Köszönöm, hogy adsz nekem!

Arról írtam tegnap, hogy milyen jó adni. Ma pedig drága nagyikám jut eszembe, aki nem csinált mást egész éltében csak adott. Igazi szeretet központ volt, a jelenléte megnyugtató és biztonságos volt. Egy dolgot nem tudott viszont, kapni és elfogadni.

Zavarban volt és kicsit talán még szégyellte is magát, amikor adtunk neki. Én különösen szerettem őt elkényeztetni. Felkelt már hajnal 2-kor és mire mi unokák kimentünk reggel, már várt a meleg kakaó és süti, az ebéd meg rotyogott. Ezért sokszor felkeltem vele, mert látni akartam, hogyan készül az odaadásra.

Később felnőttként magamon is megfigyeltem, hogy nehezen megy elfogadni bármit is.  Szívesebben adtam, de leginkább azért, mert nem tudtam kimutatni azt az örömet, amikor ajándékot kapok. Sokan nem tudnak ölelni és mosolyogni, mert zavarban vannak.

Elfogadni is tudni kell, mert ezzel is örömet szerzünk valakinek.

Olykor kérni is kell, mert ha segítségre van szükséged vagy vágysz valamire nem árt, ha hangot adsz neki.

Nem elvárni és könyörögni, hanem kérni kell szépen!

A kérésnek és az elfogadásnak is van művészete, ne fosszuk meg magunkat tőle. Sok nőt hallani: - Miért nem találja ki János, hogy mit szeretnék? Hogy lehet, hogy nem tudja? Nem szeret, mert akkor tudná...

Lehet, hogy nem lát a fejedbe és nem biztos, hogy valaha is mondtál olyat, amiből kikövetkeztetheti. Amennyiben szeretnél valamit elérni, akkor szépen megkérheted: - Annyira vágyom rá! Olyan örömet szereznél vele, ha meglepnél vele egyszer! Szeretném, ha segítenél, nekem nehézségeim támadtak. Nem tudom megoldani egyedül.

Ha nem tanulunk meg kérni, akkor kapni sem fogunk tudni. Sok nő azt hiszi, ha vég nélkül csak ad, akkor majd egyszer észre fogja magát venni az a férfi és ő is adni fog. Nem veszi észre, hogy egyoldalú vált az örömszerzés. Az önzetlenség szép dolog, de mártírt ne csinálj magadból. Egy párkapcsolatban egyensúlynak kell lenni az odaadásban is, különben elégedetlenség lesz. 

A karácsony közeledtével sok az ajándékozás és persze sok felesleges dologgal is bővül a kincsestár, de nem baj. Ha szeretettel adták, akkor mindegy mi az.

Öleljük meg egymást és ha mást nem tudunk adni, akkor adjunk szeretetet és gondoskodást egymásnak.