2011. november 29., kedd

Engedjük el a lufit...


Éreztétek már azt, amikor a gyerekkorban kapott lufit soha sem akarjuk elengedni.?
Szerettem a léggömböket és nagyon vigyáztam rájuk mindig, de sajnos nem sikerült megóvnom őket. Vagy óriási durranás vetett véget az "életüknek" vagy egyszerűen csak szép lassan leengedtek és "meghaltak". Emlékszem, annyira szorítottam a lufira kötött kis madzagot, hogy szinte görcsbe rándult a tenyerem. Nem engedtem el...

Ez a hasonlat jutott eszembe a vágyainkkal, álmainkkal kapcsolatban. Amikor eltervezzük, hogy mit szeretnénk, hogyan és kivel akarunk élni, akkor már már elfelejtünk lazítani. Annyira "akarjuk", hogy nem is tudunk másra koncentrálni és talán épp itt rontjuk el.

Először is semmi sem a miénk! Ezt jó, ha tudjuk. A pici, színes lufi sem. Átmenetileg kaptuk, de tudnunk kell, hogy az bizony el fog egyszer szállni tőlünk. Épp ezért jobb, ha könnyedén szeretjük és nem akarjuk annyira magunkhoz láncolni. Ezt már gyerekként meg kellett tanulnom: - Ha kapsz örülj, de ha nem, annak is!

Ne ragaszkodjunk semmihez sem annyira. A vágyódás és a kérés elküldése Istenhez rendben van, de engedd el, had kelljen szárnyra és ha szükséged van rá, megtalálhasson. 

Mi lányok leginkább egy férfire vágyunk és arról álmodozunk, hogy megtalál az Igazi és milyen boldogok is leszünk. Ezt dédelgetjük és ápolgatjuk szinte mindig. Nincs is ezzel semmi baj csak közben ne felejtsük el, hogy másra is kell időt, figyelmet és energiát szánni. Ha görcsösen szorítjuk magunkhoz ezt az érzést, akkor nehéz lesz önfeledten élni és élvezni az életet addig, amíg nincs mellettünk. Sőt, tovább megyek, ha már megkaptuk akkor sem tudjuk élvezni, mert annyira elfáradtunk az idők során a szorítástól.

Lazuljunk el és egyszerűen csak bízzuk magunkat Istenre és higgyünk neki, mindaz ami történik annak van helye és nem többnek. Ha többet akarsz, tégy érte. Egy lépés felé, 100 lépés feléd...

Én is jártam úgy, hogy amikor megkaptam, amit kértem alig tudtam neki örülni, mert rögtön elkezdtem félni. - Jaj, mi lesz ha elveszítem?! Nem szabad elveszítenem, hiszen annyira vágytam rá!
Ne félj! Na akard annyira és ne légy uralkodó! 

Ha végig nézek az életeken, akkor azt látom, hogy van amit megkapunk és van amit soha. Nem ismerjük magunkat és nem tudhatjuk, hogy a fejlődésünkhöz épp mi a legmegfelelőbb  történés, lépés. Épp ezért kell figyelni befelé és elhinni, hogy mindannyian értékesek vagyunk, különlegesek és egyediek. Nincs két egyforma élet, sors és karma. Amit én élek, az neked talán élhetetlen és a te sorsod nekem nehéz lenne. 

Van, aki gazdag és van aki soha sem lesz az. Nincs rá karmája, bármit megtehet nem tudja elérni. Felvehet kölcsönöket, eljátszhatja, hogy neki is jár és élvezni akarja, de ha nem jár, akkor el fogja veszíteni. Annyival kell megelégedni, amit kapunk.

Van, aki 15 évesen tudja, hogy milyen az erényesség és hűség és kétségtelenül érzi, hogy megtalálta a párját. Azonban van, aki nem kapja ezt meg. Még tanulnia kell, nincs azon a szinten. 

Van olyan nő, aki annyira szeretne gyereket, hogy ezért már-már betegesen minden követ megmozgat. Azonban nem sikerül neki. Elhiszem, hogy fáj és elfogadhatatlan, de csak magadnak ártasz vele. El kell fogadnunk, hogy nekünk ez az utunk. És miért ne lenne jó ez is?


Ki mondja meg, hogy ha nincs pont az nekünk, ami a szomszédnak, akkor az nem jó, nem kerek egész az ÉLETED?

Nem vagyunk egyformák és nem is kell rá törekednünk. Amire törekedni kéne az a saját természetünk megismerése és formálása a legjobb tudásunk szerint. Elhiszem, hogy szomorú vagy, mert még nincs párod vagy épp elhagyott és csalódott vagy. 
Elhiszem, hogy türelmetlen vagy, mert még nem vagy gazdag, hiszen annyi energiát fektettél bele. De Neked viszont el kell hinned, hogy a görcsösség, merevség csak megtör, de nem tesz  hajlékonnyá és befogadóvá.

Lazulj és éld az ÉLETED! Ne a másét, hanem a sajátodat. A korlátjaidat lehet feszegetni és a kitartó munka meghozza az eredményt, de a saját karmádon belüli eredményt és nem valami sablon szerintit.
Az álmaid és vágyaid írd le, mondd ki és felejtsd el! "Csak" élj és meglátod, hogy milyen kerek, egész lesz minden. :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése