2012. január 11., szerda

Lelki élet

Gondolom hallottunk már olyan esetet vagy a saját családodban tapasztaltad, hogy az apuka vagy épp a nagypapi harminc-negyven évi házasság után elmegy egy huszonéves lánnyal új életet kezdeni. Mindenki meglepődik és tátott szájjal nézi az eseményeket: - Ez meg hogy fordulhatott elő?

Sajnos úgy, hogy attól még, hogy valaki felett eljárt az idő még nem jelent bölcsességet és tiszteletre méltó, dicsőséges életet. A lélek örök, a test azonban megöregszik. Olyan jó lenne, ha tudatában lennénk annak, hogy nem szabad lelkiség, hit és Istentudat nélkül élni, mert csupán az anyagi szempontok tévútra visznek. Ha azt hisszük, hogy a testünk örökké kívánatos és fiatalosan feszes marad nyilván tévedünk, mert nem így van. A férfiak kicsit tovább tudják megőrizni a külső vonzerejüket, de az még nem azt jelenti, hogy ezzel vissza is kell élni.

 
Egy házasság nem csupán azért köttetett, mert olyan jó ránézni a párunkra és olyan szép, meg kívánatos, hanem azért, mert szereted a lelkét. Ha pedig szereted, akkor szeretni fogod akkor is, ha már ráncos és kevésbé vonzó testileg, mert a lelke ragyog. Átragyog a ráncokon is. Amikor a szenvedély és az eszeveszett vágy hajt előre elkerülhetetlen a csalódás, mert múló és hamis amit remélsz.

Ha két ember nagyon fiatalon összeköti az életét, akkor nagyon sok időt fognak együtt leélni ( ideális esetben), épp ezért kell felmérni a természetünket. Amennyiben olyanok vagyunk, akinek nem kell a rossz tapasztalatokat begyűjteni ahhoz, hogy példás életet éljünk, akkor rajta és drukkolok, hogy siker legyen a vége. Ha azonban nem vagyunk elég érettek a házassághoz, akkor ne tegyük, mert elhagyni valakit csupán mert már nem vonzó és nem érezzük az elsöprő szenvedélyt, meglehetősen visszatetsző dolog.

Aki azonosítja magát a testével és nem tudja, hogy ez mekkora csapda az csalódni fog magában és másokban is. Készüljünk fel inkább arra, hogy egyszer elhagyjuk a testünket és ha már így van nem baj, ha a lelkünk tisztává és bölccsé válik. Tegyünk meg mindent, hogy ne csupán megöregedjünk, hanem "megbölcsöljünk" és olyan emberré váljunk, aki mellet szeretnek lenni a gyerekek, az unokák és nem teher csupán a létezésünk hanem áldás. 


Ha méltóságteljes életet élünk és felelősséget vállalunk a tetteinkért, ha hiszünk egy magasabb erőben (Istenben), akkor példát  mutatunk és az utánunk következők is remélhetőleg jó úton fognak járni, követve az elveinket. Az elveidet te határozod meg, tartalmat te adsz az életednek és az erő is benned nő akkorára, amekkora szükséges. Életünk minden stádiumát ajánlatos kihasználni megfelelően, mert akkor nem történik meg velünk az, hogy nyugdíjas éveinket unalmasnak tartjuk a párunk mellett és kalandra vágyunk.

A vágyak kergetése eszeveszett hajszává válhat és nem mindig - sőt legtöbbször nem - jól alakulnak a dolgok. A férfiak fiatal nők oldalán érzik férfinek magunkat, pedig elsősorban már nem a férfiasságuk kéne, hogy a fókusz legyen. Vannak nők is, akik a gyerekek kirepülése után még "élni" akarnak végre és szintén fiatal fiúkra vadásznak, mert attól várják a lelkük megnyugvását. A megnyugvást nem találod meg a hajszában és a vágyak kergetésében, mert zaklatott vagy és boldogtalan. 

Fiatal korban nem gondolunk az öregedésre, de aztán azt látjuk, hogy bizony hamarabb eljött, mint hinnénk és még semmit sem tettünk a lelki egyensúlyunkért. Tegyünk valamit nap mint nap, hogy ne kelljen szégyenkeznünk sem magunk sem a gyerekeink előtt majd. Próbáljunk meg úgy viselkedni, hogy ne legyen teher a létezésünk, hanem áldás és boldogság legyen mellettünk az élet. 

 
Érezzük a különbséget a szenvedély és a szeretet között, a vágy és a lelki vonzódás között és tudjunk néha lecsendesedve, békésen figyelni befelé is a lelkünk hangjára és nem az elménk zajára.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése