2015. augusztus 19., szerda

Most van az a pillanat...


Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ráérünk. Majd holnap, ma még nem...Van még időm...Van, ami valóban ráér és van, amivel már el is vagyunk késve.

Minnél tovább odázzuk a kínos és kellemetlen probléma megoldását az annál súlyosabb, terhesebb és merevebb lesz. Ha meggátoljuk a fejlődésünket és lustán hátra dőlünk, hogy nekem már mindegy, akkor azt nagyon fogjuk sajnálni később. Akkor, amikor már valóban nem lehet mit tenni. 

Ha ma lehetünk következetesebbek, kedvesebbek, odaadóbbak, türelmesebbek, megértőbbek és érzékenyebbek a másikra, magunkra, a világra, akkor miért várunk? Kinek ártunk vele? Kit gátolunk és nehezítjük az életét? 

Magunknak!

Senki, soha nem tud helyettünk lépni és cselekedni. Nincs változás csak belül. Lehetetlen boldogságot kívülről várni, anyagi dolgokból vagy elvárásokból, mert azok soha nem adják azt az ízt, mint amikor magunk fedezzük fel az lényünk apró csodáit. Hiába kapjuk meg ezt vagy azt, mindig több kell. Soha semmi nem elég.

Tudunk figyelni a másikra? Át tudjuk érezni az ő érzéseit is? Magunkat tudjuk fegyelmezni és vagyunk annyira öngondoskodók, hogy mindent megteszünk, hogy jobbá és jobbá váljunk?

Képesek vagyunk most elkezdeni a változás nagy utazását és jegyet váltani a nagy kalandra? Persze, hogy igen. Mindenki képes rá csak el kell hinnie és ki kell tartania.

A pillanatemberek, a látszat élet, az illúzió nem vezet sehova csak az önbecsapáshoz. Legyünk őszinték és erős hitűek, hogy lehet jobban és alkalmasak vagyunk mi is megoldani és átlépni saját gátjainkat. Legyőzni a korlátainkat és fejlődni. Hisz vagyunk valamilyenek, de lehetünk jobbak. Vannak rossz beidegződéseink, nem kellemes szokásaink, kellemetlen természetünk, de ha megnézzük az életünket és annak a pillanatait, akkor látjuk hol a hiba. Csak bele kell nézni az életünk tükrébe és látjuk, hogy mi az, ami már nem megengedhető, mert problémát okozott. 

Soha sem más a hibás! Magunkon kell dolgozni és nem máson, hiszen az lehetetlen. Magadon tudsz  javítani, máson nem vagy képes, mert nincs felette uralmad. Ez nagyon fontos pont. 

Fejlődés nélkül nincs élet csak túlélés. Nincs remény csak reménytelenség és káosz az elménkben. Tudunk tenni magunkért, képesek vagyunk változtatni a hozzáállásunkon és felül tudunk kerekedni önmagunkon. Ne máson kezdjük a számonkérést, ahogy a boldogságunk sem máson függ.

Csak rajtad áll kizárólag, hogy mit kezdesz az életeddel és ha az utadba állsz, akkor nem tudsz tovább menni.

Engedd magad az úton haladni, állj félre, ne korlátozd magad és haladj... Meglátod, hogy milyen hihetlen csodák várnak ott rád.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése