2011. október 27., csütörtök

Puzzle

Sok mindentől lehet függni. Ilyen a drog, az ital, az evési kényszer és a sport túlzott művelése. Na és a szerelem, a párkapcsolat függőség.

Ez az egyik nagy csapda és legalább annyi halálos áldozata van, mint a többi drognak. Nem régen olvastam épp, hogy szerelme elhagyta és ezért fejbe lőtte magát bánatában egy férfi.


Ez szomorú és tragikus, de sajnálatra semmiképp sem méltó szerintem. Hogyan dolgozzuk fel, ha elhagynak minket, pedig mi az hittük életünk szerelme van mellettünk örökkön-örökké?

Először is, nem szabad azt hinnünk, hogy az élet arról szól, hogy megtaláljuk a párunkat és kész. Nem ezért születtünk ide és nem ez a törekvés kéne, hogy mozgasson csupán. A dolgunk az, hogy javítsunk magunkon a tanításokon keresztül és tudjuk, hogy mindaz, ami itt történik csupán illúzió. A lelked erős és örök, de ezt el kell hinni és ennek tudatában kell a dolgokhoz hozzáállni.

Ha elhagynak és már mást szeretnek, akkor azt érzed, hogy belehalsz a fájdalomba? Igen és érthető is egy ideig! Azonban nem történt más, mint kaptál egy lehetőséget, hogy fejlődj és tovább lépj. Egy kicsit nehéz és kell hozzá erő és kitartás, de ha feladod, akkor kezdheted elölről újra. Egyszerűen csak hálát kéne erezzünk minden történésért, amit kapunk, legyen az jó vagy rossz. Minél tovább húzod a megoldást és a fájdalom babusgatását, annál nehezebb lesz. 


Elhagytak, mert nem szerettek eléggé. Kinek kell olyan társ, aki nem szeret? Hogy tudsz megbízni valakiben, aki megcsal és játszik veled? Mit várhatunk egy olyan kapcsolattól, ami esetleg érdekeken alapszik és ingatag? Hova vezet az életed, ha áldozattá válsz? 

Ezeket a kérdéseket kell feltenni és racionálisan gondolkodni. A fájdalom és csalódás múlni fog, ha nem ragadsz bele. A párunk megtalálása nagyon fontos, főleg egy nőnek. Párban, boldogan élni könnyebb, de egyedül is lehet ( és néha kell is) folytatni az életet. 

El kell hinnünk, hogy nem kapunk nagyobb terhet és feladatot, mint amit elbírunk! Isten nem játszadozik és nem téved. Nem szentimentális és nem kíméletes, ha a fejlődésedről van szó. Talán mi nagyon is kímélnénk magunkat és mindig csak a könnyebbik utat választanánk, de abban hol a fejlődés és odaadás? Senki sem szeret szenvedni, de hogy értékeljük a jót, ahhoz kell a kontraszt olykor. Kinek milyen mértékű az csak rajta múlik. 

Ahogy viselkedsz magaddal úgy fogsz másokkal is. Ha bántod magad, ha szándékosan ártasz magadnak, más sem várhat tőled semmi jót. Ha kihúzod magad a bajból és erős kézzel próbálod irányítani az életedet, akkor fogsz tudni figyelni másokra is és a körülötted lévő világra. Szeresd magad és fogadd el a hibáidat, de ne hagyd azokat megoldatlanul. Ismerd fel és tegyél ellene.

Ha elhagytak, akkor arra megvolt az ok. Örülni kell neki, mert jelzés valamire, ami megoldásra vár. Ha kihagysz lépéseket, akkor nem lesz teljes a kép és folyton szétesik újra és újra.
A puzzle minden darabja megvan, mindenkinek rendelkezésére áll. Azonban, hogy te merre szóród szét és utána hogyan keresed meg, az rajtad áll.

Az életed egy kirakós játék és a kép lehet gyönyörű és borzasztó is.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése