A lelkedért

 

Hogyan gyógyítsuk meg a sebzett lelkünket? Mit tehetünk, hogy újra bízni tudjunk az emberekben és szeressük magunkat? Hogyan kell megint mosolyogni felhőtlenül a barátnőinkkel és örülni az életnek, amikor olyan nagyon fáj a szív?

Ön-gyógyi :) én csak ezt a kifejezést szoktam használni, amikor kezelem magam és újra foldozom a sebek ejtette foltokat. Gyerekkoromban a versekbe menekültem és a saját kis álomvilágomba, amiből nem nagyon lehetett kimozdítani engem, mert annyira beleéltem magam a képzelgésbe. Azt képzeltem, hogy teljesen máshol vagyok és sétálok a tengerparton (ez akkoriban valószínűtlennek tűnt), nézem a csillogó vizet és hallgatom a zúgását. Megnyugtatott és a mai napig is ez a legkedvencebb álmodozásom (már szerencsére élőben is élvezhettem ezt).

Amikor később értek csalódások és kaptam a pofonokat és a fájó sebeket, akkor tudtam, hogy ki kell alakítanom egy saját ön-gyógyító módszert, mert másképp nem lehet. Először is nem éltem bele magam annyira a fájdalomba és nem mentem bele még jobban a csalódásba. Egyszerűen nem gondoltam rá többet és igyekeztem a megoldásra koncentrálni, nem pedig a sebre. Fájt, de nem érdekelt annyira, mert tudtam hogy hamarosan úgyis begyógyul. Ez olyan, mint amikor elesel és vérzik, fáj a seb, de ha nem foglalkozol annyit vele, hanem csak az előtted álló célra gondolsz, akkor átlendülsz.

Amikor egy férfi miatt vagy szomorú és annyira sírsz, hogy azt hiszed sosem hagyod abba, akkor mindig arra kell gondolni, hogy milyen jó hogy tudsz sírni. Ez felszabadít és megkönnyebbülsz. Sokan egyáltalán nem tudnak sírni. Érzel és tanultál valamit, ami talán fájó, de annál nagyobb lesz az értéke a jellemedben. Nagyon szeretjük magunkat sajnálni, de az igazság az, hogy nem sokra megyünk vele. Rosszabb lesz és nem tudsz kijönni a problémádból, mert annyira elhiszed, hogy nem érdemelted meg.

Már írtam, hogy megérdemlünk mindent, Isten nem játszik és nem téved. A döntései és a végszava mindig értünk van és nekünk folytatnunk kell, amit elkezdett. Rá kell hangolódnunk és akkor jobban megértjük az életünk eseményeit és a sorsunk alakulását. Lehet, hogy nem fogunk abszolút tisztán látni, de azért ha érzékenyek vagyunk és nem csak az anyagra, hanem a finom szintű megnyilvánulásokra is figyelünk, akkor jobban kirajzolódik a kép. A fájdalom múlik és halványul, ahogy egy anya sem emlékszik már a szülés gyötrelmeire csak az eredményre: a babára. Hamarabb és könnyebben tudjuk túlélni a nehéz korszakot, ha lélekmelengető dolgokat csinálunk. 

 

Csodás kiállítások vannak és pazar koncertek, tartalmas könyvek és előadások bölcs és okos emberektől. Szerencsések vagyunk hiszen olyan országban élünk, ahol a kultúra nagyon magas szintű és csodás művészeink vannak. Vannak templomok és áldott emberek, akiktől rengeteget lehet tanulni.  Ha keressük az olyan emberek társaságát, akiktől tanulni tudunk és átvehetjük tőlük a tudást, az nagyon nagy dolog. A zene hangja és a természet szépsége sok energiával tud feltölteni a legnehezebb helyzetekben is.

A léleksimogatás és a tisztítás hasznos lehet. Egy rossz eseménnyel lezárul egy korszak és jön helyette egy új, friss és magasabb minőségű. Ne sajnáljuk, amit elvesztettünk, mert valószínűleg másra van szükségünk. 

Bízzunk az Isteni jó szándékban és gondoskodásban még akkor is, ha most fáj és nem értjük miért kaptuk ezt. Segíts magadon és ne hátráltasd semmiben, mert meglátod megerősödsz és könnyebben fogod venni az akadályokat az életedben. 

 

Kamasz korom egyik verse, amit fájdalmamban írtam:

Ha fáj, hadd fájjon.

Ha sírni kell zokogj.

Ha menni kell akkor menj, de sohase add fel!