2012. február 17., péntek

Lopott csók



Amikor szerelmesek vagyunk nem vagyunk józanok. Kicsit megrészegít az érzés és a szenvedély sodor magával.

A szerelmes ember lebeg és pont olyan sérülékeny, mint a vékony kis selyem sál a nagy viharos szélben. A szerelmes ember végletes. Sír és nevet, boldog és boldogtalan. Mindezt képes egy percen belül megélni. Nem számít mennyire fog fájni később, de most jó, olyan jó! 

A lopott csók izgalmas és a veszély meg a tiltás miatt annyira vonzó. Mit meg nem tennénk olykor egy kis szenvedélyért és a szerelem beteljesüléséért? Amikor egy nős emberrel kerülsz kapcsolatba vagy te vagy foglalt, mégis elfog a vágy és nem uralkodsz rajta, akkor tudnod kell, hogy ez lehet a veszted is. Amiről azt hiszed, hogy Isten ajándéka, az lehet hogy inkább Isten leckéje, neked címezve.

A csók a szeretet és összetartozás egyik szimbóluma. Ezt nem akarjuk elhinni kamasz korunkban, amikor csak egyszerűen túl akarunk lenni rajta és még sokszor később is azt hisszük, hogy nincs jelentősége egy csóknak: - De hisz csak egy csók volt!


Ha szeretnéd megélni a szerelem szentségét, fájdalom és szenvedés nélkül, akkor óvni kell a szívedet és csak a megfelelő emberrel érdemes társulnod. A megfelelő emberrel pedig nincs szükség lopott csókokra, mert felvállal és mert óv. Szeret tiszta szívéből. Nem tesz ki téged méltatlan és veszélyes helyzetnek. Nem a szenvedély hajtja hanem a szív nyugodt és tiszta hangja, amikor ezt súgja:  - Hozzád akarok tartozni!

A lopott csók izgalmas lehet, de éppoly veszélyes is és ez a fajta veszély nem szokott mindig jól végződni. Amikor olyan nagyon dobog a szíved valakiért, hogy azt érzed mindjárt kiugrik a helyéről, akkor nem árt ha megállsz egy percre: - Az ő szíve is értem dobog? Ha megöleljük egymást összedobban a szívünk vagy félre üti a ritmust? Ha már nem lesz ilyen heves a dobogás, akkor is ölelni fog? Ha nem lesz ekkora a szerelem, akkor is szeretni fog? 

Tudom, hogy nehéz és nem is sikerül mindig az önkontroll, de legalább legyünk tudatosak afelől, hogy mi jó nekünk és mi nem. Egyszer majd erőnk is lesz ahhoz, hogy megtegyük magunkért, amit meg kell tennünk. 
A valódi boldogságunkért.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése