2011. október 15., szombat

Lelkesen

Az egyik nekem nagyon tetsző szó, a "lelkesítő". Mindannyian lelkek vagyunk különféle testekben és azt gondolom, hogy mindenki szeret lelkesedni valamiért. Én legalábbis igen, de korszakonként változott nálam is, hogy épp mi lelkesített.

Gyerekkoromban a mese és a varázslat lelkesített, ami körül lengte a történetet. A jó győzelme a gonosz felett és az abban való hit. Aztán később lelkesítettek az álmaim és amit köré szőttem. Álmodoztam és verseket olvastam, hogy jobban tudjak szárnyalni. Néha túl jól is sikerült, mert a tanárok csak a "Nagy ábrándozó"-nak neveztek :)


Aztán eljött a függetlenedés és a szülőktől mentes élet, a "szabadság". A kultúra mértéktelen fogyasztása lelkesített, amikor egy vidéki kis városból végre a fővárosba jöhettem, ahol pezsgett az irodalmi élet. Szerettem a színházat és a felolvasó esteket, igyekeztem mindent megnézni, amiről azt gondoltam, hogy ad valami hasznosat, ami hozzátesz a személyiségemhez. Kiállításokat látogattam és olvastam, mert úgy éreztem nem tudok semmit(ezt ma is így érzem), nem maradhatok le semmiről.

Később pedig lenyugodtam és hasznosítottam amennyire tudtam a felhalmozott élményeket. Könnyen lelkesedem, de megválogatom, hogy miért és kiért és ha azt úgy ítélem meg, hogy érték, akkor belevetem magam az élménybe.

Amikor viszont először került a kezembe Bhaktivedanta Swami Prabhupada egyik könyve, akkor soha sem érzett lelkesedés fogott el, ami még mindig tart. Ő egy szent ember volt, aki megajándékozott bennünket az élet értelmével. Nem csupán egy teóriát, de egy megvalósítható életformát is ajánlott. Ha nagyon összedőlt minden körülöttem, akkor bármelyik írását elővettem, hitet és reményt adott.


Ma már naponta tudok lelkesedni apró dolgokért, amik nem is olyan aprók talán. Nézőpont kérdése csupán. Lelkesít a vendég várás és a készülődés, lelkesítő egy szép zene és a napfény. Lelkesítő, ha megdicsérik a főztömet és esetleg tetszik valamelyik írásom. Lelkes vagyok, mert esetleg segíthetek és hasznos vagyok. Szerintem mindannyian tudunk lelkesedni, de vannak emberek, akik valamiért elfelejtették ezt. Monoton és morcos hozzáállással nehéz jót alkotni, legyen az bármi. 

Vannak rossz napok és rossz fényszögek, amik kihatnak a lelkiállapotunkra, de ne hagyjuk teljesen eluralkodni magunkon. Ha megpróbálunk egy gyerek lelkesedésével élni és előhozni az újdonság élményét, akkor minden napban és percben találhatunk lelkesítő dolgokat, amik jó hatással lesznek ránk. 













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése