2011. szeptember 3., szombat

Családtervezés


Szeretem, ha egy gyerek nevet, ha boldog és látom rajta, hogy kiegyensúlyozott! Egyre több ilyen gyereket látok, de sajnos látok másfélét is.

Ha a saját gyerekkori fotóimat nézem,nem nagyon nevettem felhőtlenül egyiken sem. Olyan ijedt és félénk voltam. Az átlagnál jobban féltem mindentől, de ma már értem. Kívülről nézve az életemet, nem csoda :)
A szüleim nem épp a családtervezésről voltak híresek ill. ma is sok olyan embert látok,akik csak úgy hagyják, hogy a dolgok megtörténjenek velük, nem megfontolt lépéseket tesznek. Persze ez sajna a rossz nevelés miatt fordulhat elő. Mert milyen felnőtt lesz az, akinek nem volt megfelelő szülői példája.?! De kevesünknek adatott ez meg! :( És milyen felnőtt lesz az ilyen gyerek?-félénk, gátlásos, önsorsrontó, önbizalom hiányos....ha csak nem kezd magán dolgozni,ahogy illik. Mert akkor mindent szépen- bár hosszas munkával- rendbe lehet hozni magunkon.

Azt hiszem az én életemben is voltak huplik, amik szerencsére nem visszafordíthatatlan eseményekbe torkollottak. Nem tudtam mi a helyes, hogy kell egy helyzetet okosan megoldani és Krisna kegyéből nem követtem el  végzetes hibákat!

A társadalmunk sokkal jobb lenne, ha felelősségteljes szülőkből állna. Akik tudják, hogy mit kell tanítani és az életük a példa, a minta. Nem kellenek szavak, elég ha látja a gyerek ,hogy te hogyan csinálod.
Nekem mondhattak bármit a szüleim, ha ők maguk az ellenkezőjét tették, akkor miért is higgyek nekik? Apám, aki 18 éves koromig nem engedett sehova,mondván : nem szabad fiúzni,de azért ő 18-20 éves lányokkal csalta anyámat :)Anya adta a velős tanácsokat, de nem tudott magáért kiállni és akaraterőben sem volt épp a topon.

A mai gyerekek mennyire tisztelik a felnőtteket Magyarországon? Semennyire. És miért? Mert nincs miért, tisztelet a kivételnek! 

Mert drogozik a papa, iszik a mama, bulizni járnak a 20 évesek ruháiban, fiatalosnak akarnak kinézni, miközben az már elmúlt és most épp más a feladat. És sorolhatnám végtelenségig...
A feladat pedig, hogy ha már vállaltál gyereket, akkor a legjobban neveld fel. És az kevés, hogy a tőled telhető legjobban! Figyelni kell másokat, akiket tisztelünk, ők hogyan csinálják, talán tanulhatok valamit.

Ázsiában, Indiában olyan szépen figyelik a gyerekeket, hogy miben ügyesek, kiemelkedőek és afelé terelik. Figyelik az erényességüket is, nem lehet csak úgy összegabalyodni két fiatalnak :)

Az álmom,hogy itt is kevesebb az elhamarkodott terhesség, hogy kevesebb a válás, a hűség és a kitartás, az eskü még számít. Hogy mindenki megérti, hogy nem kell beállni a sorba, hanem a saját fejlettségi szintünk szerint kell tervezni az életünket, családot, gyereket. Elmúltam 40 és akkor most már kínos, hogy nem tudom felmutatni férjet,gyereket?! :)gyorsan kipipálom ezt, majd csak megszeretem a férfit, majd csak felnevelem azt a gyereket valahogy. Nem hinném, hogy ez vezet a boldog élet felé.

Sajnos azért nem tiszteljük mi felnőttek eléggé az idős embereket, mert nagy részük felelőtlenül élt, hibát-hibára halmozott és nem hozta rendbe. Viszont a gyerekétől elvárja, hogy helyette megtegye mindazt.
A bölcs öreg emberek tényleg bölcsek, csak mert valaki öreg még nem bölcs sajna.

Szépen érdemes megöregedni és akkor nem leszünk terhesek a gyerekeknek, unokáknak és akkor nem félre löknek majd,hanem lehajolnak, mert olyat tudunk , amit ők még nem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése