2015. december 18., péntek

Szeretet-szándék


Szeretni nem olyan könnyű. Még akkor sem, amikor amellett az ember mellett élünk, akivel mindig is akartunk. Még akkor sem, amikor olyan emberek vannak körülöttünk, akikkel szívesen vagyunk hiszen ők a családunk, a barátaink. De hol van a nehézség?

A nehézség abban áll, hogy nehezen tudjuk elfogadni a másikat olyannak amilyen. Mert ki az, aki soha nem idegesítő, akinek mindig igaza van és aki mindig a legjobb formáját hozzá és nem undok soha? Hol van olyan ember, létezik-e, aki abszolút önzetlen, semmi elvárás és anyagi kötőerő nem köti, mindig tiszta fejjel és szívvel gondolkodik?

Biztosan léteznek ilyen emberek is, de valljuk be nem túl gyakran találkozhatunk velünk. Én magam sem vagyok ilyen sajnos sőt a férjem sem ilyen, de...

Szeretném azt hinni, hogy lesz türelmem mindig elegendő, lesz bennem mindig elég szeretet és épp annyi önzetlenség, hogy minden nap kidobjam az elmémből a zavaró, gátló és befolyásoló gondolatokat. Bízom benne, hogy engem is lehet szeretni még akkor is, amikor már magam sem szeretem. Lehetek rossz passzban és hisztizhetek akár, mert tudom, hogy hol a határ és nyugodt vagyok, mert szereteve vagyok. 

Mert szeretni jó és szeretve lenni is nagyon jó
Mert adni jó
Mert az elfogadás nagy kegy
Mert a türelem és az elnézés elkerülhetetlen

Miért ne fokuszálhatnánk a jóra és a szeretetre és miért kéne a hibákat keresnünk? Fogunk találni biztosan tudom, de az odafordulással és érdeklődéssel, az elfogadással és a feltétel nélküli szeretettel sokkal boldogabb lesz az életünk.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése