szerencsés alakulásáról.


A szeretet és a másikra való odafigyelés azonban mindenen át tud vezetni minket. Előszőr azonban magunkat kell elfogadni és merni kritizálni, döntéseinket felülbírálni, majd ha ezt már remekül tudjuk, akkor a másik féllel is megtehetjük. Önbírálat nélkül nincs alapunk a másikat sem bírálni, mert amit elvárunk a másiktól azt magunknak is illik tudni megtenni.



Jaj de nehéz is ez! Viszont bármennyire is nehéz az út, annál fényesebb és kielégítőbb lesz. Pazar lehetőségek állnak előttünk az önmegismerés útján és garantált a siker, ha valóban őszinték vagyunk. Nézz a tükörbe és látod a megmentődet!