2012. január 24., kedd

A fojtogató szeretet helyett lágy ölelés

 
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért nincs olyan sok nőnek társa? Miért, mikor olyan helyesek és értelmesek? A választ nem tudom, de azt igen, hogy oka van. Vagy nem akarod igazán és ezért tudat alatt blokkolod vagy pedig azért, mert még nem vagy rá kész. Az is lehet, hogy te nem akarsz társat és jó egyedül. Azt hiszem, hogy egy nőnek nagyon sok mindent kell megtanulnia és ez talán teher lehet egyeseknek. 

Először is meg kell tanulni elfogadni és befogadni. Szeretetet és ajándékot, simogatást és ölelést, udvariasságot és törődést. Sok ma a magára hagyott nő és már el is felejtették, hogy hogyan kell egy nőnek egy férfi társaságában viselkedni. Aztán, ha már tudjuk az elfogadás művészetét, akkor jöhet az örömszerzés művészete. Adni legalább akkora öröm, mint kapni. Adni a párunknak örömet, jó hangulatot, szerető gondoskodást, harmóniát. Egy nőnek jó  hangulatot kell tudni teremteni, amiből egy férfi nem kívánkozik el, olyan légkört, ami mindkettőtöknek ideális, az már fél siker. Fontos a háziasság és a finom illatok a konyhában, olykor egy kis sütögetés sem árthat. Ez is leginkább a nő feladata és nagyon kreatív, élvezetes dolog. Ha nincs érzéked hozzá, akkor legalább próbálgasd és meglátod lesz eredmény is, amit egy férfi mindig értékelni fog. (remek szakács könyvek vannak)

 
Lehet, hogy a szépségeddel hódítasz és a szexuális vonzerőddel, de egy párkapcsolathoz - amire vágysz - ennél még több kell. Egy férfinek a társa légy és a barátja, szerelme és a cinkosa, gyermeke anyja és a mindene. Olyan nő, aki erényes és tartása van, véleménye és céljai. Tudj beszélgetni vele és érdekeljen a munkája, a gondolatai és a véleménye. Tudd elfogadni feltétel nélkül a döntéseit és bízzál benne, hogy amit tesz az úgy van jól. Ne akard megváltoztatni és más embert faragni belelő, hanem olyat válassz, aki megfelel. Apróságokban két ember úgyis idomul egymáshoz, de teljesen átváltoztatni valakit mi értelme?

 
Nem kevés az elvárás, de nem lehetetlen csupán az a titok, hogy akarni kell és hinni benne, hogy van aki épp veled kompatibilis. Amikor egyedül élünk azt hisszük, hogy már mindent tudunk, nyilván véletlen, hogy még nincs társunk.  Vajon tényleg tudnánk jó társa lenni az áhított férfinek? Meg tudnánk tartani és boldogságot, örömet tudnánk csempészni a mindennapokba vagy csak elvárnánk, hogy kényeztessenek minket, mindent megkapjunk és cserébe elég, ha szépek és okosak vagyunk? Kész nők vagyunk már vagy csak halvány árnyékai annak?

Én ma már tudom, hogy amíg egyedül éltem  milyen voltam és milyen vagyok most. Akkor talán nem láttam annyira - bár sejtettem, hogy hol a bibi és igyekeztem változni folyamatosan-, de most egyértelmű mi volt a baj. Szeretetet kell adni, de csak úgy és annyit, ami a másiknak is jó. Nem szabad rázúdítani valakire az összegyűlt szeretetet, mert megfojtod vele és amit merő jó szándékból adsz, az végül terhes lesz. Úgy jó szeretni, hogy abban lubickoljon a párunk ne pedig szenvedjen. 

 
A fojtó és szorító szeretet nem a megfelelő kimutatása az érzéseidnek, hanem eltúlzott és éretlen. A cica sem szereti, ha egész nap szorítod és simogatod, a kutyusnak is kell szabadság és a gyereket sem célszerű majomszeretettel körbe venni, mert utálni fogja. Adni úgy kell, ami a másiknak is megfelelő figyelve az igényeit.

Szóval kedves nő társaim, kicsit kevésbé legyen fojtogató az az ölelés és nagyobb legyen az erényesség na meg a családi fészek melegségének megteremtése és akkor a sikeres párkapcsolat a te életedben is mesés lesz.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése