A
szakítás nagyon fájdalmas és nehéz lépés, még akkor is, ha te léped meg
és tudod, hogy jó döntés. Fájdalmas, mert kicsit olyan, mintha kitéptek volna egy
darabot belőled. Fájdalmas, mert talán még szereted, de tudod, hogy
semmi értelme folytatni, mert nem emel föl és nem adja azt, amire
vágysz. Fájdalmas, mert fájdalmat okozol vele a másiknak is ez nem jó érzés.
Azonban, nincs mit tenni és meg kell tenni, ha valaki nem
hozzád való és nem tudsz általa fejlődni, kibontakozni. Egy szárnyát
szegett madárka repülés hiányában meghal, elsorvad a bánatban. Ha ezt
érzed valaki mellett, akkor szakítani kell, mert hiába a "biztonság", ez
csupán illúzió, mert nem vagy boldog.
Szakítani nehéz, mert sokan a
megszokások rabjai vagyunk és görgetjük magunk előtt a magunk által
választott nehéz sorsunkat, pedig akár hagyhatnánk legurulni is. Nem
kell felesleges köröket futni és nehezíteni az életünket merő
kényelemből, mert nagyobb lesz a teher. Azt gondolom persze, hogy ha van
remény és szeretet, ha nem túl nagy és nem megváltoztathatatlan a
probléma, akkor meg kell próbálni együtt maradni és küzdeni egymásért.
Nem lehet mindig feladni és az első rossz periódusnál és nehézségnél
meghátrálni. Kell tudni változni és küzdeni. Érzi mindenki
csalhatatlanul belül a szíve mélyén mindig, hogy mi a jó neki, mi a
helyes csak esetleg nem teszi, mert fél.
Egy párkapcsolatban két ember
idomul egymáshoz és figyeli az igényeket és magát, hogy miben tudna ő
változni, miben van hiányossága, ami gátolja a kapcsolat
gördülékenységét. Ha meg akarjuk ismerni a másikat, akkor figyelni kell a
reakciókat és beszélgetni kell olyankor is, amikor kínos és lehet, hogy
vitához vezet, de be kell vállalni, mert abból lesz az eredmény. Ha
kényelemből és kínoskodásból nem mondjuk ki ami bennünk van, az
felhalmozódik és végén már nem tudjuk mi volt az alap probléma csak azt
látjuk, hogy minden idegesít és zavar. Mindent reagáljunk le, jót és
rosszat megfelelő és nem sértő módon, de adjunk hangot neki. Elnézni,
félrefordulni és úgy csinálni, mintha minden rendben lenne nem okos
lépés, ahogy minden jelentéktelen apróságba belekötni sem.
A jó érzés és
a jó szándék, a szeretet és ráhangolódás nagy segítségedre lehet. Hozd
magad olyan állapotba, hogy tudj tisztán látni, képezd magad olyan
emberré, hogy ne a pillanatnyi hiszti és a szenvedély vigyen, hanem az
egyetemes szeretet és békére való törekvés. A saját lelki békéd és a
társadé egyaránt.
Van aki nagyon szereti önmagát és elfelejti, hogy a
másik is ott van, nem csak róla szól minden. Van, aki nem szereti
önmagát és odadobja az életét mint egy koloncot a másiknak, mint egy
préda. Egyik sem vonzó és nem helyes. Figyeljünk magunkra, de legalább
annyira a társunkra is és akkor nem lesz annyi válás és szakítás, nem
lesz annyi magányos ember.
Ha szeretet van a szívedben dac, harag és
becsvágy helyett, akkor olyan életed lesz, ami legszebb álmaidban jelent
meg és azóta is ott motoszkál benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése