2017. január 10., kedd

Ha szeretni tudsz, boldog vagy




Szeretni tudni kell..., de sajnos nem mindenki tud. 

Az, hogy milyen családban nőttünk fel nagyon meghatározó. Szeretet lengte be a családi hangulatot,  nevetésben és a vidámságban volt részünk a nehézségek ellenére is vagy nem ez volt a jellemző? Volt ölelés és figyelmesség, bizalom és bohóckodás vagy mindebben nem volt részünk?

Ha úgy gondolunk vissza a gyerekkorunkra, mint egy mesére egy csodás kalandra és ha összegeznünk kéne azt mondanánk, hogy bárcsak én is ilyen gyerekkor tudnék a gyerekemnek adni, akkor elégedettek lehetünk és nagy valószínűséggel könnyebben tudunk szeretni. Hiszen szeretve voltunk, szeretjük magunkat, így nem probléma ezt tovább vinnünk. Hiszünk magunkban és vagy önbizalmunk, mert olyan háttér áll mögöttünk, ami ebben segít.

Ha nem és inkább felejteni szeretnénk a gyerekkorunkat, akkor meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat, figyelni és tisztelni magunkra, kényeztetni és óvni a kis lelkünket. És ha ez sikerült meg kell tanulnunk másokat is szeretni sőt azt kimutatni is.

Számomra szeretni valakit azt jelenti, hogy nem vagyok féltékeny rá. Örülök a sikereinek, szívesen támogatom és lelkesítem őt abban, ami számára fontos. Megölelem, megérintem őt, adom számára azt, ami neki jó és mindezt úgy, hogy figyelek rá. Fontos, mert szeretem.

Ha szeretek valakit, akkor azt szeretném, hogy jól érezze magát velem és minden lehetséges eszközzel kimutatom neki, hogy része az életemnek és ez így lesz mindig. Talán már nem leszünk egymás mellett, de a szeretet nem múlik el, ha az valódi volt.

Itt most nem a szerelemről beszélek, mert az elmúlik. Volt nincs. De a szeretet az örök és soha sem hazudtolja meg önmagát. Talán nem tudod már tudtára adni, már nincs a közeledben, elsodort az élet, de ha rágondolsz szereted őt és pont ott folytatnád vele a beszélgetést, abban a hangulatban, ahol abbahagytátok.

Szeretni tudni kell... Érdemes magtanulni...










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése