2011. szeptember 25., vasárnap

Félelem

Attól függően kap szerepet a félelem az életünkben, hogy milyen neveltetésben volt részünk.  Akit a szülei mindentől óvtak és nem hagyták kibontakozni, annak sok dolga lesz később :) Ugyanis a félelmeink egy része az önbizalom hiánya, de nagyobb részt a hitetlenség!


Sokáig tartott nekem is és még tart a folyamat, amíg elhittem, hogy Isten nem teremt olyan helyzetet, ami nem a legjobb és a legmegfelelőbb.

Ahogy teltek az évek úgy lettem egyre görcsösebb. Minden új helyzettől féltem és a lehetőségekben is csak a kudarcot láttam meg. Nem voltam képes átadni magam az életnek! Éreztem, hogy nem vagyok önmagam, mert ha csak a nehézségeket látom meg  és a kudarcot az új lehetőségekben, akkor el vagyok veszve. Ezt pedig nem akartam.
Van amikor ki kell lépni a "semmibe", nincs biztonsági korlát. Az elavultat, a terhes dolgokat magunk mögött kell hagyni és bele kell vágni az újba. Ez nehéz, mert hinni kell az Isteni gondviselésben és a megpróbáltatások ellenére is menni kell tovább. Mert megpróbáltatás mindig van, de az csak erőt ad és türelemre int.

Sokan szeretnénk tudni, hogy mi vár majd ránk, jó döntést hoztunk-e, mi lesz velünk? Bíznunk kell Istenben és magunkban is, hogy jók a megérzéseink. És el kell fogadnunk, hogy ebben a világban semmi sem állandó így aztán a változás elkerülhetetlen. 


Sokszor hallom, hogy - Úgy szeretném, ha más lenne az életem, nem jó ez így, boldogtalan vagyok. Rendben, akkor próbáld meg ezt a lépést vagy azt a lépést és garantáltan könnyebb lesz. - Jaj, hát azt nem merem! Nekem úgy sem sikerülhet! Mi lesz,ha rosszul fog elsülni és még rosszabb helyzetbe kerülök? Ezek a kifogások sajnos, amik meggátolják a fejlődést és csak hátráltat minket. 

Ha nem jó a munkahelyed, ha a pároddal nem tudsz együtt élni, ha a szüleid az idegeidre mennek, akkor lépni kell! Egyszerűen nem tehetsz mást, mint lépsz! Ha nem működik az életed, akkor változtatni kell. De van egy rossz hírem: azért tenni kell! Senki más nem tehet érted semmit, ha te azt nem akarod és nem csinálod végig. Állhatatosnak kell lennünk magunkért! Az életünk a tét. nem más, az pedig nagy kincs.

Olyan sok elrontott életet látni, látszólag kilátástalan helyzetben lévő embereket. Nem szabad feladni! El kell hinned, hogy neked is jár több és jobb élet és ezt tudatosítani kell magadban. Még akkor is, ha akadályok tornyosulnak. Nem számít. Csak az számít, hogy tudd mit szeretnél és azért tegyél meg mindent, ami tőled telik. És akkor Isten mosolyog rád is, mert látja, hogy küzdesz.
 
Nem szabad elkeseredni csak mert elmúltál 30,40 éves és még nincs párkapcsolatod, vagy esetleg egy rossz házasságban élsz. Ha ilyenkor elkeseredünk és feladjuk, akkor egy megkeseredett nővé válunk, aki valóban nem lesz vonzó senkinek.

Egy a titok: egyedül is jól el kell lenni és akkor nem függünk ezen a dolgon! Minden, amin függünk az gátol. Nem különbözik a kapcsolat függőség a kábítószer, alkohol vagy cigaretta függőségétől. Mindegyik egyfajta drog, ha nem tudsz élni nélküle!

Én sokáig éltem egyedül, de mindig azt hitte mindenki, hogy boldog kapcsolatban élek. Egyszerűen szerettem az életemet így is. Hiszen abban is megvoltak az előnyök és én arra akartam koncentrálni. Természetesen voltak időszakok, amikor elkeseredtem, de ez nem tarthat tovább pár napnál és azt sem kell látnia senkinek. Vonzóbb leszel, ha nincs benned görcs és akarás. Próbálj ellazulni és bízni Istenben, hogy ő tudja mikor és ki való neked!

Érezd jól magad abban amiben vagy és ha már nem jó úgy, akkor változtass rajta!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése