Tanulni
bárkitől lehet. Persze elég dölyfösek vagyunk olykor és azt hisszük,
hogy mi mindent tudunk, nekünk ne mondja meg senki. Aztán amikor
beláttuk, hogy nem hogy mindent nem tudunk, de inkább olyan keveset,
hogy az szégyen, akkor kezdjük elfogadni a tanácsot. Igen ám, de még
akkor is válogatunk.
Nekem ő ne mondja meg, mert nem elég hiteles. Majd én kiválasztom, hogy kitől hallgatok meg jó tanácsot.
Ez
részeben helyes, azonban az a jó hírem, hogy bárki segíthet és mutathat
utat a változásodhoz. Az utcán lévő hajléktalan ember is, egy gyerek is
és egy csirkefogó is :) Lehet, hogy palackpostán várjuk az üzenetet, de
nem valószínű, hogy megérkezik abban a formában tuti életvezetési tanács.
Mindenkin
keresztül tud üzenni Isten nekünk, épp amikor szükségünk van rá.
Érdemes nyitott füllel, szemmel és szívvel élnünk ugyanis a pillanatok
nagyon sok információt és tudást adhatnak és adnak is. Ha figyelmesek
vagyunk, akkor gyakorlatilag minden hordoz üzenetet és nem szabad
gőgösen azt hinnünk, hogy mi már ott tartunk, hogy akárkire nem
hallgatunk.
Nagyon
sokat tudsz és lehet, hogy sok az élettapasztalatod, de nem tudsz
mindent és nem fogsz hiba nélkül élni. A hibákat pedig néha nagyon nehéz
javítani, mert ahhoz figyelmesnek kell lenni és belátónak egyben.
Amikor
az alázatról írtam régebben, akkor nem a megalázkodásra gondoltam,
hanem embertársainkhoz és az élethez való viszonyunkra. Alázattal
hallgatni egy jó tanácsot, kapjuk azt bárkitől és tudni, hogy az nekünk
szól.
Ahhoz,
hogy változtatni tudjunk az életünkön, belátónak kell lennünk. El kell
fogadni, hogy nem jól vezettük az életünket és erről mi tehetünk.
Nem
más, csakis mi! Épp ezért mi is tudjuk rendbe hozni, de ehhez fel kell
ismerni a hibánkat. Aztán pedig tenni, amit kell még akkor is, ha nagyon
nehéz és sok lemondással és esetleg zűrzavarral jár egy ideig.
A
reform, a változtatás felfordulással jár az elején, ahogy a tatarozása
egy lakásnak is. Tudod, hogy selejtezni kell, szét kell pakolni és
mindent át kell takarítani, festeni és csiszolni ahhoz, hogy szebb
legyen az otthonod. Az elavultat kidobni és az újat behozni. Persze időt
kell hagynunk magunknak ahhoz, hogy megszokjuk az újat és néha nem
könnyű, de a végeredmény miatt megéri.
A
lelkünk erős és sokat kibír. Bízzunk magunkban és vegyük magunkat körül
olyan emberekkel, akikre felnézünk és adunk a véleményére, de ne
felejtsük el, hogy Isten bárkin keresztül üzenhet!
Hallgassuk
meg az embereket magunk körül és kérjünk tanácsot, ha elakadtunk, mert
nem tudunk mindent egyedül elvégezni. Nem vagy egyedül és nem kell benne
ragadnod a problémában.
Akarj segíteni magadon és akkor megkapsz minden eszközt ahhoz, hogy sikeresebb és boldogabb légy.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése