Szeretni bolondulásig

A szeretet hiánya legalább akkora hiba, mint a túlszeretés. Van őrült szerelem, vak szerelem, mindent ledöntő és elsöprő, őrjítő és bolondító...

Ezekben már eleve ott lapul a tragédia és a "túl"-zás. Szeretni úgy érdemes, hogy az annak is jó legyen, akit szeretünk. Vannak olyan emberek, akiknek szinte rögeszméjükké válik a szeretet kimutatása és nem veszik észre, hogy mennyire terhes az már.

Ha szeretünk, akkor figyelünk és alkalmazkodunk is. A kontroll, ami elkerülhetetlen az életünkben itt is fontos szerepet játszik, hiszen nem egyszemélyes a történet. Szenvedélyesen és már már fojtogatóan szeretni nem jó senkinek. Nem jó annak, aki kapja hiszen épp fojtogatják és nem jó, annak aki adja hiszen nem fog viszonzást kapni.

Okosan kell beosztani az érzéseinket, még ha ez nehéz is. Nem lehet rázúdítani senkire sem a túláradó érzéseket, mert terhessé válhat. 

Néha látni olyan gyerekeket, akiket állandóan puszilgatnak és folyton figyelnek rá. A túlzott törődés sem jó és sajnos nagyon idegesítő lehet. Szinte levegőt sem kap két puszi között a gyerek és gyakorlatilag nincs egy nyugodt perce, amit egyedül tölthet a kis játékaival. 

Aztán látok olyan kapcsolatokat is, hogy csak egymásba csimpaszkodva léteznek. Társaságban is folyton puszilgatják egymást és érintés nélkül nem telik el egy perc sem. Vagy épp naponta többször is beszélni kell telefonon, különben nem érzik a szeretet. Ezt sajnos többnyire mi nők tesszük, mi vagyunk ilyen túlzott gondoskodással "megáldva". Erről könnyedén le lehet szokni, csupán figyelem kérdése és kontroll.

Ami nehezebb, az a tévút. Amikor azt hisszük, hogy ez a mindent elsöprő szerelem az ÉLETEM. Amikor nincs más fókusz csak a férfi és ha épp vele nem tökéletes minden, akkor kibillenünk az egyensúlyunkból teljesen. Ha nem telefonál vagy rossz kedvűen ébredt vagy épp visszahúzódott a barlangjába, akkor már nem tudunk dolgozni, koncentrálni. Minden idegszálunk a szeretett férfi körül forog, mert ez az ÉLET. 

Igen, ő életed része és nagyon fontos része, de nem maga az élet. Nyugodjunk meg egy kicsit és ne aggódjunk mindig és mártír módjára ne vegyük a vállunkra a világ terhét, az övét sem. Segítsük ha kell, figyeljünk rá, de ne csak róla szóljon az életünk hiszen ez egyrészt terhes mindenkinek, másrészt pedig illúzió.

Ami pedig az igazi zsákutca,  méltatlant szeretni. 

Talán vagyunk páran, akik olyan emberre pazaroltuk az időt és szeretetünket, aki nem érdemelte meg. Hát igen, a szenvedély és a szerelem végi söpör rajtunk és olykor mindent elvisz, még az eszünket is, de ezt nem hagyhatjuk. Ha olyan emberbe lettünk szerelmesek, akikről tudjuk, hogy nem megfelelő, akkor állítsuk le magunkat! :) Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de ugye nem akarunk olyan életet magunknak, ami méltatlan?

Szenvedély, őrült szerelem és viharos v-iszonyok. Minden szóban benne van az igazi tartalom is. Nem lehet boldogító egy negatív kifejezést hordozó érzés. 

Könnyed szeretet, mindent átható lágy érzés, boldogító kapcsolat, gyöngéd szeretet, lágy ölelés és puha, simogató kezek.

Sorolhatnám még a jelzőket, hiszen a magyar nyelv nagyon szép és gazdag. A lényeg az okos hozzáállás. Igen, szeretni is okosan kell, nem csak az ösztön ural minket, hanem az intelligenciánk is. 

Ha törődünk magunkkal, akkor törődünk másokkal is. Ha tudod, hogy mi jó neked, akkor azt is fogod tudni, hogy a másiknak mi jó.