2012. február 18., szombat

Friss szellő

 
Hajlamosak vagyunk kímélni magunkat és ha lehet semmi nehézséget nem szívesen fogadunk az életünkbe. Érthető, mert kinek hiányzik a szenvedés?  Hát nekünk...

Szenvedés nélkül, kontraszt és megmérettetés nélkül nem létezik siker és fejlődés. De miért olyan nehéz? Miért olyan fájdalmas olykor?

Van, ami eleve fájdalommal jár és nincs mit tenni ellene. Ilyen a gyermek születése is. Nagy kínok, óriási élmény mégis! Hosszú hónapok készülődése és egyszer csak ott a csoda. Kellett érte tenni és végig élni, picit szenvedni, de milyen jó az eredmény. 

 
Bárminek a megszületését hosszas terv, kidolgozás és megalkotás jellemzi. Mindegy mit szeretnénk, ahhoz tenni kell. Ha autót szeretnél vezetni, akkor - félve bár - ki kell menni a forgalomba és bátorságot kell tanulni. Ha orvos szeretnél lenni, akkor túl kell esni az első műtéten is, amikor annyira remeg a kezed, hogy nem hiszed el, hogy valaha képes leszel jobban is csinálni. És képes leszel.

Minden változás és siker előszobája a tanulás és a buktatók legyőzése. Nem mindig lehet ezt szeretni, de a cél a fontos és nem a kudarc. Mit számít egy kis idő szenvedés, ha utána hosszú évekig csodálatos élet vár rád. Fájdalmasabb és nehezebb azonban minden, ha nem magunktól tesszük meg, hanem kényszer hatására az egyébként elkerülhetetlen lépést. 

Amit meg kell tennünk magunkért vagy másokért, azt meg kell és hiába húzzuk az időt, csak nehezebb lesz. A fájdalom és az akadályok nem mindig kerülhetők el, de hogy mennyire nehéz az rajtunk áll. Ha odázzuk és - bár tudjuk, hogy mit kéne tennünk - mégsem tesszük meg a változáshoz vezető lépéseket, akkor benne ragadunk egy helyzetben és onnan kirángatni magunkat vagy épp Istennek minket, nem valami kellemes. Ha szűknek érzed a teret, amiben élsz, akkor ugorj egy nagyot és válj szabadabbá.



Ezért fordulhat elő olykor, hogy mindent elbukunk és mindenünk odavész, mert magunktól nem akartuk időben az apró szenvedést bevállalni. Áldozat nélkül nem tudok elképzelni semmi eredményt és nincs is. Áldozatot kell hoznunk nap mint nap és ha nem figyelünk egyre nagyobbat és a végén sokkal nehezebbé vált az életünk, ha nehezítjük. Azt, amit tehetünk azt tegyük meg magunkért önként és ne várjuk meg a kényszer helyzeteket, mert az fájdalmasabb lesz.

Ne kíméljük magunkat mindig és ne sajnáljuk annyira, amit elveszítettünk. Ami elavult és csak hátráltat minket a fejlődésben, azt dobjuk el és fogadjuk be a lendületet és változásra serkentő pozitív eseményeket. Ne hagyjuk, hogy a saját életünk kicsússzon a kezünkből és más irányítsa azt. A te életed a tied és senki sem élheti meg helyetted, ahogy senki sem lépheti meg helyetted, amit meg kell.


Szellőztessük ki az életünket, mint a szép kis lakásunkat is az elhasznált levegő után. 

Friss és új lehetőségek várnak rád is csak nyisd ki a lelked ajtaját hozzá. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése