2012. október 12., péntek

Egy kérdés


Mindig vannak és lesznek is az életünkben tesztek, buktatók és új, ismeretlen helyzetek. Kár lenne azt hinnünk, hogy mindenre mindig fel vagyunk készülve és minket már nem érhet meglepetés.

Nem tudunk felkészülni az ismeretlen kihívásokra csak arra képezhetjük magunkat, hogy a probléma súlya ne nyomjon minket agyon. Arra tudunk készülni, hogy a helyzetet a legméltóbban oldjuk meg és a lehető legintelligensebben. Mindegy mi is történik velünk, a lényeg mindig az, hogy mit kezdünk vele és mennyire tudunk alázatosan szembenézni a hibáinkkal.

Mert vannak hibáink és tévedéseink. Vannak rossz berögződéseink és tévesen ítéljük meg néha önmagunkat is. Egy bölcs egyszer azt mondta: "A hétköznapi ember a párját keresi a különleges pedig önmagát"



Minden apróság számít és ha a párunk elégedetlen, akkor annak megvan az oka. A férfiak olykor szeretnek úgy hozzáállni a helyzetekhez, hogy nyilván ez egy hisztiroham, majd elmúlik és nem kezelik a problémát. Nem figyelik a jeleket és másra helyezik a fókuszt. A fókusz sajnos nagyon sok esetben az anyagiak és a pozíció. A pénz nagyon jó ha van, de nem helyettesíti az embert és nem okoz jó hangulatot, meghitt légkört sem ad.

Nem szabad azt hinnünk, hogy a megfelelő balansz nélkül sikerül talpon maradnunk. Bizony elszédülünk és elesünk, ha nem tudunk alázatosan visszafogni a mohóságunkból olykor. Talán kicsit nehéz és sok odafigyelést igényel egy párkapcsolat, lemondással jár és néha másért többet kell tennünk mint önmagunkért, de ha az a kérdés, hogy megéri-e, akkor a válaszom : IGEN

Ha két ember összekötötte az életét és azt nem kényszer hatása alatt tette, ha vannak még esetleg gyermekeik is, akkor az kötelességekkel és lemondásokkal jár, amiért cserébe elégedett és boldog családi légkör a jutalom. Ellenkező esetben viszont széthúzás, hatalmi harcok és boldogtalanság leselkedhet mindenkire.



Ki akar reményvesztetten és kellő figyelem nélkül élni? Ki szeretne félmegoldásokat és látszat boldogságot? Miért kéne megelégednünk olyan kompromisszumokkal, amik a személyiségünket nem a fejlődés felé viszi, hanem épp ellenkezőleg?

Ezek a kérdések mindannyiunk fejében megszületnek, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk megfelelően kezelve. A stílus tanulható, az arrogancia elhagyható, a cinizmus és az érdektelenség szintén csupán önodafigyelés kérdése. Nincs olyan jellembeli tulajdonság, amin ne lehetne dolgoznunk és az eredmény ne születne meg, ha van igyekezet.

Ehhez azonban be kell ismernünk, hogy hibáztunk és a tanácsokat megfogadva tudunk  lassanként elégedettséget érezni. A feladat egyszerű: adj sokat. Adj annyit, hogy elégedettek legyenek veled és akkor joggal kérhetsz te is. Akkor van alapod az esetleges túlkapásokat megfékezni. De előbb adnunk kell, hogy kérhessünk is. 

Amit adunk azt kapjuk. Ha nem elégedettek velünk, akkor annak oka van és a kérdés az: - Mit hibáztam? Miben tudok segíteni neked drágám? Hogy tudnálak boldogabbá tenni? Könnyek helyett mosolyt szeretnék látni a szemeidben.

Tegyük fel ezt a kérdést akár most is.  





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése