Életet adsz vagy elveszed?

 

Milyen sok nő vágyik gyerekre és nagyon soknak meg is adatott. Azonban mi van azokkal akiknek nem? Hogyan tudják feldolgozni ezt?

Mindent csak úgy tudunk megérteni, ha hiszünk Istenben és elfogadjuk a döntéseit! Más esély nem igen létezik, különben tévúton vagyunk. Nem mindenkinek egyformán jár minden és nem vagyunk azonos karmával megáldva. Lelkünk és fejlettségi szintünk szerint kapjuk a tanításokat és ezt szerintem el kell fogadnunk. Mi mást tehetnénk? Boldogtalanul hajszolni valamit, ami talán nem is ami utunk nem okos dolog és értelmetlen is.

Elfogadni a sorsunkat és abban boldogságot találni megnyugtató és bölcs dolog. Azonban vagyunk úgy páran, hogy bőven kapunk lehetőséget, de nem tudunk vele az adott helyzetben élni. Később már hiába kérjük a lehetőséget, talán Isten nem fogja komolyan venni a szándékunkat.

Amikor ezeket a sorokat írom, arra gondolok, hogy sok nő úgy dönt, hogy az abortuszt választja és nem pedig az életadást és az anyaságot. Talán teher vagy épp nem a megfelelő pillanatban kopogtat az anyaság. De kik vagyunk mi, hogy ezt eldöntsük? Amikor azt írom, hogy felelősen döntsünk, akkor azért írom, mert vannak pillanatok és lehetőségek, amik nem biztos, hogy újra megtalálnak. Aki szeretne anya lenni, annak vállalnia kell majd mindig a felelősséget már nem csak magáért, hanem a csöppségért is. Ezért nem szabad felelőtlenül a pillanat hevének átadva magunkat teherbe esni, mert utána súlyos a lelki teher és a lehetséges következmények.

Hogyan vegye Isten komolyan, hogy anya szeretnél lenni, amikor elvetted az életét a babádnak, esetleg nem is egyszer hanem többször is? Az abortusz gyilkosság és ezt nem lehet elvitatni. Ott a pocakban egy baba van, egy élő kis lélek, aki meg szeretne születni. Nincs jogunkban elvenni az életét csak mert úgy kényelmes. Ezért kell előtte gondolkodni, hogy ne terheljen minket az önvád. 

Tudom, hogy nehéz helyzetek, életek vannak és könnyű beszélni kívülről, de van lehetősége mindenkinek használnia az intelligenciáját és helyesen dönteni. Ha már nem voltunk ügyesek és becsúszott a baba, akkor neveljük fel. Szedjük össze minden erőnket és képességeinket, fejlesszük magunkat és adjunk esélyt az életnek. Azonban van, aki nem volt felelőtlen és nem követett el ilyen hibát, mégsem lehet babája. Talán azért, mert nem az az útja és nem az anyaságban kell kiteljesednie, hanem a saját életét és lelkét kell megismerni és ha épp anyaságon keresztül, akkor jó, de ha nem az is jó. 

Olykor nehéz a jeleket és az üzeneteket helyesen értelmezni és jól cselekedni. Mindannyian tanuljuk az életet és ha néha sikerül helyes döntést hoznunk, akkor az erőt ad és tovább megyünk. Azt kérjük Istentől, hogy tudjuk meghallani a segítő és a fejlődésünket szolgáló üzeneteket és ne hagyatkozzunk az egónkra, ami átvéve az irányítást félrevezet és tévútra állít. A lelkünk őszinte hangjára figyeljünk, ami össze van kapcsolódva Istennel és ez biztosan nem fog becsapni és méltatlan útra sodorni minket.