Nem
csak a nőkre jellemző a hiszti illetve a hangulatingadozás. Vannak
olyan típusú emberek, akikre extrán hat a rossz bolygóállás vagy
eluralkodik rajtuk a mélabú. Mit lehet ilyenkor tenni vagy hogyan
kezeljük a párunkat hasonló helyzetben?
Nem annyira bonyolult, de persze meg kell tanulni kivitelezni: ne vegyük magunkat annyira komolyan!
Ez
azt jelenti, hogy ha egyébként nincs különösebb okunk a rossz kedvre
vagy az érzékenykedésre, akkor saját magunkat próbáljuk az első jelnél
kihúzni. - Mi is a bajom? Mi történt? Ha benne rekedek a mélabúban,
akkor jobb lesz nekem vagy inkább megint boldogoskodok?
Ezek
a kérdések talán megjelennek a szemünk előtt és elgondolkodunk rajta.
Meddig szeretnék morcos és durcás lenni? Ha nem történt semmi "csak"
egyszerűen rosszul ébredtél, akkor csak mosolyogj. Nem kell
mást tenni, mint mosolyogni még akkor is ha egyedül vagy, ha viszont a
pároddal, akkor nem kérdés kire kell széles mosollyal nézned. Nincs baj
és semmi sem katasztrofális!
Ha
ezt tudatosítjuk, akkor már el is szállt a durcás hangulat. (Egyébként,
ha van problémánk akkor sem célszerű rosszkedvűnek lenni, mert attól a
probléma még nem oldódik meg viszont plusz terhet teszünk magunkra.) Ha mégsem, akkor vegyünk egy nyugtató fürdőt egy finom teával, lágy zenével és talán könnyebb lesz újra élvezni az életet.
Mi van azonban akkor, ha nem tudjuk magunkat kezelni vagy a párunkon,
gyerekünkön eluralkodik a hiszti? Akkor kell egy jó nagy adag humor. Én a
nevettetés híve vagyok első körben. Ez hatékony szokott lenni, mert
nevetés közben ugye nem tudunk szomorkodni :) Na igen, de utána mégis
visszaesés mutatkozik és megint csak rosszkedv van és kötekedés esetleg
még hiszti is. Én azt gondolom, hogy el kell gondolkodni azon, hogy: -
Tettem-e valamit amiért most belém köt a párom? Nem. Akkor viszont
hagyni kell, hogy a saját kis zavart elméjében rendet tegyen és magára
hagyom. Ott kell hagyni a mondvacsinált problémájával, ha nem tett jót a
nevetés sem és hagyni, hogy előjöjjön, amikor már tud újra kedves és
odaadó lenni.
Sokan
ilyen helyzetekben megijednek, hogy : - Jaj, tettem valamit, amiért
haragszik rám? Miért ilyen undok velem? Biztosan én vagyok a hibás! Nem szeret már!
Ha
elkezdesz ilyenkor teperni és rengeteg energiát befektetve megbeszélni a
semmit, gyakorlatilag azzal csak ártasz. Nem szabad mindent magunkra
venni, ami a másik elméjében történik, mert az ő saját harca.
Mindannyiunknak lehetnek kisebb hangulatingadozásai, de nem szabad ebbe
belesüllyedni, elmerülni benne, mert a mélyből nehezebb kijönni.
Ha
arra törekszünk, hogy harmonikusan éljünk, akkor nem tudunk egy idő
után kontrollálatlanul viselkedni. Az önkontroll megment a kilengésektől. Te
tudsz magadon segíteni elsősorban és persze tud némi támogatást adni a
partnered is azzal, hogy elfogadja benned ezt a hibácskát is, de nem megy a falnak
miatta. A problémák és a hibák nem gátolnak, hanem segítenek a fejlődésedben.
Ha
nem vesszük annyira komolyan magunkat, hanem látjuk a személyiségünk
buktatóit, akkor tudjuk azt kezelni is. Másokat könnyebb vizsgálni, de
önmagunkat is muszáj, mert önismeret nélkül nem jutunk sehova.
Örömet
adni és elfogadni csak olyan ember képes, aki jóban tud lenni önmagával
és akkor másokkal is könnyebb lesz boldognak lenni.
Szeresd a hibáidat és fogadd el, de
változtass mindig azon, ami gátol téged a boldogságodban. Mi vagyunk a
boldogságunk útonállói és nem más, a harcot is magunkkal kell megvívnunk
a saját démonjainkkal. Amikor legyőzted, akkor leszel igazán
felszabadult és örömteljes ember!






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése