2012. február 21., kedd

Ne aggódj

 

Mindent tanulunk az életben. Járni és beszélni, enni és mosolyogni, szeretni és elfogadni. Tanulnunk kell még a boldogság kezelését is. Mindig az első lépések a legnehezebbek. Talán különös, de nem is olyan könnyű a jót és a boldogságot sem feldolgozni és magunk közelében tartani. A lelkünkben.

Többségünk élete vágyakozással és sóvárgással telik el.
- Annyira szeretném, ha megkaphatnám! Annyira vágyom egy társ után! Annyira szeretném ezt a munkát! Olyan jó lenne, ha... 
Mindig kérünk és epekedünk valami után és amikor ott van és végre boldogok lehetünk, akkor elkezdünk aggódni. - Mi lesz, ha elveszítem? Jaj, csak nehogy történjen valami baj!

Mindig történhet bármi és erre valahogy fel kell készülnünk lelkileg. Ebben a világban semmi sem stabil és semmit sem birtokolunk, így aztán nem is a miénk. Ezt nagyon nehéz nekünk gyarló és birtokolni vágyó embereknek elfogadni, de így van. Mindennek addig és ott kell örülni, amikor van és ha az elménkből jönnek a negatív és romboló gondolatok, akkor el kell hessegetni őket.



Ha nem aggodalmaskodnunk folyton és nem teszünk fel mindent egy lapra,  akkor nem veszítjük el a saját önazonosságunkat és a stabilitásunkat. Kapunk jó munkát és társat, gyermeket és házat, pénzt és élményeket, de semmi sem a miénk. Még az élményeid sem, hiszen jöhet egy baleset és az emlékezetkiesés miatt minden törlődik. Azzal a tudattal kell élnünk, hogy el kell fogadnunk Isten akaratát és ha ő bármit is tesz, akkor az úgy van jól.

Tudom és magam is megélem, hogy ez mennyire nehéz, hiszen el kell vonatkoztatni a testtől és az anyagi világtól. Mint lélek kell tudatosnak lennem és eszerint élni az életet és élvezni mindazt, amit kapunk. Azt az érzést szeretném érzékeltetni, amikor valaki megkérdezi tőled: - Hogy vagy? Nehéz napod volt? - Jól vagyok nagyon, köszönöm és igen, nehéz napom volt!                                    

Annak ellenére, hogy valami nehéz és fájdalmas, változást hozó és olykor gyötrő, még jól kell lennünk. Méghozzá azért, mert értünk történik. Néha minél nehezebb valami, annál jobb.

Amikor pici gyerekként sok tapasztalaton mész át és olyan fájdalmas olykor, hogy inkább meghalnál, később látod csak meg, hogy mennyire az előnyödre szolgált. Amikor az ezredik pofont kapod, akkor egyszer csak megérzed, hogy milyen jó ez, hiszen másképp nem tudnád megtanulni és érezni a változáshoz az erőt. Amikor egy bokszoló edz és már mindene fáj, de mégis fogát összeszorítva csinálja tovább, akkor csak arra gondol, hogy : -De jó, nem fogom elveszíteni a mérkőzést, mert most készülök fel rá.



Minden tanulható. A boldogság és a szomorúság kezelése is. A krízis és a győzelem is. Hány embert láttunk már, akik megnyertek mindent mégsem tudtak egy percnél tovább örülni, mert már a következő cél lebeg előttük, ami még nem az övék. Mikor fogsz örülni? Mikor lesz az a pillanat, amikor elégedett vagy?

Minden jó és minden épp úgy jó, ahogy van! Tudom, hogy ezek nehezen emészthető gondolatok és én is tanulom az életet, de ha ez a hozzáállásunk, akkor sok felesleges  fájdalomtól kíméljük  meg magunkat.


Az élet szép és néha kevésbe szép. Lehetsz romantikus és álmodozó, de semmiképp se szentimentális.  






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése