2011. november 30., szerda

Tévedéseink megbocsátása



Nem vagyunk tökéletesek! 

Észrevettétek már magatokon, hogy másokkal milyen szigorúak vagytok, de önmagatokkal nem annyira? 

Sajnos én tapasztaltam ezt magamon és nagyon elszégyelltem magam. Sokszor megítélünk másokat, könnyen pálcát törünk a feje fölött és nem vagyunk túl elnézőek, pedig mi sem vagyunk épp hibátlanok.

"Más szemében a szálkát, magadéban a gerendát sem veszed észre"

Mielőtt bárkit is kritizálunk és elítélünk, érdemes megnézni az embert, a környezetét és a lehetőségeit és természetesen önvizsgálatot is jó tartani. Vajon tényleg mi másképp tudtuk volna csinálni, vajon mi nem követtünk el hibákat? Biztos, hogy mindig a helyzet magaslatán állunk?

" Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" és tudnék még hasonló kitűnő idézeteket erre a sajnos tipikus magyar mentalitásra.

Mielőtt bárkit is szigorú szemmel nézel és érthetetlen a viselkedése a probléma megoldása, nézd meg, vajon Te biztosan mindig tudtad-e mi a helyes?

Hány válást látni és hány félresiklott életet, mennyi megalkuvást és kompromisszumot. Mindez csak akkor szomorú, ha nem tanulunk belőle. Én is,Te is és Ők is hibáznak és fognak is még, de nem a hiba a lényeg, hanem a lélek, Te magad! Segítesz-e magadon, hogy jobb életed legyen, hogy elégedettebb lehess?
Ha felismerjük és merünk segítséget kérni, ha egyedül nem megy. Ha teszünk magunkért és másokért, hogy jobb legyen, akkor minden rendben lesz. Nem létezik bűntelen és hibátlan ebben a világban, ez a világ úgy van - nem véletlenül - megalkotva, hogy lássuk mik a javításra szoruló dolgok. 

A legnagyobb hiba, a múltban való ténfergés. Sajnálkozni és belemerevedni a problémába. Nem segít, nem visz előre, felesleges időtöltés. - Jaj mi lett volna ha?! Bárcsak okosabb lettem volna! - nem voltál, de az már a múlt.

Még lehetsz Te a legokosabb és rendbe lehet hozni mindent. Amíg szereted magad és megbocsájtasz magadnak és másoknak, addig van remény. Ha szereted magad, akkor segíteni is fogsz önmagadon. Ne mást kritizáljuk, hanem inkább magunkkal kezdjük az analízist.

Észrevetted már, hogy mennyivel könnyebb másokért tenni olykor, mint magadért? Magadnak nem terítenél meg szépen, magadnak nem főznél minden nap, magadnak nem sminkeled ki otthon az arcod...

Miért? Miért nem tiszteled meg magad azzal, hogy teszel "érte" is valamit? Hogy lehet az, hogy nem  érzed  fontosságát önmagad lelki békéjének kiegyensúlyozását? 


Egy biztos, ha nem figyelsz magadra, akkor más sem fog észrevenni. 
Adjunk sokat másoknak, de ne feledkezzünk meg önmagunkról sem. 
Lehet néha kritikusan megnyilvánulni, de kezdd előbb magaddal.
Miért ne főzhetnél magadra, miért ne lennél csinos akkor is, ha egyedül élsz? Miért kéne szomorkodni és rágódni a hibákon? Van még új nap és remény és lehetőség... 
Van egy sorsod, amit bejársz. Érdemes előre haladni, még ha lassan is. 
Ha hátra nézel mindig és félsz, akkor nem lesz katarzis élményed. Nem lesz meg az AHA érzés! - Erről beszéltek? Igen, már én is érzem milyen az, amikor kirántom magam a szakadékból.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése