2012. augusztus 16., csütörtök

Lágyan


Ki választ? A nő vagy a férfi?  A választ a legtöbb nő erre rávágja: - Persze, hogy én! Én tudom, hogy mire van szükségem és különben sincs időm várni, amíg odajön hozzám az a férfi. Majd én segítek neki és kezdeményezek.

Igen, sokunk talán járt már ebben a cipőben, amikor azt hittük ez rendjén van és ebből gyümölcsöző kapcsolat lehet. Legtöbbször azonban nem ez történik. Rosszul választunk és lássuk be nem is a legnőiesebb viselkedésre vall. Van egy elképzelésünk, hogy milyen az álmaink férfija, de ez többnyire hamis vagy épp a rossz apa-minta árnyéka miatt lehet.




Kiválasztjuk, lecsapunk rá, megszerezzük, elvesszük más nőtől...mindegy csak az legyen, akit kinéztem magamnak. Legyen valaki.


Mennyivel jobb érzés lesz, ha várunk és nem hisszük magunkról, hogy mindent nekünk kell intéznünk. Sokkal jobb lesz, ha visszafogottan viselkedünk és a befogadó szerepében élünk, mint a domináló, irányító szerepében. Várni nem mindig könnyű és sokszor azt hisszük, hogy az a férfi, aki nem jön oda hozzánk az félénk, bátortalan. 


Azt gondolom, hogy ha tetszel valakinek, akkor össze fogja szedni minden bátorságát, hogy megismerjen. Ha mégsem lép, akkor nem akar igazán és hiába segítesz neki, ez mindig ott lebeg majd a kapcsolatotokon: te jobban akartad.




Persze van olyan eset is, amikor nem tetszik a férfi, aki ismerkedni szeretne veled. Azonban mégis olyan jól érzed vele magad. Jó a hangulat, okos és intelligens, de valahogy nem ilyet képzeltél magadnak. Ilyenkor nem árt megnézni, hogy vajon tényleg arra van szükséged, amit hittél vagy épp erre a férfira, aki olyan kedves és odaadó? Talán nem pont olyan, mint akik eddig voltak, de talán pont ez a lényeg.


Legyünk okosak és erényesek. Legyünk visszafogottabbak kissé és befogadóbbak és akkor a férfiak szárnyakat kapnak udvarlás terén. Hagyjuk őket kibontakozni, érvényesülni, tudjanak kreatívak lenni. Nem szabad azt hinnünk, hogy nekünk kell mindent a kezünkben tartani és az irányító szerepében tetszelegni. 




Mi nők arra vágyunk, hogy odasimuljunk egy férfi vállára, ahol támogatást, szeretetet, figyelmet és biztonságot kapunk. Ott érezzük jól magunkat, ahol az erő van és a stabilitás, épp ezért ne akarjunk mindenáron mi vezetni, mert akkor ez a harmónia felborul és káosz lehet.


Legyünk olyan, mint a víz mely belesimul a kövek közé mindent átjárva. Legyünk lágyak, selymesek és kedvesek, mint a víz, mely türelmes munkával simára mossa a legdurvább követ is.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése