Lelki oázis

 

Az örök identitásunk megtalálása nehéz, de annál szebb feladat. Ragaszkodunk az anyagi világhoz és  azonosulunk egy szereppel, amiben épp vagyunk. Ragaszkodunk és szeretnénk stabilitást találni és megtartani azt. Vajon létezik-e valójában az a szerep amiben vagyunk és meg tudjuk-e tartani? Érdemes-e görcsösen ragaszkodnunk mindenhez vagy inkább a belső egyensúlyunkra fektessük a hangsúlyt? Ha csupán testi identitásunk van, az meddig tartható fenn? 

"Ma gyermek vagy és ez az identitásod, de holnap talán már nem élnek a szüleid és már nem vagy gyerek. Ma még anya vagy, de ha elveszíted a gyermeked, akkor már nem vagy anya. Ha nem vagy anya, ha nincs gyereked akkor nem tudod megélni a nőiességedet? Ma feleség vagy, de talán holnap elválsz és akkor már nem vagy feleség." - Sivarama Swami

Az önmagunkkal való megbékélés és az élet lelki vonatkozásainak megértése a legnagyobb feladat és kihagyhatatlan játszma önmagunkkal, mert ha csupán az anyagi világra támaszkodunk, akkor hamar kicsúszik alólunk az a mankó. Semmi sem a miénk és semmit sem tudunk birtokolni, minden elvehető és változó. Azonban a lelkünk, amit hoztunk és viszünk tovább, az örök. Ha elfelejtjük a valódi lényünket és az igazi értékeket, akkor mi marad? Az autó és a ház, az ékszerek és a pénz? Ha viszont azt elveszítjük vagy soha nem érjük el, akkor értéktelenek és semmik vagyunk? Ugye ez képtelenség?

 

Ha nincs társad vagy gyermeked, ha azt érzed nem értél még el semmit, akkor is tudnod kell, hogy ki vagy eredetileg és mi a valódi értéked. A lelkünk fejlesztése és a dolgok megértése a legfontosabb, hogy aztán visszataláljunk Istenhez.

Ami körülöttünk zajlik az sokszor csak illúzió és megtévesztő csábítás, nekünk  ezek ellenére erősnek és szilárdnak kell lennünk magunkban. Lehet, hogy megtalálod a párod, de lehet hogy nem. A lényeg mégis az, hogy nem hiába születtél meg. Valahonnan jöttünk és valahova majd eltávozunk, de az már nem mindegy, hogy hova megyünk és ott mi lesz a lelkünkkel. A test elfárad és sérül, de a lelked kalandozik tovább életeken át és a mi dolgunk, hogy egyre jobb és jobb sorsot alkossunk magunknak. Majd végleg ott maradjunk, a valódi és eredeti helyünkön, Isten mellett. 

Az élet értelme Istenhez való visszatalálás és elfogadni őt a végső és egyetlen Úrnak. Nem te és nem is én alkottam és teremtettem meg mindezt. Ha gazdag vagy, akkor azért lehetsz az, mert Ő úgy akarta és ne tudd be csupán önmagadnak a sikert. Bármit is teszünk Ő áll mögötte és figyeli merre megyünk és mit kezdünk a lehetőségekkel. Lehet haladni előre és vissza, lehet állni egy helyben. Rajtunk áll, hogy figyelünk-e Rá és a lelkünk hangjára.

 

Minden nap arra ébredek, hogy minden - a maga tökéletlenségével - milyen szép még akkor is, ha tudom, hogy a Mennyei bolygóktól messze vagyunk. Addig is próbáljuk meg magunknak egy kis oázist, a magunk "Mennyei bolygóját" megteremteni a szeretet és önismeret áldásos eszközével.