Az önmagán uralkodó elme

Az elménk sok felesleges dolgot tárol és nagyon sokszor meg is téveszt minket. Nagy önuralom és kontroll kell ahhoz, hogy az elkószált gondolatainkat kordában tudjuk tartani.

Biztosan mindannyiunkkal előfordul, hogy ide-oda cikázik az elménk és rengeteg "őrültség" kavarog benne, amik néha teljesen értelmetlen és felesleges időt vesznek el. A rágódás és az önmarcangolás, félelmek teljes skáláját képes elénk tárni olykor és ha nem figyelünk, akkor elhisszük, hogy ez a helyes.

Nagyon nem mindegy, hogy mi a meditációnk! Mikre gondolunk és hagyjuk-e teljesen eluralkodni az elménket. Az elménk helyett viszont az intelligenciánkra érdemes hallgatni, a lelkünk szavára. A jó gondolatok, akármilyen apróak is szép lassan összeadódnak és csodákat tesznek, erősítenek minket. 

Ha vívódok és már alig tudok aludni, akkor én mantrázom magamban. Ez ellazít és megnyugtat teljesen, nem látom olyan nagynak a problémát kis idő múlva megszűnik a gond súlya. Már nem is gondolok rá. 

Terelgetni kell a gondolatokat, szépen és türelmesen nagy gonddal, mert ezek határozzák meg a lényünket. Nekünk kell irányítanunk az elménket nem pedig hagyni, hogy átvegye a vezetést. Sokszor alig tudunk elfelejteni valami szörnyűséget és állandóan felzaklat minket a gondolata is. Emlékezni csak jó dolgokra érdemes, amit nagy szeretettel kell ápolni, de a negatív élményeket nem kell babusgatni és ragaszkodni hozzá. Kártékonyak és haszontalanok.

Amikor feszültek vagyunk több a rossz gondolat, nehezebb terelgetni őket. Persze, hiszen görcsös állapotban nem lehet felszabadultnak lenni. Lazuljunk el, összpontosítsunk és engedjük el a görcsöt, helyette válasszuk az oldott és könnyed létet. Ilyen állapotban lehet csak pozitív, "értelmes", építő dolgokra gondolni.

 

„Az elme állhatatlan és csapongó, kedve szerint bárhová elillan a káprázatot követve. Valóban nehéz visszafogni. De mégis jó irányítani. Az önmagán uralkodó elme nagy örömök forrása.” (Buddha)