Gondviselés

Nálunk, nőknél - az anyai ösztön miatt - nagyobb a gondoskodásra és féltésre való hajlam.

Ez a férfiaknak sokszor elég terhes lehet, hiszen ők nem nyugtalankodnak annyit, ha késel vagy a gyerek nem telefonál. Nem képzelegnek, hogy most épp baj lett veled vagy jaj mi történt, már itt kéne lennie!

Elég sok feszültség keletkezhet abból egy párkapcsolatban, ha mi nők elkezdünk túlzottan anyáskodni a férfi felett. Ettől nyilvánvalóan nem fogja magát erős férfinek érezni, hiszen te folyamatosan úgy állítod be, mint egy gyereket, kisbabát. Persze a törődés fontos nekik is, de az nem azonos a túl kényeztetéssel, majom szeretettel. Legyen kontrollod és ne felejtsd el, hogy a párja vagy nem pedig az anyja.

Természetesen a féltés és aggódás nagy teher annak is, aki átérzi mindezt és ezen lazítani kell, nem pedig átadni még a másiknak is.

A féltékenység, aggodalmaskodás, túlzott féltés nagyon nehéz szorítás egy emberen és ha nem szabadulunk meg tőle, akkor gúzsba fog kötni minket.

Lazuljunk és éljünk meg minden napot teljesnek és amennyire lehet maradéktalanul, de ne tegyük tönkre a másik és a magunk boldogságát.

A félelem és a negatív képzelgések nagyon rossz energiákat vonzanak be, ezt muszáj kontrollálni, különben megbénít.

Higgyük el, hogy nem történhet más, mint amit Isten akar és mi ezt nem irányíthatjuk. A mi dolgunk annyi, hogy a meglévő helyzeteket kezeljük és megpróbálunk viszonyulni hozzá a legjobb tudásunk szerint. 

Látom anyámon is az örök aggódást, állandó féltést és képzelgést: Mi lesz ha baj lesz?

Ezt persze mindannyian érezzük olykor, de nem szabad tovább görgetni ezt a gondolatot, hanem minél előbb letenni és helyette átadni magunkat az Isteni gondviselés érzésének. Ez a legtöbb és legjobb, amit tehetünk. A mi dolgunk az, hogy minden napnak minden percét szépen megélni és amennyire lehet bearanyozni, nem pedig a félelmeink táplálása.

Nehéz ez és nem is mindig sikerül, de ha nem azonosulunk a testünkkel és az anyagi világgal, hanem lélekként gondolunk mindenkire, akkor tudjuk, hogy nem lehet baj. A lelkünk szabad és sérthetetlen, örök így aztán nem is érheti baj.

Ha zavart az anyukád örök aggodalmaskodása, akkor te már ne legyél ilyen és ne őrjítsd meg se a párod se a gyereked életét ezzel. 

Változtass rajta és lazulj el, hiszen úgysem tudsz mit tenni. Nem védheted meg a világ elöl, nem zárhatod burokba és nem babusgathatod örökké.

Tegyél meg mindent, hogy boldog legyen mindenki körülötted és élvezzék az életüket melletted, veled!