2011. október 20., csütörtök

Tükröm-tükröm

A jó választás azért fontos, mert látjuk azt is, hogy milyenek vagyunk mi magunk. Aki épp melletted van mutat valamit, amilyen dolgok épp történnek Veled ott tartasz te is. Bármilyen nehéz is ezt belátnunk, de minden ami történik az egy felnagyított tükörkép rólunk. Torz és túlzásoktól teli, mert máskülönben nem vennénk soha észre. Így is nehéz, mert annyira önteltek és önimádóak vagyunk, hogy azt hisszük csak a másik lehet a hibás, mi nyilván nem. 

Nagyjából mindenről tehetünk, ami velünk történik. Bevonzzuk! A távoli vagy a közeli múltban tettünk valamit, ami miatt kapjuk azt, amit kapunk. Nem hibáztathatunk senkit sem az életünk alakulásáért, hiszen mi teremtünk mindent.

Nem vagyunk pechesek és nem is átkozott el minket senki. Nem estünk le Isten tenyeréről és nem is feledkezett meg rólunk. 


Egyszerűen felelősséggel tartozunk a döntéseinkért és a tetteinkért. Nincs ebben semmi csoda és misztikum. A lényeg az, hogy amit adunk azt is kapjuk vissza. Amiben hiányosságunk van, arra tanít az élet. Ha rossz dolgok történnek velünk, akkor figyelni kell a jeleket és az üzeneteket, aztán egyszer csak összeáll a jellemünkkel, hibáinkkal és erényeinkkel együtt a kép.

A jellemünket tudjuk formálni és kell is. Nem célszerű azzal letudni, hogy -Én ilyen vagyok, ilyennek születtem!


Lehet, de akkor változz meg! Nem sok más esély van a továbbfejlődéshez. Sokan nem szeretik a változásokat, mert tartogat meglepetéseket, amikre nincsenek felkészülve és ez rémisztő. Viszont azt tudni kell, hogy semmi sem állandó, minden az  örök változás körforgásában van. Egyik pillanat sem olyan, mint az előző, mi sem és a jellemünk sem maradhat változás nélkül. Fejlődni, tanulni és jobbá válni jöttünk ide, nem pedig csak valahogy ellenni és túlélni az életet felelősség és következmények nélkül. Később pedig, ha baj van mindenkit hibáztatni és sajnálkozni. Magunk vagyunk felelősek a tetteinkért, belül kell keresni a probléma gyökerét nem pedig külső tényezőkben. Hat ránk a külvilág, de rajtunk múlik, hogy mennyit engedünk be a szívünkbe.


Ne a társad változtasd meg, ne a gyerekedben keresd a hibát, hanem nézz magadba és előbb ott tegyél rendet. Fejben, az elmédben kell rendet tenni és utána az intelligenciád fog előtérbe kerülni.

     
Elme-intelligencia párharc az élet. Melyik győzzön?





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése