Ok-Okozat

 

Sokszor elgondolkodom azon, hogy milyen ez a világ körülöttünk és nincs kedvem szidni. Nincs, mert tudom hogy én választottam magamnak ezt a helyet, ezeket az embereket. Így aztán miért is lennék elégedetlen? Előző életemben úgy viselkedtem és olyanokat tettem, amiért most épp ezt a sorsot kell magaménak tudnom.

Nehéz ezt megérteni és nem is mindig sikerül összerakni a képet, Isten valódi szándékát átlátni, de azt sikerült megértenem, hogy ő jobbat akar nekem, mint én magamnak. Ez biztos, mert nem szenvednénk annyit, ha rajta múlna. Mi rontjuk el.

Nem nehezebb ma sem olyan társat találni magadnak, akivel boldog lehetsz, mint régen. Ez csak annak könnyű vagy annak az embernek adatik meg, aki megértett már valamit az üzenetből. Lehet szidni a férfiakat és a nőket - olykor joggal is -, de azért nézzük meg magunkat is. Vajon miért vagyok ebben a helyzetben és most vagy előző életemben nem tettem-e olyat, amiért még mindig tanulnom és változnom kell? Van-e már megértésem afelől, hogy a helyzetemet én alakítom és nem viselkedhetek akárhogy és nem tehetek meg bármit következmények nélkül? A következmény pedig jön, de hogy mikor és hogyan azt Isten dönti el. 

 

Ha nekem hazudtak és becsaptak, bántottak és kínoztak, akkor el kell gondolkodnom: - Vajon miért kapom ezt? Mikor, kivel és mit tettem én is? Mert, hogy tettem az biztos, különben nem lennék ebben a helyzetben most. Ok-okozat! Amikor olyan férfiakkal találkoztam, akik becsaptak és megpróbáltak kihasználni, akkor soha sem hittem azt, hogy ő a gonosz és én milyen ártatlan vagyok. Átvágott és megvezetett? Na akkor majd jól bekeményítek és minden férfin leverem ezt. Majd én megmutatom, hogy kivel van dolguk.

Magamat kezdtem kivesézni és analizálni: - Mit vétettem, hol hibáztam és hogyan tudnám jobban csinálni? Egy percig sem - és tényleg nem - hittem azt, hogy ártatlanul kaptam mindazt, amit kaptam. Ha nőnek születtem - lélek vagyok elsősorban persze - most és a nőies viselkedés szerint szeretnék élni, akkor nem veszíthetem el azt csupán azért, mert jött egy-két rossz tapasztalat. Nem viselkedhetek önpusztítóan és másokat sem bánthatok, hiszen ki lenne az én életemért felelős?

Sok férfit ér esetleg csalódás, amikor a szívét is odaadja egy lánynak és az becsapja és visszaél vele. Ezért mit tesz? Megbosszulja és igazi macsóvá válik, aki átgyalogol mindenkin. Kinek árt ezzel? Önmagának. Elindít egy újabb rossz karmát magának és nem veszi észre, hogy nem halad semerre és következő életében egy utcalány lesz épp talán, akin mindenki átgyalogol majd. Vajon kit kell sajnálnunk? Akit most becsapnak vagy, aki becsap? Azt gondolom senkit, hiszen mindenki csak azt kapja - most vagy később -, amit megérdemel. 

 

El kell jutnunk egyszer arra a pontra, hogy önmagunkat fejlesszük és elengedjünk a görcsös akarásunkat. Nem kell semmit sem annyira akarni csak hagyni, hogy Isten végezze a dolgát rajtunk és ne hátráltassuk őt, önmagunk érdekében. Egy tanár lehet bármilyen jól képzett is és leadhatja az anyagot mesésen, ha mi nem figyelünk és nem érdekel semmi minket csak a butuska kis világunkban kószálunk.

Lehet, hogy csupán annyi a hibád, hogy naiv vagy és könnyen becsapható, de ez is hiba hiszen a törvény nem tudása még nem mentesít fel. Mindig ott a baj, hogy elhisszük magunkról, hogy bennünk nincs hiba csak a másikban lehet.

Nem vagyunk ártatlanok, se én se te. Mindenki csinált már stikliket és nem lehetünk büszkék mindenre, de a hibák arra valók, hogy kijavítsuk őket. Nincs hibátlan és bűntelen ember. Még a gyermek sem, hiszen hozza magával hosszú életek karmáját és tapasztalatát, hibákat és erényeket. A lelkünk már nagyon öreg, ne tévesszen meg minket a külsőség és ez a test. 

Lélek vagy te is és ez az ami fontos. Különleges ez a világ a maga rossz és jó oldalával és ha már itt élünk - ezt választottuk -, akkor hozzuk ki magunkból és belőle a legjobbat önvizsgálattal és szeretettel.