2011. szeptember 2., péntek

Isten


2008 nyarán nagy változások voltak az életemben, de a legfontosabb, megismertem a Krisna tudatú hívőket! 

Emlékszem,amikor először elmentem a templomba és megláttam a murtikat, sírtam. Sírtam akkor is, amikor először ittam rózsavizes limonádét. És onnantól kezdve sírtam mindig, amikor beléptem a templomba. De ez nagyon jó volt, mert olyan érzésem volt, mintha végre találkoznál valakivel, aki nagyon hiányzott már!
És valójában hiányzott Isten, de annyira ostoba voltam, hogy még ezt sem tudtam.
Tulajdonképpen én innen számítom az időt :) Mindegy hány éves vagyok, de valóban egy újjászületésen estem át. Hálás vagyok ezért azoknak az embereknek, bhaktáknak, akik beszéltek nekem Krisnáról, akik tanitgattak.

Fontos lett,hogy mit eszem, hogy eszem,  a prasadam tisztasága. Nagyon jól kezdtem érezni magam,  alázatosabbá váltam és egyfajta lelki és karmatisztuláson mentem át. Ez néha fájdalmas :), meglehetősen fájdalmas, de bírni kell,mert a teszt nem játék :)

Amit megtanultam és még mindig tanulom, Isten nem szentimentális!! Mi emberek igen, nagyon is,olykor nevetségesen, de ő nem. Ha kell kerékbe tör, a kínok-kínját állod ki lelkileg-fizikailag, hogy elérje a célját veled. Ha elég okos vagy, hagyod, hogy végezze a dolgát rajtad, hagyod, hogy tegye,amit jónak lát.
Nem kell kapálózni, hanem el kell hinni, hogy Ő csak is Ő tudja mi a legjobb neked és azt hogy érheti el nálad!!!

Sajnálom anyát és még egy pár embert magam körül, akit látok kínlódni és nem tudok segíteni. Megpróbáltam, de nem megy, mert nem hagyja. Ő jobban tudja :(, gondolja. De aztán Krisna végzi a dolgát rajtuk és én bizony látom, hogy ez fájni fog, mert NEM SZENTIMENTÁLIS!
A gyerekek mindig kérnek ezt-azt, kérnek kérnek és csak ritkán van, hogy ő is tesz valamit cserébe. Pakolj el, tanulj, egyél, sportolj, ne narkózz és megkapod....
Mi is kérünk Istentől, mint egy gyerek. Kérünk, könyörgünk, de mit adunk mi? Olyan kevés önuralmunk van, annyira nehéz minden nekünk. A böjt, a szenvedélyes dolgok csillapítása, hogy ne hazudj, ne csalj, ne légy sunyi...Nekünk minden nehéz, de kapni akarunk.

Nem jár, ha nem adunk. Ezt meg kell érteni! És ha mégis kapunk, na az aztán a tesztes! :)) Mert kérdés, hogy elbírjuk-e a terhet. Pl. egy nyereményt, nem leszünk-e túl nagy arcok. A pénzt, amit keresünk. jó célra használjuk-e, a vállalkozásunkban tisztességesek vagyunk-e...
Kapunk mi tőle, de tudni kell, hogy el is veszi , ha úgy érzi elég volt! 

A lényeg szerintem , hogy tudni kell, minden tőle van, ez a gép is amin írok és a képesség is.Minden!!!
Szóval nincs miért elszállnunk magunktól soha, mert mi oly esendők,aprók és nyamvadtak lennénk nélküle, hogy az csuda :)

Nem árt nap mint nap adni neki, köszönni és hálálkodni, a sorsodért az életedért. Bármilyen is az,mert ő csak abban segíthet,amire a szíved nyitott. De ha nyitott, akkor annyit ad, hogy csak tudd befogadni! :) Levegőt is nehezen veszek néha a boldogságtól, annyi örömet ad nekünk minden percben.  

Ha figyelsz, ha tényleg figyelsz mindenre, ami körülötted zajlik, akár ebben a percben is, akkor csodának vagy részese.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése