Döntéseink

Tapasztalatom szerint, életünk állandó döntések sora. Bármit is csinálunk mindig előttünk állnak utak, amik közül választanunk kell. Sok-sok tapasztalatot gyűjtünk össze, még a rossz döntéseinkkel is áldásosak, mert néha nem a legjobbat választjuk, pedig a lehetőség ott van. Nehéz, sok-sok hibát ejtünk, de sebaj :)

Vannak sorsdöntő választások, olyanok, amik kihatnak az egész életünkre és vannak apróságok, amik szintén fontosak, de ha hibázunk, még könnyebb helyre hoznunk. -Az élethez kell némi szerencse is !- sokszor hallottam ezt a mondatot, de én nem hiszem, hogy azon múlna az életünk. Az életünk rajtunk múlik és azon, hogy mennyire követjük a szívünk hangját és az intelligenciánkat. Aki erre a bolygóra született kapott intelligenciát így aztán a döntéseit is meghozhatja felelősségteljesen.

Hibázhatunk, de annak a súlyát viszont vinnünk kell. Nem háríthatjuk másra és a terheket sem adhatjuk le, megoldatlanul.

Sok nőt láttam már, aki a szenvedély hevében nem törődött a jövővel és elvetette a magzatát, pedig vágyai között szerepelt a gyermek és a család. Olyat is láttam már, aki - helyesen döntött - megtartotta a gyermeket, de a nevelést már egyedül nem tudta vállalni és a nagyszülőkre támaszkodott. Vagy olyan eset is akad, hogy a társa nem akar gyermeket, pedig minden feltétel adott hozzá. Amennyiben egy nő gyereket akar és a férje azt meggátolja,  el kell hagyni őt. 

Ezek komoly döntések! Viszont, ha nem hozzuk meg a megfelelőt, akkor a lelkünk sérül és boldogtalanok leszünk. A teljes élethez bátorság kell és hit.  Magunkban és Istenben! 

Én azt gondolom érdemes ésszel élni! Azért kaptuk, hogy használjuk és akkor nem kell később a rossz döntésünk miatt csapdában éreznünk magunkat. A csapdában évekig el lehet vergődni és nagyon nehéz kimászni belőle. Kilehet, de ott már sok a seb, ami nehezen gyógyul.

Házasságon belül vagy párkapcsolaton belül is sok döntési helyzet állhat elő. Nem gondolhatunk csupán magunkra, meg kell vizsgálni minden szereplőt és aspektust és a legjobb döntést kell meghozni. Amíg egyedül élünk, addig csak magunkra kell figyelni, de érdemes magunkról is helyesen gondoskodni, mert ha nem ezt tesszük, akkor másról sem fogunk tudni megfelelően. 

A gondoskodás azt jelenti, figyelem és törődés. Figyeljünk magunkra és a környezetünkre, éljünk úgy, hogy minden nap tegyünk valamit másokért és magunkért. Apróságot, de legyünk figyelmesek.

Ha nehéz helyzetbe hoztuk magunkat, akkor igyekezzünk minél előbb kimászni belőle és tanulni a bakiból, hogy ne legyen több ilyen problémánk. Ne lépjünk dacból és sértődésből se haragból és bosszúból, hanem értelmes, hasznos lépés legyen. Ha segítettek nekünk, akkor mély hálát érezzünk és igyekezzünk azt nem elfelejteni és meghálálni, ahogy tőlünk telik.

Nem szabad mást okolnunk az elkövetett hibáinkért, hiszen abban mi is benne voltunk. 

Az élet lehet teher és boldogságos.  A mi döntésünk, hogy melyiket választjuk.