2012. február 15., szerda

Ilyen az élet

 
Remélem, hogy a tegnapi nap a párban élőknek boldogan telt és sok örömet szereztek egymásnak a szerelmesek. Azt is remélem azonban, hogy az egyedül élők sem voltak nagyon bánatosak! Persze tudom, hogy milyen érzés, hiszen hosszú évekig éltem magam is egyedül és emlékszem minden korszakomra. 

Emlékszem, amikor sétáltam egyedül vagy moziba mentem és pont nem ért rá a barátnőm, akkor milyen sokat pityeregtem, ha boldog párokat láttam. Volt, hogy megállíthatatlanul folyt a könnyem és nem tudtam abbahagyni a szomorúságtól. Lehetett volna társam és volt is olykor, de nem akartam mást, mint a legideálisabbat és a legjobbat magamnak. Így aztán inkább egyedül éltem.


Aztán egyszer csak elmúlt a szomorúság és kezdtem örülni mindennek.

Annak, hogy nincs baj. Nagyon fontos, hogy ha már nincs problémád, az is milyen jó és megnyugtató. Nem szakadt meg a szív, sőt nagyon is épségben maradt, nem apadt ki a könnyem (van még tartalék a meghitt pillanatokra). Egészséges vagyok és van jó életem. Ok, nem a legtökéletesebb, de azért nem is olyan rossz. Tudom, hogy amikor körülötted mindenki párkapcsolatban él, akkor ez az ami a legkevésbé érdekel és csak a társ foglalkoztat. Nem szabad elsiklani afelett sem, amit kapunk. Nézd meg milyen sok mindened van.

Amint már írtam: senki sem kap meg mindent és ha most ennyit kapunk, akkor annak megvan az oka.

 
Talán mi idéztük elő a viselkedésünkkel, talán nem is akarjuk igazán vagy épp még tanulnunk kell valamit, hogy ha eljön, akkor már ne legyen baj. Az biztos, ha táplálod a szomorúságod, akkor nagyra nő hiszen jól tartod :). Mint a kiscica, akit állandóan etetsz és jó nagyra meghízik, majd csodálkozol: - Hol az a kedves, pici cica?

Ha táplálsz egy rossz érzést, attól az még nem oldódik meg csak elhatalmasodik feletted és még rosszabb lesz. Nincs még itt valaminek az ideje, hiába hisszük azt, hogy igen. Nem, mert akkor lenne. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy élvezzük az életünket és nem szomorkodunk 1 percnél sem tovább.

Eljön minden, ha behívod szeretettel, türelemmel és ott is marad, amíg csak dolgod van vele. De addig is miért ne élvezhetnéd az életet felszabadultan és értékelve az adottságokat, hiszen olyan sok szépség van benne. Nincs férfi, de helyette van ezer más ajándék, amivel elégedett lehetsz.

Kapunk és elveszítünk. Néha jó, máskor meg nehezebb kicsit. Ilyen ez az élet, de mi így szeretjük, mert ami ellen nem tehetünk azt el kell fogadni, amiről meg tehetünk, azon változtatnunk kell.   





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése