2011. szeptember 5., hétfő

" Régen a nők úgy főztek, mint az anyjuk , most pedig úgy isznak, mint az apjuk!"




Szeretjük,ha szeretnek, ha biztonságot nyújtó férfi oldalán tudhatjuk magunkat és értékelik az odaadásunkat.  Én is szeretek adni és nagy öröm, ha örömet szereztem, de bevallom jó érzés, amikor ezt értékelik. 



Olyan jó lenne, ha minden nő mellett lenne egy igazi társ, egy biztonságot nyújtó férfi! Mert bár tudom, hogy ma már a nők nagyon talpra esettek és megteremtik maguknak a kényelmet, luxust, javakat, még gyereket is nevelnek egyedül, de nem hinném,  hogy ez a helyes.


Én is az voltam, egyedül éltem és erős voltam-látszólag :) Valójában azonban nem ez volt a természetem. Ezt igazából most látom, amikor megélhetem a nőiességem a maga valójában.  


Ahhoz azonban, hogy egy férfit találj, olyan férfit, akiben bízol és követheted, meg kell változnunk. Nem szabad azt hinnünk, hogy az a sikk, hogy férfi szerepben tetszelgünk.
Hallottam egy jó mondást: " Régen a nők úgy főztek, mint az anyjuk ,most pedig úgy isznak,mint az apjuk!"
Ezen lehet jót nevetni, én is azt tettem, de ... Ebben sok igazság van. Mintha alig akarna valaki a szerepében élni, mindenki mást játszik.


Karrier,pénz,család,gyerek,izgalmas nő maradjak....hu, ez kicsit sok. Nem? :)
Válasszunk egy olyan társat,aki megfelel az igényeinknek és ha az igényink olyanok,amit élő ember nem teljesíthet :), akkor maradjunk egyedül és teremtsük meg magunknak. De semmiképp nem lehetünk telhetetlenek. 

Sok olyan nőt ismerek, akik szerényen kezdték a férfi oldalán, majd feleségek lettek és hirtelen megváltoztak az igények. Nem volt elég, több kell!
Nem árt a kapcsolat ismerkedési fázisában tisztázni, hogy kinek mi az igénye,milyen elvárásai vannak  és akkor a másik el tudja dönteni, képes-e erre. Nem tisztességes változtatgatni az igényeket majd elhagyni, ha az nem képes felvenni a ritmust.

Én szeretem a párom és igyekszem figyelni, hogy minden harmóniában legyen. Hibázok olykor és örülök, amikor szól és időben javíthatok. Ahogy ő is figyel rám és érzékeny a hangulataimra.
A hangulat határozza meg az életünket. Néha nem tulajdonítunk neki nagy dolgot, pedig nem az számít mit mondasz, teszel, hanem azt milyen hangulatban,mennyire tisztán. Ezt lehet fejleszteni, nekem sem volt könnyű mindig érzékenynek lenni a másikra. Általában az emberek magukra figyelnek, én én én...
Szerintem jobb ha ezzel kezded, Ő Ő Ő ...( na persze a megfelelő emberrel) és akkor nem lehet baj. 

Nem kell félni adni, mert azt soha nem bánhatod meg!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése